Politikai földrengés Kazahsztánban

A földrengések mindig váratlanul következnek be, legfeljebb a geológusoknak lehetnek előzetes híreik róluk. Ilyesmi történt a 2022. év beköszöntőjén a hatalmas Kazahsztánban, amelynek politikai és belbiztonsági rendszere pár nap alatt válságos helyzetbe került.

6739957 Fotó: VASILY KRESTYANINOV Forrás: Europress/AFP

Az elnök a kabinetből menesztette mindazokat a minisztereket, akik az ország gazdasági válságáért feleltek.

Tokajev elnöknek először az ország biztonságát kellett helyreállítania, s vele együtt a vezetés tekintélyét és hitelét. Közben azonban Almati a politikai földrengés epicentruma lett. Válságos helyzet alakult ki: január 3-án az almati repülőteret őrsége magára hagyta, de számos kórházzal is ez történt. Tokajev elnök ebben a drámai helyzetben január 7-én a Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezetétől, amelynek Kazahsztán alapító tagja, katonai segítségét kért. Úgy tűnik – egy hét távlatából –, az orosz, fehérorosz, tadzsik, kirgiz és örmény békefenntartók behívására csak a hazai politikai pszichológia és a kazahsztáni külső befektetők (az amerikai 47 milliárd USD) megnyugtatása miatt volt szükség, mert január 13-án már el is hagyták az országot.

A kazah politikai földrengés legfőbb oka a cseppfolyósított gáz árának felszabadítása és a világpiaci árhoz igazítása volt. 

Az autósoknak január 1-jétől a kutaknál dupla árat kellett fizetniük. Ez szikra volt ahhoz, hogy a 150 ezer lakosú kaszpi-térségi olajváros, Zsanaözen (Zhanaoezen) munkásai (ahol 2011-ben is már súlyos zavargások voltak) 2022. január 2-án az utcára menjenek, és a cseppfolyósított gáz árának emelése és életszínvonaluk romlása miatt tüntessenek. Ezt követően Kazahsztán déli övezetében láncfolyamatszerű megmozdulások kezdődtek. S ezek pár nap múlva átterjedtek az 1,8 milliós Almatira, az ország legnagyobb városára, a volt fővárosra is.

Almatiban a kezdetben jó szándékú tömeg idővel különféle belső és külföldi politikai erők fogságába került. 

A volt kazak fővárosban már nem csupán zavargás zajlott, hanem lázadás ütötte fel a fejét, s ezt egyes külföldi (köztük iszlamista) erők igyekeztek irányításuk alá vonni. Az utcai harcok több tucat emberéletet követeltek. A törvényes rend pár nap múlva helyreállt. Már másfél hete nyugalom van Almatiban, de az ország többi városában is. Ezt Tokajev elnök nem csupán a belbiztonsági és katonai erők kivezénylésével érte el, sokkal inkább azzal, hogy saját maga és az általa kinevezett kormány ígéretet tett alapvető változásokra, a kazah lakosság életszínvonalának emelésére, s számos területen árstopot rendelt el. Az új kormánynak van mit tennie, mert a kazah átlagfizetés hozzávetőlegesen 150 ezer forintot ér. A magasabb bérekhez az olaj, a gáz, az uránérc és egyéb ritkafémek országában a nyersanyagok árának világméretű növekedése ehhez forrást biztosít, ha az állami irányítás nem engedi, hogy a haszon magánzsebeken át külföldre folyjon ki.

Mindaz, ami Kazahsztánban történt és történni fog az elkövetkező években, nem csupán belső ügy, hanem a nemzetközi közösségé is, mert annak kihatásai vannak a világkereskedelemre. 

Kazahsztán nyersanyagokban gazdag ország, és ennek a bőségnek eurázsiai jelentősége van. Kazahsztán útjain, vasútjain és légterében zajlik Kína és az európai világ kereskedelme. Az ország kiesése a világgazdasági ellátórendszerekből akár napokra, akár hetekre (ahogy ez meg is történt) jelentkezik a nemzetközi tőzsdéken is. Kazahsztáni rend és működőképesség nélkül nincs eurázsiai biztonság és jövőt építő gazdasági kapcsolatrendszer. Tokajev elnök mint volt külügyminiszter ezzel teljesen tisztában van. Ezért is igyekezett biztosítani a nemzetközi közösség meghatározó tényezőit, hogy ura a helyzetnek.

