Nyolcéves kisfiú néz végig magán terepszínű tavaszi kabátjában: „Most már indulhatok Ukrajnába harcolni!” Gyerekek összesúgnak a háborúról, a tanító néni is meghallja, és nyomatékosan közli velük: „Erről itt nem beszélünk!” Ami igazán rossz döntés, mert az egyik kislány egyre növekvő aggodalommal a szívében bújik oda este az anyukájához: „De ugye messze van?”
Mi az a messze?
Gui Angéla, az Egy Vérből Vagyunk Alapítvány életre hívója hatodik éve jár Kárpátaljára, a nagydobronyi Irgalmas Szamaritánus Református Gyermekotthonba. Rendszeresen szállít adományokat Rátra, a Szent Mihály Gyermekotthonba is, ahol magyar nevelőszülők családi környezetben gondoskodnak nehéz sorsúakról, árvákról. Az önkéntes segítő napi online kapcsolatban van „fogadott gyermekeivel”.
– A főiskolások voltak az elsők, akik eljöttek a nagydobronyi gyermekotthonból. Az utolsó pillanatban hagyták ott a beregszászi kollégiumot, amikor már fegyveres őrök álltak az épület előtt, és kelet-ukrajnai menekülteket költöztettek be az ő szobájukba is. Egy kis táskában hozták át az életüket a záhonyi határon – idézi föl Gui Angéla.
– Elképzelhető, ahogy a mikrobusszal jövünk a sötétben, a fiatalok néznek a nagy semmibe, mindegyik sír. Az első traumán túl, amikor már került matrac, takaró és párna is a kis lakásba, leültem velük beszélgetni, hogy miért jöttek át, hogyan hozták meg ezt a döntést. Felmérték, mekkora tartaléka van a gyermekotthonnak, és kiszámolták, hogy egynapi élelmük két napra is elég a kicsiknek. Ilyen típusú döntéseket hoz meg az, aki ma útra kel Ukrajnában. Az Egy Vérből Vagyunk Alapítvány mellett a békásmegyeri Szent József Plébánia is szárnyai alá vette a fiatalokat, most bébiszitterkedést és angoloktatást vállalnak, de nem akarnak itt maradni. Majd a jövő héten hazamegyünk, mondják.
Hogyan is tervezhetnének ezek a szinte még gyerek, tizenkilenc-húsz éves fiatalok, amikor a tapasztalt felnőttek sem tudják megmondani, mi lesz a jövő héten? A befogadók persze biztatják őket, hogy folytassák tanulmányaikat Magyarországon, de akik árvaházban, szűk ismeretségi körben élték eddigi életüket, azoknak idő kell ahhoz, hogy felelős döntést hozzanak további sorsukról.