A keskeny utcácska mind meredekebben tart felfelé. A két oldalán sorjázó épületek előtt a télre felhalmozott fahasábok halmai, több porta előtt is tüzelőt aprítanak éppen. Jobb kéz felé, egy féltető alatt oldtimer Renault várja, hogy ne csak a csípős szél próbálja megszabadítani a ráborított ponyvától, valamivel feljebb lévő telken egy szaunát próbálnak bemelegíteni.
Aztán váratlanul véget ér az út, és a Tóréti patak partján kövekből emelt, csinos épület tűnik fel. Mintha egy tündérmeséből vagy fantasy filmből került volna ide. A hozzá tartozó kertrészt tekintélyes kőfal kanyarítja ki az erdőből, bejáratához fahídon át vezet az út, az ajtó mellett háromszintes torony emelkedik.
Ez a mátrakeresztesi Templomvölgy Resort, az ország egyetlen olyan épülete, mely korábban évtizedekig római katolikus templomként szolgálta a helyi híveket, ám egy ideje már a mátrai turizmus kedvelt célpontja. Elmúlt évtizedének története meggyőzően bizonyítja, hogy – körültekintéssel és jó ízléssel – nemcsak új szerepet, de új arculatot is lehet adni egy valamikor liturgikus funkciókat betöltő helynek.
Harangtorony a semmiből
– Természetkedvelő családban nőttem fel Hatvanban, gyakran jártunk kirándulni. Szüleim nógrádi túra során figyeltek fel az épületre, ahol akkor még szentmiséket tartottak. Eljutott hozzánk a környékbeli cégeknek küldött levél, amelyben az egyházközség arra kérte a címzetteket, ha tehetik, felajánlásaikkal támogassák az új templom építését.
„Nahát, most voltunk ott, és nem akkora a falu, hogy két templomra volna szükség!” – eleveníti fel a kezdeteket a tulajdonos család képviselője, Hipszki János.
A szülők, mivel első látásra beleszerettek az épületbe és környezetébe, felvették a kapcsolatot a levél küldőjével, és megtudták: az egyház a létesítmény értékesítésében gondolkodik. Úgyhogy 2004-ben megvásárolták, de 2006-ig változatlanul betöltötte addigi funkcióját, 2010 óta viszont családi vállalkozásban vitt butikhotelként várja az érkezőket.
A szállodaiparban a kis méretű, egyedi stílusú, a vendégek igényeire kiemelt figyelmet fordító helyeket emlegetik így, és a Templomvölgy Resort a definícióban említett valamennyi jellemzőnek megfelel: hét szoba található benne, belső terét visszafogott, mértéktartó ízlés jellemzi. A falakon vadásztrófeák, valamint a békéscsabai Harangozó Ilona art deco stílusú, színpompás képei.
– Aki a hangos, nyüzsgő pihenést szereti, nem hozzánk érkezik. Aki viszont igen, az általában túrázni jön. Felkel, elfogyasztja a reggelijét, aztán nekivág az erdőnek, és vacsoráig nem is látjuk – mondja Hipszki János, aki egy látogatás alkalmával értesült az ingatlan múltjának számos részletéről:
– Az átépítés idején, egy esős napon betoppant egy fiatal pár a kisbabájukkal, akik a nagymamájuk meséi alapján keresték őseik emlékeit. Kiderült, hogy az eredeti tulajdonos dédunokája talált ránk, akit mi is kerestünk már egy ideje. Számos információhoz és korabeli fotóhoz jutottunk hozzá általuk, így viszonylag jól ismerjük az épület történetét.
Szohner és Berzeviczy
Az eredetileg torony nélküli házat Szohner Lajos budapesti ügyvéd – Görgei Artúr és Andrássy Gyula jogtanácsosa, a Magyar Olimpiai Bizottság egyik alapítója – emeltette 1904 és 10 között. Fia és annak felesége, Berzeviczy Flóra vadászlaknak használta, közben a család a gyöngyöshalmaji birtokon élt és gazdálkodott. A házhoz tartozó erdőbirtok egy részét 1938-ban eladták a faluközösségnek. Másik részét – a vadászlakkal együtt – Kohut Adorján, a térség országgyűlési képviselője bérelte.
A második világháborút követően az erdőt államosították, az épület a községre maradt – a falu 47-ben adta át a katolikus egyháznak, templommá alakítás céljából. A helyi hívek 1947 és 50 között társadalmi munkában végezték el a módosításokat: a liturgikus tér megteremtése érdekében eltűntek a közfalak, a spájz helyére a sekrestye került, s a vadászlak völgyre néző frontja előtt kinőtt a földből a harangtorony.