Űrrakéta szállítása Bajkonur körzetében. A területet 2050-ig az oroszok bérlik Fotó: KIRILL KUDRYAVTSEV / Europress/AFP

Felbolydult társadalom

De mi is történt valójában Kazahsztánban? Nihil sub sole novum (nincs semmi új a nap alatt): a miniszterelnök, Aszkar Mamin elszakadt saját népétől, s úgy tűnik, már évek óta nem tudta, vajon mit is kellett volna tennie, hogy az ország egyszerű lakói maguknak jobb életet biztosíthassanak. Aszkar Mamin 2019-től volt kormányfő, előtte három évig miniszterelnök-helyettes. Minden bizonnyal nem könnyű egy miniszterelnök munkája, de aligha hihető, hogy ne látta volna a kazah életviszonyok statisztikáit vagy az ország általános hangulatát felmérő egyéb jelentéseket. Nem kétséges, hogy a kazah vezetés következetesen elkötelezett a piacgazdaság mellett, de a világpiaci árak átgondolatlan bevezetésének általában következményei szoktak lenni, főleg, ha a társadalom fizetőképessége messze elmarad attól a szinttől. S ez Kazahsztánban egyértelműen fennállt. 

Az Alihan Szmailov vezette most kinevezett kormánynak új gazdaságpolitikát kell követnie: megszüntetnie a túlzott szociális egyenlőtlenségeket, javítani az életszínvonalat és a társadalmi érvényesülési lehetőségeket. Kabinetjével három hónapon belül kormányprogramot kell bemutatnia.

Szmailov miniszterelnöknek érdemes lesz tanulmányoznia a kazah néplélek posztszovjet vágyódásait, s abból is tanulnia: enélkül nehéz lesz az ásványkincsországot és felbolydult társadalmát harmóniába hoznia. Mivel Kazahsztán nyersanyagban gazdag ország, népe azt várta, hogy előbb-utóbb az olajsejkekéhez hasonló, persze posztszovjet korlátok közötti jóléti államban éljen.

A függetlenség kikiáltását (1991) követően – jó pár nehéz évtized után – az ország ezen az úton indult el a modern kazah államiság megteremtőjének, Nurszultan Nazarbajevnek az irányítása alatt.

 Ez a folyamat sikeresnek tűnt számos szépséghibája ellenére is. Kazahsztán a XXI. század első éveire a posztszovjet térség egyik legstabilabb állama lett, amely vonzotta a külföldi befektetéseket, és az életszínvonal is javult. Mindenki úgy látta a közgazdászoktól a politikusokig, Kazahsztán sajátos, de jó úton halad.

Kazak népviseletek és játékok bemutatója a dél-kazahsztáni Kazjgurtnál Fotó: MEIRAMGUL KUSSAINOVA / Europress/AFP

A jövő perei

A fellendülés okait számos elemző másban látta. Kazahsztán volt a szovjet utódállamok között az első (a Baltikumot követően), ahol a törvényhozás piacgazdasági viszonyokat vezetett be. Ez helyes döntés volt, mert így lehetett a hiánygazdaságot felszámolni és a kazak társadalmi életbe dinamikát hozni. A liberális kapitalizmus hívei szerint előbbi volt a siker záloga. Persze csóválták a fejüket, hogy állami segédlettel egyes szektorokban túlságosan nagy – már-már egészségtelen – tőkekoncentrációk alakultak ki. Mások szerint Nazarbajev elnök eredményes nemzetépítő volt, ami sikereinek és népszerűségének fontos záloga. De az is kétségtelen, hogy a kazah gazdaságnak és költségvetésnek hosszú ideje segített a nyersanyagárak folyamatos emelkedése. Ebből Nazarbajev elnök juttatni kívánt különböző formákban a kazah népnek. Tapasztalt politikus volt, tudta, hogy a népre figyelnie kell, és tett arról, hogy az életszínvonal javuljon, és a kazah parvenü burzsoázia, akár a rokonai voltak, akár nem, profitjából visszavegyen. Nagy segítségére voltak ebben az egyes nagy térségek kormányzói (akimok) is, akik erősítették benne az egyszerű emberek iránti felelősséget, de vállalták a gyakorlati megvalósításokat is. Hiába születik valaki nagy politikusnak, élvezi a sikereket, az öregedés őt sem kerüli el; s egyre inkább kiszolgáltatottja lesz a tanácsadóinak s annak a körnek, amely egyre tovább kívánná őt hatalmi helyzetben tartani. Arra, hogy a tanácsok nem voltak jók, de a helyzetelemzések és a célkitűzések sem, a januári politikai földrengés a szomorú és fájdalmas bizonyíték Kazahsztánban. Január 18-án a kazah médiában megszólalt az eddig hallgató Nurszultan Nazarbajev. 

