Ha meg akarod ismerni egy nép történelmét, nézd meg a köztéri szobrait – akár belföldön kezdve. Szegeden a Dóm téren látható Bogdan Korzs ukrajnai szobrászművész alkotása, a holodomor-emlékmű: csontsovány gyerek karjait nyújtva könyörög élelemért. Az 1932–33-as éhínség az ukrán nép történetének nagy katasztrófája, áldozatainak száma a hétmilliót is meghaladhatta. Történészek szerint fő oka – a Szovjetunió termékeny talajú éléskamrájában – Sztálin politikája, így közvetve Szovjet-Ukrajna Moszkvának való alárendeltsége volt.
Ukrajnába átkelve más szobrokra figyelhetünk fel.
Lvivben (Lemberg), Ivano-Frankivszkben és Ukrajna nyugati részén másutt egymást érik az olyan náci kollaboráns ukrán „hősöknek” emelt emlékművek, mint Sztepan Bandera (1909–1959) vagy Roman Suhevics (1907–1950). Százezrek – főleg, de nem kizárólag lengyelek és zsidók – haláláért voltak felelősek a második világháború idején. Hőskultuszuk sorozatosan megdöbbenti a világot Lengyelországtól Izraelen át a Nyugatig. „Igazi hősként, harcban esett el.
Negyvenhárom esztendősen adta vissza lelkét a Teremtőnek, a végsőkig küzdve az ellenséggel” – emlékezett meg lelkendezve 2015-ben, Suhevics halálának 65. évfordulóján a kivégzőfőnök „dicsőséges pályafutásáról” a Hromada, a Magyarországi Ukrán Kulturális Egyesület lapja is. Bandera élete és halála Suhevicsénél is abszurdabb: Hitlerre számított a független, lengyelektől és zsidóktól mentes Ukrajna elismerésében, de a németek más véleményen voltak: lágerbe zárták, majd a KGB mérgezte meg Münchenben. A ma szinte kizárólag ukránok lakta Ivano-Frankivszkben (az egykori Sztanyiszlavban) a második világháború elején alig éltek ukránok. Főleg lengyelek és zsidók lakták.
Valakiktől szenvedni és másoknak szenvedést okozni – az emlékezetben előbbit felnagyítani, utóbbit szőnyeg alá söpörni –, másutt sem ismeretlen történelmi körtánc ez Kelet-Európában. Az évszázadokon át a lengyelek és az oroszok közé szorult, ezért aztán velük szemben máig nyitott történelmi számlákkal bíró ukránokra is igaz ez. A mostani háborút február 24-én megindító Vlagyimir Putyin elnök – hazai orosz közönségének szólva – Ukrajna államiságát becsmérli, és nácikat emleget.