Az utolsó király

Száz éve, 1922. április 1-jén a Madeira szigeti Funchalban elhunyt IV. (Boldog) Károly.

Székesfehérvár, 2022. március 18. A Szent Korona másolata a Királyok és Szentek - Az Árpádok kora címû kiállítás megnyitóján a Szent István Király Múzeum felújított Rendház épületében Székesfehérváron 2022. március 18-án. Ezen a napon átadták a több mint ötmilliárd forintból felújított múzeumot. MTI/Vasvári Tamás Fotó: Vasvári Tamás

Károly király állapotában határozott javulás állott be, mert a gyulladási centrum nem terjed tovább. A hőmérséklet csütörtök óta 39, táplálék vétel és közérzet javult, öntudat tiszta. A madridi Correspondencia de Espana jelentése szerint az a hír, mintha Zita királyné megbetegedett volna, alaptalan. Károly királyfin kívül csak két gyermeke betegedett meg, de könnyű természetű náthában. Állapotuk nem veszedelmes és már javulóban van. Károly király betegsége normálisan folyik le és az orvosok remélik, hogy életben tarthatják. Gondoskodás történt ápoló­személyzet jelenlétéről, orvosok és gyógyszerek szintén rendelkezésre állanak. Zita királyné szinte szünet nélkül a betegszobában tartózkodik. A madridi ABC funchali tudósítója jelenti, hogy Károly király csütörtökön még mindig nem volt életveszedelmen kívül, noha állapotában javulás állott be. Orvosi konzílium megállapította, hogy a tüdőgyulladás nem terjed tovább és a közérzet is javult. A betegség válságos stádiuma azonban még mindig nem múlt el.

(Magyarország, 1922. április 1.)

*

A lipótvárosi Bazilikában ma délelőtt tíz órakor könyörgő istentisztelet volt a nagybeteg király szerencsés felgyógyulásáért. Jóval a kitűzött idő előtt megtelt a templom hatalmas főhajója. Nagy számban jelentek meg a társadalmi és politikai előkelőségek.

[…] Andrássy Gyula grófot betegsége szobájához köti és így nem volt jelen IV. Károly király felgyógyulásáért ma tartott misén. Andrássy a király betegsége kapcsán a következő nyilatkozatot tette munkatársunk előtt:

– A király őfelsége betegsége lelki szemeink elé varázsolja azt a nagy történelmi bűnt, amelyet a magyar nemzet akkor követett el, amidőn koronás királyát – aki nemzetközi súly és hatalom és aki egyesitő centruma egész Nagymagyarországnak – kiszolgáltatta az ellenségnek. Voltak olyan úgynevezett legitimisták, még pedig nagy számban, akik velem szemben mindig azzal érveltek, hogy másra nem is lehet és nem is szabad gondolni, csak a legitim megoldásra s ez a megoldás lesz lehetséges. De nem gondoltak azzal, hogy minden emberi múlandó, s hogy azt a nagy erőt, amit a megkoronázott és egész Magyarország tényleges uralkodója jelent számunkra, a fia, akit még meg kell koronázni és aki még nem volt Nagymagyarország törvényes uralkodója: nem jelenti és nem nyújtja. Reméljük, hogy a gondviselés megment bennünket ettől a csapástól. Remélem, hogy a király életben marad és akkor alkalma lesz a nemzetnek mulasztását rendbehozni.

(Magyarország, 1922. április 2.)

*

Földi pályafutását befejezte a Földnélküli Király. Meghalt olyan körülmények között, amelyekhez foghatót nem ismertek sem országai, sem az a felséges ház, amelynek tüneményes hatalma az ö személyében hanyatlott le. Egy Habsburg császárkirály, a Ferdinándok, Leopoldok, Rudolfok és Károlyok világot uraló galériájában, akinek koporsóját a szegénység ácsolja és még cézári tetemeiben is számkivetve a kapucinusok történelmi kriptájából. Az ember nem volt shakespearei, de sorsa az.

A gyász gondolatfosztó közvetlenségén túl is elsősorban az országra gondolunk. Édes hazánkra, amelynek ő utolsó koronás királya volt és amely évszázadokon át sem részesült abban a tisztességben, hogy véráztatta földjébe egy Habsburg király kihűlt testét zárhatta volna. Szimbólumok és emlékek rejlenek föl bennünk akaratlanul is. Az integer Magyarország utolsó szabadon választott nemzeti királya II. Lajos, akinek uralkodása és életsorsa oly kísértetiesen hasonlít Károlyéhoz. Uralkodásuk megfoghatatlan, misztikus és tragikus kaland, véteknélküli személyük korábbi nemzedékek hibáinak mártírja, haláluk vezeklés a bűnért, amit nem is ismertek… De a haza örökkévalóságába vetett hitünk nem engedi, hogy Funchal új Csele-patak legyen.
Meghalt a király, de él az ország! Kedves és jó személye, béke- és emberkedvelő jószívűsége, szinte tragikusan naiv és buzgó jóakaratának emléke örökkön élni fog szívünkben. A boldogtalan Károly – egy legenda. Ő volt az utolsó, ki nevéhez illeszthette a semmihez nem hasonlítható címet: Rex Hungáriáé. De a fejedelem emberileg kínzó és igazságtalan halálán túl itt van az ország, Hungária Aeterna, amelynek élete nem ismerhet korhatárt. Igaz, ő volt az utolsó, akinek homlokát megérintette István szent koronája, akinek lovagi vállára borult az első nagy király palástja, ő volt az integer Magyarország utolsó személyi szimbóluma. De az ember – és ha királyi is – halandó, az ország, az integritás maga a halhatatlanság. Szánandó módon elveszett a király, de megmaradt a korona és a benne élő misztikus jogerő, a szent korona, amelynek régi törvényeink tanítása szerint tagja minden magyar ember.

A korona él és benne az összes magyar területek és emberek felséges szabadságjoga.

(Magyarország, 1922. április 4. Az idézetek forrása: Arcanum Digitális Tudománytár)

Száz éve, 1922. április 1-jén a Madeira szigeti Funchalban elhunyt IV. (Boldog) Károly, Magyarország utolsó uralkodója.

Borítókép: A Szent Korona másolata. A kép illusztráció (Fotó: MTI/Vasvári Tamás)