– Ha tudnék, akkor most beszélgethetnénk japánul?
– (mond valamit japánul)
– Most megkérdezte, hogy vagyok?
– Nem. Azt mondtam, hogy kicsit talán beszélgethetnénk.
– Mielőtt népzenész lett, japán szakon tanult. Miért ezt a nyelvet választotta?
– Megérintett a kultúrájuk és a nyelvük. Letettem a nyelvvizsgát, de sajnos már sok mindent elfelejtettem. Amikor kint voltam Japánban, hasznát tudtam venni. Az Óbudai Népzenei Iskolába jártam, amely akkoriban a népzenetanulás fellegvára volt, bázis, bölcső, amilyen azóta sincs. A Muzsikás és a Téka együttes tagjai tanítottak minket, és jöttek adatközlő mesterek is. A tanárok, köztük édesapám, a mai napig meghatározó nemzedéket neveltek ki. A népzenét magas fokon művelők közül sokan komolyzenével foglalkoztak tovább, például a már világhírű karmester, Madaras Gergely. Sokunk viszont maradt a népzene bűvöletében. A gimnázium után nem akartam tovább tanulni, a világot akartam járni. Végül brácsaművésztanár lettem a Zeneakadémia Népzene Tanszékén.
– Gyerekkorában csellózni kezdett. Miért váltott át brácsára?
– Az ember elkezdi az alapoktól a bőgőt, a csellót, utána jön a brácsa, és ha nagyon ügyes, hegedűs lesz belőle. Nagyon szeretek hegedülni, de úgy látszik, én megálltam középen.
Ritmusban élni
– Tizenhárom évesen már édesapja zenekarában, az Ifjú Muzsikásban játszott. Hogyan telt a tízéves közös munka?
– Nagyon sokat tanultam tőle: szellemiséget, dallamválasztást, konferálást, megszoktam a közeget, színpadi rutint szereztem, ezért sem érzem magam soha kellemetlenül a színpadon.
– A népzenének színpadon van a helye?
– Nem tudom, hogy ma mit nevezünk népzenének. Amit a tudomány hív így, a nép vagy a külföldiek? Vagy amit Bartók Béla parasztzenének nevezett? Vannak intézmények, amelyek nagyon sokat tesznek azért, hogy elérhető és népszerű legyen, és itt-ott – nem könnyen – el lehet csípni népzenei műsorokat. A szakemberek, a népzenészek az adatbázisokból keresik ki, majd adják elő a számokat, de még mindig nem tudjuk úgy eljátszani, mint a mesterek. Van, aki képes ügyesen megközelíteni, de az a helyzet, hogy nekünk nem sikerült úgy megtanulnunk, mint nekik.