Az amerikai profi hódeszkás, Jeremy Jones évtizedek óta siklik a hegyekben. A sportoló arra figyelt fel az utóbbi években, hogy egyre több helyen, ahol telente korábban mindig volt hó, többször esett eső, mint ahányszor hó hullott. „Ez a probléma nem múlik el, ha nem teszünk ellene valamit” – mondta a vox.com-nak.
Jeremy Jones 2007-ben megalapította a Protect Our Winters (Védjük a teleinket) nevű érdekvédelmi csoportot. Legfrissebb, Csúszós lejtőkön: Hogyan fenyegeti a 2022-es téli olimpiát az éghajlatvátozás című jelentésük arra figyelmeztet, hogy a felmelegedés miatt egyre kevesebb olyan hely akad a világon, ahol téli sportok űzhetők.
A síterepek üzemeltetése, az egyéni felszerelés, a szállás is egyre drágább, így a téli sportolás mindinkább az elit kiváltsága lesz. Azaz csökkennek az amatőr síelők, hódeszkások és korcsolyázók lehetőségei. A profik most februárban a pekingi téli olimpián mérték össze tudásukat.
A pekingi az első helyszín, ahol az összes havat hóágyúk segítségével állították elő. A szervezők erre számítottak, hiszen a kínai főváros soha nem volt híres havas teleiről – Pekingben télen alig vagy egyáltalán nincs természetes hó.
A szervezők az olasz TechnoAlpin cég közel négyszáz hóágyújával varázsolták fehérre a versenypályákat. Műhavat egyébként először az 1980-as téli olimpián használtak Lake Placidben.
Az oroszországi Szocsiban 2014-ben a hó mintegy nyolcvan százaléka volt mesterséges, a 2018-as dél-koreai phjongcshangi játékokon elérte a 98 százalékot. A hóágyúk egyébként nem minden helyzetben segítenek. A 2010-es vancouveri téli olimpián ezek a berendezések sem tudták ellensúlyozni a szokatlanul meleg időjárást, ezért a kanadai szervezők teherautókkal és helikopterekkel hordták oda a havat.
A hókészítés rengeteg áramot és vizet igényel, maga a műhó pedig csak utánzata annak, ami az égből esik. A mesterséges hó körülbelül harminc százaléka jég és hetven százaléka levegő, míg a természetes hó tíz százaléka jég és kilencven százaléka levegő. A műhó keményebb, ez megváltoztatja a sílécek és a hódeszkák tapadását, de előnye is van, hiszen a hóágyúk különböző típusú havat gyárthatnak, a sportolók igényeitől függően. Az alpesi helyszíneken jeges hóra van szükség, a síakrobaták a kissé lágyabb havat szeretik.
Egyes sportolók a műhóval kapcsolatos veszélyeket is jelezték. Az észt biatlonista, Johanna Taliharm korábban azt mondta az Associated Pressnek, hogy a géppel készített hó „jegesebb”, így „gyorsabb és veszélyesebb”. A Nemzetközi Síszövetség (FIS) nem ért egyet a kritikákkal. Markus Waldner, a férfi alpesi sízők versenyigazgatója szerint a mesterséges hó használata biztosítja, hogy a feltételek minden versenyző számára egységesek.
Az olimpics.com portálon Bernhard Russi, a FIS alpesi bizottságának elnöke a műhó használatáról azt mondta: „Az elmúlt öt-tíz évben már csak mesterséges havon síeltünk. Néha a műhó természetes hóval keveredik, de ahhoz, hogy tökéletes legyen az alpesi versenypálya, mesterséges hóra van szükség.”
Az előbbiekből kiderült, hogy a téli sportok mindjobban függnek a műhótól. A globális melegedés miatt a jövőbeni házigazdák erre alapozhatják a versenyeket. A mesterséges hó tehát most még lehetővé tette, hogy olyan városokat válasszanak, amelyek távolról sem ideálisak. Ilyen Peking. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) döntése azonban kérdéseket vet fel a téli olimpiák jövőjével kapcsolatban.
– A száz százalékban a mesterséges hóra alapozott verseny azt jelzi, hogy az idei olimpia éghajlati szempontból nem megfelelő helyre került – mondja a time.com-nak Madeleine Orr, a brit Loughborough-i Egyetem sportökológusa.
Ha a melegedés folytatódik, a műhó sem segít. Egy jelentés szerint Peking 2050-ben már nem tudna téli olimpiát rendezni – a mesterséges hó is csak akkor helyettesíti a természetes havat, ha kellően alacsony a levegő hőmérséklete. Fagypont felett a műhó is elolvad. A kanadai Waterloo Egyetem új kutatása szerint egyre szűkül azoknak a városoknak a listája, amelyek – végső megoldásként műhavas – téli olimpiát rendezhetnek.
Az első téli olimpiának 1924-ben helyet adó francia Chamonix-t és az 1964-es játékok helyszínét, az osztrák Innsbruckot például végleg ki kell zárni a lehetséges helyszínek közül, ha az üvegházhatású gázok kibocsátása továbbra is az eddigi ütemben emelkedik. A téli játékok 21 korábbi helyszíne közül 2080-ban már csak az 1972-es házigazda, a japán Szapporo lesz alkalmas a játékok megrendezésére. A házigazda városok februári átlagos nappali hőmérséklete folyamatosan emelkedett.
A játékok idején az 1920-as és 1950-es évek között 0,4 Celsius-fok volt az átlaghőmérséklet, míg az 1960-as és 1990-es évek között ez az érték 3,1 fokra emelkedett. A XXI. században pedig átlagosan 6,3 fokot mértek, és ennyivel számoltak a pekingi olimpián is.
A NOB ígéretet tett arra, hogy 2030-ra jelentősen csökken a rendezvények környezetre gyakorolt hatása. Madeleine Orr azonban úgy véli, a NOB-nak meg kellene fontolnia az olimpiai versenyszámok csökkentését, illetve, hogy a sporteseményekre a versenyzők és családtagjaik mellett elsősorban a helyi érdeklődők menjenek csak el – ahogy most a koronavírus-járvány miatt Pekingben történt. Kontinensek között ne ingázzanak százezrek, hatalmas ökológiai lábnyommal terhelve az eseményt.
Az üzenet egyértelmű: az olimpiákhoz hasonló megarendezvények éppen az olimpiai események megrendezését veszélyeztetik.
Borítókép: Pályakarbantartás a pekingi Finnország–Svédország-hokimeccs szünetében (Fotó: Reuters)