Hipszkiék aztán 2006 és 2010 között az eredeti főfalak között alakították ki a belső arculatot, Zsigmond Ágnes tervei alapján. Három – hetven centi vastag – fal s a torony jó része ma is a száztíz vagy épp a hetven évvel ezelőtti külsőt idézi. Talán ennek – meg a bejárat mellé kihelyezett, az épület múltját felidéző emléktáblának – tudható be, hogy az ideérkezők jó része érzékeli a hely egyedi hangulatát.
A Kékes alatt
Mivel a mátrakeresztesi híveknek több száz méternyi, kitartóan emelkedő utat kellett bejárni a falu mélyebben fekvő végétől a templomig, az egyház idővel két lehetőség közül választhatott: vagy az addig megszokott, viszonylag nehezen megközelíthető helyen várja a híveket, vagy eladja az eredetileg sem liturgikus célokra épült templomépületet, és – részben a vételárból befolyt összeg felhasználásával – újabb istenházát épít. Az utóbbi mellett döntött. A helyi katolikusok 2006-tól az újonnan emelt, modern Nagyboldogasszony-templomba járhatnak misére.
A vörös téglás, ellipszis alapú épület felhúzása korabeli sajtóhírek szerint huszonötmillió forintba került, mely adakozásból, a helyi önkormányzat, illetve a váci egyházmegye támogatásából, továbbá pályázati pénzekből jött össze.
Az új templom csaknem egy kilométerrel lejjebb található, mint az egykori vadászlak, közvetlenül a Galyatetőre vezető út mentén. Vele szemközt – a Kékesi út túloldalán – parkolót alakítottak ki, és a helyi busz megállója sincs messze. Megközelítése tehát viszonylag egyszerű, ám az általunk megkérdezettek egybehangzóan állították: mintegy 30-35 fő látogatja rendszeresen, aminek legfőbb oka, hogy lassan elöregedő közösségről van szó.
A Nógrád megyei Pásztó három településből összeállt város, a névadó településrészen túl két, korábban önálló községet is magában foglal: Hasznost és Mátrakeresztest. Összlakossága 9100 fő. A lélekszám egyre csökken, de nem olyan ütemben, mint 2000 és 2015 között. Akkor évente száz fővel fogyatkoztak meg az itteniek, a következő években ez a szám ötvenre apadt – informál Farkas Attila polgármester.
A városban nincsen számottevő munkanélküliség, de teljes foglalkoztatottságról sem lehet beszélni: 2014-ben közel háromszáz fő vett részt a helyi közmunkaprogramban, jelenleg mintegy száz. Helyben a kórház és az osztrák tulajdonban lévő lámpagyár a legnagyobb munkáltató, ez utóbbi csaknem hétszáz embernek ad kenyeret.
Aki a környéken talált magának megélhetést, jellemzően Gyöngyösre vagy a 32 kilométerre lévő, hatvani Boschba, esetleg az ötven kilométerre eső jászfényszarui Samsungba jár dolgozni. Többeknek a fővárosi építőipar ad munkát. A mátrakeresztesi településrészen 380 ember lakik, túlnyomó részük nyugdíjas korú.
A hely előnye, hogy barátságos a hangulat, mindenki ismer mindenkit, teljes szépségében feltárul a Mátra, közel van a Kékes és a Galyatető. Az ott élőknek hátrány viszont, hogy messzire esik a település magjától. Noha a Mátrát felkereső látogatók negyven százaléka Pásztó felől érkezik a bércek közé, a város idegenforgalmi-turisztikai szektora nem mondható igazán jelentősnek.
Amint a 81. életévét betöltött Király Károlyné meséli:
– A 2006-os templomátadóra még a szomszéd falvakból is eljöttek! Az azt követő években ötven-hatvan ember járt ide misére – nagyjából ennyi lehet az épület befogadóképessége –, de mára megcsappant a létszám: a hívek egy része meghalt, a másik része megöregedett, nem tud már eljárni.
A vírusveszély miatt az idősek most még annál is óvatosabban mozdulnak ki, mint korábban. Részben emiatt szűnt meg egyébként a helyi népdalkör is, már nem járunk össze. Fiatalok csak elvétve bukkannak fel a miséken – kettő-három-öt fő jön, nem több.
Pásztó közigazgatási területén egyébként – a mátrakeresztesin kívül – három másik katolikus és egy evangélikus templom található. 2012-től, illetve 13-tól katolikus óvoda és általános iskola is működik a település magjában, jó tíz kilométerre a mátrakeresztesi városrésztől.
Borítókép: Hipszki János a mátrakeresztesi hotel előtt. A hívek egykor társadalmi munkában alakították liturgikus térré (Fotó: Bach Máté)
