Cseppfolyós

Most mi kuncsorgunk az amerikaiaknál, hogy az Európában betiltott technológiával felszínre hozott gázból adjon egy kicsit nekünk is.

UKRAINE-CRISIS/ODESSA Fotó: ALEXANDROS AVRAMIDIS Forrás: Reuters

A zöldeknek résen kell lenniük. Soha nem tudhatják, hogy a világfelfordulásban mikor jön a vezetésüktől új követendő irányvonal, amely szöges ellentétben van a hosszú éveken át képviselt megdönthetetlen igazsággal. Különösen a környezetvédők idoljára, a németországi zöldekre érdemes figyelni. Nemcsak hogy hatalomra jutottak tavaly Berlinben, hanem a kormánykoalícióban vezető helyeket vívtak ki maguknak mint a külügyek felelőse vagy a nagy hatalmú gazdasági és a környezetvédelmi miniszter. A volt társelnök, Robert Habeck ugyanis az új kormányban nemcsak a gazdasági ügyeket egyezteti, hanem megkérdőjelezhetetlen bíróként ítéli meg, hogy környezetvédelmileg mely beruházás kaphat zöld lámpát.

Az isteni küldetés, ha a Föld megmentéséről van szó, amúgy sem áll távol a zöldektől. Ilyenformán minden európai zöld szemében a német környezetvédő párt, a Grünen követendő példaként szerepel. A legerősebb gazdaságú európai államban adódik most lehetőségük arra, hogy bemutassák a csodát: a könyörtelen klímavédelmi harcot, a zöld társadalom szabályait fősodorba állítva is lehet vezetni az országot.

Igen ám, de alig több mint három hónapos kormányzás után szembejött a történelem, és nem a megnyerő arcélét mutatta. Az ideákban eltökélten hívő környezetvédők leckét kaptak a valóságból. Már az Európai Unió korábbi döntése is felbőszítette a zöld párt tagságának egy részét: milyen dolog az, hogy a brüsszeli szervezet a gázt és az atomenergiát is a támogatható energiák közé sorolja? Le az atommal! – ezen jelszó alatt kaptak a néptől (15 százalék) képviseleti jogot a Bundestagban. Tavaly év végén be is zártak hármat a még működő hat német atomerőműből. Ez látható elégedettséggel töltötte el a pártot. Bár az Északi Áramlat 2 tervezetével, amelyen orosz gáz érkezne, különösen nem rokonszenveztek, de jobb híján elfogadták azt. Még a környezetvédelmi miniszter is elmondta, megismerkedve az idevonatkozó aktákkal, hogyha teleültetik Németországot szélkerekekkel, akkor se tudják a kívánt energiát biztonságosan megtermelni. Így marad az orosz gáz: csak kicsit és rövid időre eltekintünk a szigorú klímaszabályoktól. Ebben Németországnak úgyis van gyakorlata a barnaszénnel működő erőművek használatakor, amelyre egész Európában kevés példa akad.

Aztán beütött a háború. Berlin az európai szankciók éllovasává vált. Egy darabig. Mily érdekes, a szociáldemokratáknál is harciasabb békepártiak, a pacifista zöldek, akiknek egész történelme a fegyverek elutasításának jegyében zajlott, rábólintottak arra, hogy a kézzelfogható orosz veszély miatt százmilliárd euróval támogassák a német hadsereg, a Bundeswehr modernizálását. Ez is ellentmond a korábbi makulátlan elveknek, amelyek még az általános leszerelést sem tartották kizártnak, és a fegyverekre költött minden egyes eurócentet fölösleges pénzkidobásnak ítéltek.

De ne feledkezzünk el arról sem, hogy a múlt héten a versailles-i Európa Tanács-ülésen a német kormány vezetője karakánul kiállt amellett, hogy kerüljön le a napirendről a teljes orosz energiaszektor európai blokádja. Nem kell hozzá nagy ész, hogy ha ilyen döntés születik, akkor az unió nem csupán lábon, hanem egyenesen fejbe lövi magát. Olaf Scholz kancellár teljes meggyőződésével ennek az érvelésnek adott hangot, amíg Európa nem tud más forrásból beszerezni energiát, addig a jelenlegi rendszer üzemel. Ehhez kellett a zöldek egyetértése is.

A megátalkodott Putyin- és orosz­ellenességből vissza tudtak venni, ha arról van szó, hogy mivel fűtsünk, hogyan lássuk el energiával gyárainkat. Itt is a gyakorlat diadalmaskodott a ködös eszmerendszerek felett, amely arra épül: mi vagyunk a jó demokraták, akik megmondjuk nektek, miként kell vezetni azt az országot, amelyet még a térképen sem tudunk elhelyezni. Ebben kétségtelenül Amerika jeleskedik, de szerényebb méretekben a németek is ezt vallják.

A Nyugatnak – ha komolyan gondolja – valóban más forrásokat is találnia kell energiaszükségletének kielégítésére. Volt, aki megengedte magának azt a javaslatot, hogy „vissza kellene kapcsolni” a bezárt német atomerőműveket. Mintha ez egyszerű lenne! Az elsőként szóba kerülő lehetőség az amerikai palagáz. A cseppfolyós formában szállított gázmolekula ötlete több sebből vérzik. A világ összes erre a célra gyártott tankere sem volna elég az Európában kieső orosz gáz pótlására. Aztán külön lefejtőtechnológiával ellátott kikötőket kellene létrehozni, hogy a gázt visszafordítsák légnemű formájába, és csövekben tudják szállítani. Spanyolországban vannak a legnagyobb számban ilyen kikötők, kicsit távol Európa szívétől. És a legnagyobb gond – amelyet most nagy hallgatás övez – a technológia, amellyel hozzájutnak a palagázhoz: rétegrepesztéses módszerrel tör fel a palaréteg alól a gáz.

Emlékezzünk vissza, hogy évekkel korábban milyen tömegtüntetések voltak Európa különböző országaiban a palagáz- és olajkitermelése ellen! Ki vitte a prímet? Természetesen a német zöldek. Elsüllyedünk, beleesünk a hatalmas lyukba, a Föld szétesik – ilyen jelszavak alatt meneteltek. Nem egy ország törvényben rögzítette, hogy területén nem lehet ilyen technológiákat alkalmazni.

Mit értünk el? Azt, hogy Amerika előbb önellátóvá, majd világelsővé vált a fosszilis energiahordozók kitermelésében. Most meg mi kuncsorgunk nála, hogy az itt betiltott technológiával felszínre hozott gázból adjon egy kicsit nekünk is.

Tehát az minket nem zavar, ha Amerikában szétesik a Föld. Ennyit a környezetvédelemről.

Borítókép: Ukrajnai járőrök Odesszában, a városalapító Richelieu herceg homokzsákokkal védett szobránál, 2022. március 10. (Fotó: Reuters)