Kanada a liberalizmus fellegvára, az ott megvalósuló szabadságról álmodnak a világ számos táján. És mit kell tapasztalnunk: mint nálunk 1990-ben a taxisblokád idején, csak épp nem személygépkocsikkal, hanem behemót teherautókkal akadályozzák a forgalmat Ottawában. Justin Trudeau-nak, Kanada miniszterelnökének nem is kell jelentést kapnia a kamionosok akciójáról, elég, ha kinéz parlamenti szobájának ablakán, hogy lássa, miként is áll a főváros központját megbénító mozgalom. A három hete kezdődött tiltakozásban részt vevők száma alig csökkent, ugyanúgy eltorlaszolják az Ottawa központjába vezető utakat, mint az akció megindulásakor. A rendőrök biztos távolságból szemmel tartják a tiltakozókat, de nem avatkoznak közbe. Pedig a miniszterelnök hétfőn elszánta magát: kihirdette Kanada egész területére a szükségállapotot. Édesapja, Pierre Elliott Trudeau – ugyancsak kormányfő – 1970-ben folyamodott hasonló lépéshez, a polgárháborús helyzet szélén lavírozó országban ő a hadiállapothoz nyúlt.
A mostani szükségállapot bevezetésére egy 1988-as törvény ad lehetőséget. Ez rögzíti azt is, milyen körülmények közt van erre mód: ha olyan nemzeti válság alakul ki, amely veszélyezteti az ország fejlődését és a hatalom közbeavatkozási lehetőségeit, akkor lehet ezt meglépni. Trudeau úgy érezte, hogy ennek itt az ideje. Ám a rendőrségnek – feloszlathat bármiféle megmozdulást, az azokon részt vevőket letartóztathatja – tiszteletben kell tartania az alapvető emberi és személyes jogokat. A kormányfő akár a hadsereg erőit is igénybe veheti a belpolitikai válság leküzdésére. „Katonaság bevetéséről szó sem lehet” – ez volt a bejelentés után tartott sajtóértekezleten Justin Trudeau ígérete. Valamit azért a hét eleje óta változott a helyzet: a kamionosok kiterjesztették a blokádot Kanadának az Egyesült Államokkal közös határátkelőire, amelyeket a napokban felszabadítottak. Ám a fővárosban továbbra is áll a bál, a főváros központjában nem lehet közlekedni. Időről időre felbőgetik a motorjaikat, és dobhártyaszaggató dudálásba kezdenek.