A hatalmas, focipálya-méretű berendezés első két elemét 1998 végén indították útnak, ezekhez csatlakozott harmadikként 2000-ben az orosz Zvezda lakómodul. Az elmúlt jó két évtizedben szép lassan terebélyesedett a Nemzetközi Űrállomás, amely most 420 tonnát nyom, hossza megközelíti a 110 métert, és az általában hat-hét űrhajósból álló állandó személyzet közel ezer köbméteres térben élhet. Ez a monstrum a légköri fékeződés és a gravitáció miatt havonta nagyjából 2,5 kilométert veszít a magasságából, ezért a pályáját rendszeresen megemelik. A fékeződés mellett időnként a Föld körül kóválygó űrszemét miatt is módosítani kell az útját.
A 22 éve az űrben keringő Zvezda egység a legjobb példa arra, hogy miért jön el hamarosan az ISS utolsó napja. Az orosz modul ugyanis szivárog, amit 2019 szeptemberében vettek észre, egy idő után az elszivárgó levegő mennyisége az ötszörösére nőtt, és volt, amikor elérte a napi 1,35 kilogrammot. A Zvezdán találtak egy repedést, amelyet eltömítettek, de még mindig kétszer annyi levegő illan el, mint amennyi megengedett. Az űrállomás tehát ereszt, de nem ez az egyetlen műszaki probléma. A gondok az idő előrehaladtával sokasodnak. A hihetetlen pénzből épített, 16 ország által üzemeltetett eszköz működtetése egyre nagyobb problémát jelent. Az amerikai űrsiklók nyugdíjazása után például egyedül az orosz űrhajók tartották életben az űrállomást. Az amerikai SpaceX magáncég Dragon személyszállító űrhajói egy ideje besegítenek.
Nem csoda hát, hogy az utóbbi években arról ment a polémia, hogy meddig működjön még a hatalmas tudományos labor. Az orosz űrhivatal, a Roszkoszmosz illetékesei már a kifarolást fontolgatják, amire talán 2025-ben kerülhet sor. Oroszország az ISS feladatainak kiváltására saját, ROSS (Russian Orbital Service Station) munkanevű, alacsony Föld körüli pályára szánt űrállomást építene. Túl sok konkrétumot nem tudni erről, mint ahogy a tervezett – erről tavaly márciusban lehetett először hallani – közös orosz–kínai Hold körüli vagy akár a Hold felszínén létrehozandó jövőbeli tudományos kutatóbázis megépítéséről sem. Ilyen helyzetben senki sem csodálkozik azon, hogy a legfőbb finanszírozó Egyesült Államok sem akarja tovább működtetni a bázist.
A jelenleg érvényes, legutóbb 2015-ben felülvizsgált jogszabályok szerint a NASA 2024-ig vállalt kötelezettséget az ISS üzemeltetésére. Most 2030-ról szól Washington, ám a hosszabbításról – mivel nemzetközi együttműködésben üzemeltetik az orosz, európai, kanadai és japán partnerekkel – meg kell győzni a többieket. Illetve el kell nyerni a kongresszus jóváhagyását. Eközben a NASA támogatja a Föld körüli pályára (LEO) szánt, kereskedelmi alapú űrállomások fejlesztését, és azt szeretnék, ha ezek közül legalább egy 2028-ban pályára kerülhetne, vagyis két év átfedés lenne az ISS és az első kereskedelmi űrállomás működésében. Kérdés, elkészülnek-e ezek a magánbázisok.
– A magánszektor műszakilag és pénzügyileg is képes alacsony Föld körüli pályára szánt kereskedelmi űrcélpontok fejlesztésére és üzemeltetésére a NASA segítségével. Megosztjuk tapasztalatainkat, segítünk a biztonságos, megbízható és költséghatékony bázisok kifejlesztésében – mondta Phil McAlister, a NASA központjának kereskedelmi területért felelős igazgatója. Az amerikai kongresszusnak benyújtott NASA-jelentés részletesen leírja a zökkenőmentes átállás menetrendjét.
A NASA szerint nem lesz gond, a Nemzetközi Űrállomás 2030-as megsemmisülése után is folyamatos lesz az emberi jelenlét az űrben.
„Az amerikai elképzelések szerint a NASA a Hold kutatására és a Hold körüli űrállomás (Lunar Gateway) működtetésére koncentrálna. Az alacsony Föld körüli pályán folytatandó kutatási-ipari tevékenység szervezését átengednék magáncégeknek. Más kérdés, hogy ezek a tervezett magánűrállomások mikorra készülnek el – de az ISS élettartama így is, úgy is korlátozott műszaki okokból, így nem nagyon tudnák tovább üzemeltetni 2030 után. Maga az űrbe jutás tűnik a legkisebb gondnak, kereskedelmi alapon készült űrhajókkal már most is megoldható Amerikában (egyelőre a SpaceX Crew Dragon alkalmas erre, de 2030-ig már többen is lehetnek a piacon). S ott lesz még a kínaiak idén elkészülő saját űrállomása is.
Ha mindent egybeszámítunk, nem biztos, hogy a 2030-as években kisebb lesz a kutatásokra rendelkezésre álló teljes kapacitás annál, mint amit manapság a nagy ISS nyújt” – értékelte a helyzetet Frey Sándor, az Űrvilág.hu szakportál főszerkesztője, aki szerint az „egy korszak vége” hangzatos kifejezés és helytálló ebben az esetben, de az űrtevékenységben gyakran történik ilyen. Az átmenet nem lesz ilyen éles. Igen, a nagy monstrum (drága, nehezen fenntartható ISS) idővel tényleg eltűnik az égről, a súlytalanságban végzett kísérleti munka és a kutatás-fejlesztés áttevődik a magánszektorba. Ezt a folyamatot inkább természetes fejlődésnek nevezné a szakember, aki nem kongatna emiatt vészharangot. Úgy öt év múlva jobban látjuk már, hogy mi készül el, és mi késik hosszan…
Azaz sok minden történik addig, amíg a Nemzetközi Űrállomás irányítottan belép a légkörbe, s ami megmarad belőle, az a Csendes-óceán fenekére süllyed.
Borítókép: Illusztráció (Fotó: Pexels)