Üzenete politikai búcsú volt: kijelentette, hogy Tokajev elnök eltökélt támogatója, és hangsúlyozta, hogy a nur-szultani vezetésen belül nincsen hatalmi harc.

A kazahsztáni politikai földrengés legalább 225 ember halálát okozta, a sebesültek több ezren vannak. A rendőrség közel tízezer embert tartóztatott le: egyszerű embereket és magas rangú vezetőket egyaránt. Tokajev elnöknek köszönhetően nem lesz halálbüntetés: elnökként elrendelte annak eltörlését. Perek és vizsgálatok fogják átszőni a következő évek kazah életét.

A következő parlamenti és elnökválasztásra 2024-ben kerül sor az országban. Addigra jócskán leszűrődnek a 2022. évi politikai földrengés tanulságai. S talán addigra kialakul olyan új vagy megreformált politikai-gazdasági-társadalmi irányítási modell is, amelyre ennek a hatalmas országnak bővülő népességével a XXI. században szüksége van.

A kazah politikai földrengés sokat ártott, de el is indított egy új világot.

Szabad harcosok

Kazahsztán hatalmas eurázsiai hídállam közel 19 millió lakossal. A nemzetközi politikában 1991-ben létrejött új államnak tartják. Pedig a kazahok már jó egy évezrede, a velük keveredők pedig legalább három évezrede ott élnek, ahol ma is. Magukat kazaknak hívják, így kellene neveznünk őket magyarul is, mert a kazah az oroszok által használt nevük. Hazánk Földrajzinév-bizottsága ebben nem tett történelmi igazságot, magyarul hivatalosan ma is rajtuk van a több évszázados orosz kolonizáció pecsétje: kazahok. Nevük a legtöbb turkológus szerint a törzsi köteléktől megszabadult szabad harcost jelenti.

Kazahsztán földje egykoron a különféle türk népek keveredésének nagy tere volt, amelyben a türk-kipcsak világ a XIII. században a Kárpátokig terjedt ki.

A magyarországi kunok a kazakok nyugatra szakadt rokonai, amelynek emléke sajátosan köti össze a keleti sztyeppét és a magyar Alföldet. A Volgától a Tiszáig nyúló egykori szállásterületi láncolatot előbb a mongolok, majd az oroszok verték szét. A sztyeppei kazahok a XV. század második felében erős nomád államot hoztak létre, amely máig formálója a különféle kazah önazonosság-tudatoknak. A nomád államszerkezet, a külterjes szilaj állattartás – igazodva a szentpétervári érdekekhez – a cári orosz uralom alatt is fennállt; a bolsevikok verték szét az 1930-as években, aminek következtében milliók haltak éhen és menekültek a szomszédos államokba.

A kazah föld a Szovjetunió nyersanyagbányája volt, de Moszkva űrprogramja is itt kezdődött. 

A második világháború idején orosz anyanyelvű menekülők, építők és telepesek lepték el a tagköztársaságot, ezzel a kazah nyelv végveszélybe került. Az 1980-as években nemzeti feleszmélés indult el, amelynek egyik vezéralakja Olzsasz Szülejmenov író volt. A függetlenség 1991-ben a történelmi sors ajándékaként jött el. Az új államiság megteremtője kétségkívül Nurszultan Nazarbajev volt: városok, utak, hidak, gyárak épültek, új bányák nyíltak, és az 1996. évi atlantai nyári olimpián háromszor is elhangzott a kazah himnusz.

Európa és Ázsia találkozásában egy sohasem volt, egyre erősödő nemzeti struktúra teremtődött meg. 

Feltárult a maga fényességében és bonyolultságában a múlt is: a szkíta és szarmata örökség ritka kincsekkel, a ló háziasításának és csatába állításának története, a göktürk múlt, a testvérharcok tanulságai, a régmúlt modernizációs törekvéseinek igazsága, s eközben a modern – időnként harsogó – kommunikáció nem törte meg a dombrák, a lantok hangját, amelyek a hangerősítők ellenére is azt üzenik: „Száll az ének szájról szájra”.

Van mit a kazahoknak s a velük élő közel száz kisebb-nagyobb népnek kibeszélniük, egymástól tanulniuk. 

A kazah történelem ma is formálódik: tele meglepetésekkel, gondokkal, örömökkel és persze euroázsiai üzenetekkel, amelyeket Magyarországon mindig meghallunk és megértünk – mert jó szívvel gondolunk erre a tengernyi országra és annak minden népére.

A szerző a Türk Országok Képviseletének budapesti képviselet-vezetője

Borítókép: Helyreállítást végző munkások ebédszünete a zavargások során felgyújtott kormányzói hivatalnál Almatiban (Fotók: Europress/AFP)