(Magyarország, 1922. április 2.)
*
Földi pályafutását befejezte a Földnélküli Király. Meghalt olyan körülmények között, amelyekhez foghatót nem ismertek sem országai, sem az a felséges ház, amelynek tüneményes hatalma az ö személyében hanyatlott le. Egy Habsburg császárkirály, a Ferdinándok, Leopoldok, Rudolfok és Károlyok világot uraló galériájában, akinek koporsóját a szegénység ácsolja és még cézári tetemeiben is számkivetve a kapucinusok történelmi kriptájából. Az ember nem volt shakespearei, de sorsa az.
A gyász gondolatfosztó közvetlenségén túl is elsősorban az országra gondolunk. Édes hazánkra, amelynek ő utolsó koronás királya volt és amely évszázadokon át sem részesült abban a tisztességben, hogy véráztatta földjébe egy Habsburg király kihűlt testét zárhatta volna. Szimbólumok és emlékek rejlenek föl bennünk akaratlanul is. Az integer Magyarország utolsó szabadon választott nemzeti királya II. Lajos, akinek uralkodása és életsorsa oly kísértetiesen hasonlít Károlyéhoz. Uralkodásuk megfoghatatlan, misztikus és tragikus kaland, véteknélküli személyük korábbi nemzedékek hibáinak mártírja, haláluk vezeklés a bűnért, amit nem is ismertek… De a haza örökkévalóságába vetett hitünk nem engedi, hogy Funchal új Csele-patak legyen.
Meghalt a király, de él az ország! Kedves és jó személye, béke- és emberkedvelő jószívűsége, szinte tragikusan naiv és buzgó jóakaratának emléke örökkön élni fog szívünkben. A boldogtalan Károly – egy legenda. Ő volt az utolsó, ki nevéhez illeszthette a semmihez nem hasonlítható címet: Rex Hungáriáé. De a fejedelem emberileg kínzó és igazságtalan halálán túl itt van az ország, Hungária Aeterna, amelynek élete nem ismerhet korhatárt. Igaz, ő volt az utolsó, akinek homlokát megérintette István szent koronája, akinek lovagi vállára borult az első nagy király palástja, ő volt az integer Magyarország utolsó személyi szimbóluma. De az ember – és ha királyi is – halandó, az ország, az integritás maga a halhatatlanság. Szánandó módon elveszett a király, de megmaradt a korona és a benne élő misztikus jogerő, a szent korona, amelynek régi törvényeink tanítása szerint tagja minden magyar ember.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!