Száműzetésben halt meg az utolsó magyar király, IV. Károly, mielőtt a 35. életévét betöltötte volna. Ajánlanánk-e életútját olvasásra a gyerekeknek? Vagy Salkaházi Sáráét, akit a nyilasok a Dunába lőttek? A Katolikus Nővédő Otthon vezetőjének haláláról több mint húsz év után, a zuglói nyilasperben derült ki, hogy őt és fogolytársait a Fővámház elé, a Duna partjára terelték 1944 decemberében. Mielőtt a sortűz eldördült, az alacsony, fekete hajú nő – Sára nővér – szembefordult a kivégzőivel, letérdelt, az égre nézett, és keresztet vetett. Holttestét a folyóba vetették. Jó lesz-e a történet esti mesének? Vagy válasszuk inkább Sándor Istvánét, a szegény munkásgyerekből lett nyomdász szerzetesét, aki a tiltások ellenére sem hagyott fel a fiatalok keresztény szellemű nevelésével az 1950-es években, mígnem érte jött a fekete autó? Soha többé nem látták.
Bethlenfalvy Gábor gyerekeknek írta a Szent életű magyarok a viharos XX. században című mesekönyvet, nem ő tehet arról, hogy a kor, amelyet választott, bővelkedik tragédiákban. Hallgassuk el a fájdalmakat – Trianont, a náci vagy a kommunista megszállás embertelenségét – utódaink előtt? Ha szülőként nem beszélünk a traumákról, amelyek többnemzedéknyi távolságból is hatással lehetnek a család életére, majd megteszi más helyettünk. Megteszik, a saját szájuk íze szerint. Bethlenfalvy Gábor történelmi keretbe illeszti az életutakat: „Keleten a Szovjetunió indult hódító útjára az embertelen kommunista eszmék nevében, Nyugaton, Németországban pedig – Vilmos császár elűzése után nem sokkal – az ugyancsak embertelen eszméket hirdető nemzetiszocialisták kerültek hatalomra, és kirobbantották az újabb világháborút.” A folytatást ismerjük, ám a személyes felelősségről és annak esetleges következményeiről talán kevesebb szó esik a hétköznapokban. Éppen ilyen hétköznapi beszélgetésekhez és közös olvasásra ajánljuk a szentekről szóló sorozat legújabb kötetét. A szülői jelenlét – amely ugyancsak része a személyes felelősségnek – ebben az esetben, azt hiszem, nem spórolható meg, inkább minél több családtörténeti aspektussal érdemes hitelesíteni a „történelmi leckét”.
A szerző s már az előszóban Székely János püspök is tudatosítja az olvasóban, hogy a szentek mindenkor közöttünk járnak. A fejezetek hősei – a fent említettek és Batthyány-Strattmann László, Apor Vilmos, Romzsa Tódor, Brenner János – egyelőre a „boldog” címet viselik, ám rajtuk kívül is sok példamutató ember élt és él, akiknek cselekedetei, nehéz helyzetekben vállalt jó döntései számon vannak tartva Istennél. Emlékezetük pedig rajtunk is múlik. A történetek végén található Fedezzétek fel… című képes összeállítás mindenesetre arra sarkallja az olvasót, hogy kocsiba vágja magát, és felkeresse a történelmi szereplőkhöz kötődő helyszíneket.
A családdal pöfögő kis piros autó visszatérő motívum – Kállai Nagy Krisztina alkotása. Az illusztrátor bájos életképei elsősorban az érzelmekre hatnak, ahol az archív, fekete-fehér fényképekbe is belerajzol színessel, ott még egyértelműbb a jelzés: van az úgy, hogy a mese betör a valóságba. Igen, sokszor erről álmodunk, ezt szeretnénk, de sajnos a fordítottja is megtörténik, amikor az idilli képbe belerondít az élet. A végső szó mégsem a pusztulásé, hiszen lehetőségünk van átkeretezni a történteket. Kállai Nagy Krisztina is ezt teszi, és a szerző szintén nem engedi, hogy a gonosz győzelmével érjen véget a mese. Az utolsó szó pedig nem nálunk van.
(Bethlenfalvy Gábor: Szent életű magyarok a viharos XX. században. Illusztrátor: Kállai Nagy Krisztina. Bembo Stúdió, Budapest, 2021, 128 oldal. Ára: 3990 forint)
Borítókép: Illusztráció (Fotó: Pexels)
