Cserben hagyott fogolyfeleségek

„A városban anarchia uralkodik s a személy- és vagyonbiztonság is ve­szélyben van.” – emelték ki a száz évvel ezelőtti írásban.

(Friss Hirek, 1922. március 1.)

*

Fiuméban a helyzet teljesen felborult, mióta a fascisták a fiu­mei rendőrség felállítása miatt ismét erőteljes akcióba léptek. A városban anarchia uralkodik s a személy- és vagyonbiztonság is ve­szélyben van. A szürkület beálltakor már nem tanácsos az utcára menni, mert az embereket fegyveres alakok megállítják, kifosztják és megverik. A lakosság közt eddig nem tapasztalt izgalom és elkeseredés uralkodik a fascisták terrorja miatt és félő, hogy ez előbb-utóbb véres összeütközésekre vezet, bár a Zanella-kormány, valamint a Questura vezetője Schmidt dr. nagy tapintattal és valóságos önmegtagadással mindent megtesznek, hogy az elkeseredett népszenvedélyt fékezzék. Nagyon kiábrándítólag hat a lakosságra, hogy a fascisták és egyéb turbulens elemek fegyveresen járhatnak a városban anélkül, hogy a karabinierik megrendszabályoznák őket.

A fascisták levegőbe akarják röpíteni a vasúti alagutat és a kormányzói palotát, felgyújtottak az állomáson két vasúti kocsit, melyek a fiumei rendőrségnek szánt különféle árukkal voltak tele, de a tetteseket sohasem lehetett kézrekeríteni.

Jellemző, hogy Zanella Richárd, mint Fiume állam feje, a fascisták terrorja miatt jóformán nem mehet ki az utcára.

[…] A fascisták különben nem fiumeiek, hanem csupa idegenek, akiknek itt semmi foglalkozásuk nincsen s valamely láthatatlan kéz pénzeli őket.

Naponta harmincöt lírát kapnak s egyetlen feladatuk, hogy a békét és nyugalmat zavarják s Trieszt érdekében Fiumét gazdaságilag lehetetlenné tegyék. Mert a jelszó, hogy Fiume olasz jellegét akarják megvédeni, teljesen hamis és átlátszó ürügy az olasz közvélemény megtévesztésére, amely pedig Fiuméval közvetlenül nem sokat törődik, mióta az olasz kor­mány a rapallói szerződésben lemondott róla.

[…] A város, mely már három éve nem dolgozik, teljesen tönkremegy. Hajók nem jönnek a kikötőbe, a vasúti vonal Horvátország felé évek óta zárva van, a gyárak egymásután szüntetik be üzemüket s bocsátják el alkalmazottaikat, a kereskedők a legnagyobb nehézségekkel küzdenek: az egykor virágzó és gazdag Fiume teljesen elszegényedett. Nem csoda hát, ha az uj állam lakossága vágyakozó emlékezéssel gondol vissza a magyar uralom boldog napjaira, amikor még rend is volt, kenyér is volt.

(Magyarország, 1922. március 1. Az idézetek forrása: Arcanum Digitális Tudománytár)

Hírek a száz évvel ezelőtti hamvazószerda napján, 1922. március 1-jén. Idén hamvazószerda napja március 2.

Borítókép: Asszonyok és gyermekek egy 1922-én készült felvételen (Fotó: Fortepan)