Az asszonyi szolidaritás szép szavaival fordul kitűnő művésznőnk, Jászai Mari a magyar nőkhöz azoknak az asszonyoknak az érdekében, akiket Oroszországból, hadifogságból hazajött magyarok hoztak magukkal – feleségükként, nem egy esetben egy vagy több kisgyermekkel együtt – Budapestre és itt aztán hütlenül és lelkiismeretlenül cserbenhagytak. Ezek a szegény, magukkal tehetetlen nők most a legnagyobb ínségben sínylődnek. A nagy művésznő nemes szive megsajnálta őket s most a következő fölhívással fordul a magyar asszonyokhoz:
Akik ezt olvassátok, valamennyien adjatok tiz-tiz koronát a cserbenhagyott orosz asszonyok számára, akik meleg vizet isznak megszokott teájuk helyett. Negyven orosz asszony és harminchat magyar gyermek tengődik összezsúfolva a Jászberényi-ut végállomásánál egy épületben, melyre az van írva: Menhely.
Testvéreim! Magyar asszonyok, menjetek ki oda – de ne üres kézzel! –, nézzétek meg, milyen menhelyet adunk idecsábitott és cserbenhagyott orosz testvéreinknek, akiknek az a bűnük, hogy fiainkat szerették.
Aki nem viheti ki maga az adományát, az küldje hozzám, én rendeltetése helyére juttatom, mint eljuttattam már minden fölöslegemet. Csak tiz koronát küldjön mindenki, de azt sokan!
(Szózat, 1922. március 1.)
*
Erdélynek egykor kifogástalan állategészségügye teljesen lezüllött az oláh uralom alatt. Az összes erdélyi megyékben a legkülönfélébb járványos állatbetegségek pusztítanak. Kolozs- és Tordamegyében a száj- és körömfájás, Szatmár- és Máramarosmegyében a rüh, Bihar- és Kolozsmegyében a sertésvész, Szatmármegyében a veszettség, Tordaaranyosmegyében a juhhimlö, Biharmegyében a takonykor. Szép kis állapotok!
A „Sajtótudósitó” jelenti: Az osztrákok által megszállt Nyugatmagyarországon oly jelenségek mutatkoznak, melyek arra engednek következtetni, hogy az osztrákok nem valami kényelmes területgyarapodáshoz jutottak. A lakosok nem fogadják el az osztrákok értéktelen pénzét és áruikért magyar pénzt követelnek.
A tisztviselők emiatt magyar pénzben követelik fizetésük kiutalását s mivel ezt az óhajukat nem teljesítik, tömegesen térnek vissza Ausztriába. Az osztrák kormány törekvése az, hogy Nyugatmagyarország minden önállóságát megszüntessék. Ezzel szemben a napokban Rauchhofer vezetése alatt parasztpárt alakult, mely azt hangoztatta, hogy: Burgenland – a burgenlandiaké. Most kellene a választásokat megejteni, de a sok zavar miatt, április közepére halasztották a választások határidejét.
(Friss Hirek, 1922. március 1.)
*
Fiuméban a helyzet teljesen felborult, mióta a fascisták a fiumei rendőrség felállítása miatt ismét erőteljes akcióba léptek. A városban anarchia uralkodik s a személy- és vagyonbiztonság is veszélyben van. A szürkület beálltakor már nem tanácsos az utcára menni, mert az embereket fegyveres alakok megállítják, kifosztják és megverik. A lakosság közt eddig nem tapasztalt izgalom és elkeseredés uralkodik a fascisták terrorja miatt és félő, hogy ez előbb-utóbb véres összeütközésekre vezet, bár a Zanella-kormány, valamint a Questura vezetője Schmidt dr. nagy tapintattal és valóságos önmegtagadással mindent megtesznek, hogy az elkeseredett népszenvedélyt fékezzék. Nagyon kiábrándítólag hat a lakosságra, hogy a fascisták és egyéb turbulens elemek fegyveresen járhatnak a városban anélkül, hogy a karabinierik megrendszabályoznák őket.
A fascisták levegőbe akarják röpíteni a vasúti alagutat és a kormányzói palotát, felgyújtottak az állomáson két vasúti kocsit, melyek a fiumei rendőrségnek szánt különféle árukkal voltak tele, de a tetteseket sohasem lehetett kézrekeríteni.
Jellemző, hogy Zanella Richárd, mint Fiume állam feje, a fascisták terrorja miatt jóformán nem mehet ki az utcára.
[…] A fascisták különben nem fiumeiek, hanem csupa idegenek, akiknek itt semmi foglalkozásuk nincsen s valamely láthatatlan kéz pénzeli őket.
Naponta harmincöt lírát kapnak s egyetlen feladatuk, hogy a békét és nyugalmat zavarják s Trieszt érdekében Fiumét gazdaságilag lehetetlenné tegyék. Mert a jelszó, hogy Fiume olasz jellegét akarják megvédeni, teljesen hamis és átlátszó ürügy az olasz közvélemény megtévesztésére, amely pedig Fiuméval közvetlenül nem sokat törődik, mióta az olasz kormány a rapallói szerződésben lemondott róla.
[…] A város, mely már három éve nem dolgozik, teljesen tönkremegy. Hajók nem jönnek a kikötőbe, a vasúti vonal Horvátország felé évek óta zárva van, a gyárak egymásután szüntetik be üzemüket s bocsátják el alkalmazottaikat, a kereskedők a legnagyobb nehézségekkel küzdenek: az egykor virágzó és gazdag Fiume teljesen elszegényedett. Nem csoda hát, ha az uj állam lakossága vágyakozó emlékezéssel gondol vissza a magyar uralom boldog napjaira, amikor még rend is volt, kenyér is volt.
(Magyarország, 1922. március 1. Az idézetek forrása: Arcanum Digitális Tudománytár)
Hírek a száz évvel ezelőtti hamvazószerda napján, 1922. március 1-jén. Idén hamvazószerda napja március 2.
Borítókép: Asszonyok és gyermekek egy 1922-én készült felvételen (Fotó: Fortepan)
