Sokan emlékezhetünk még arra, milyen izgalommal vásároltuk meg a következő heti tévéműsort, hogy két keresztrejtvény mellett bőszen bújhassuk a bemutatott filmek listáját. Gyűjtöttük a kazettákat, majd a DVD-ket, hogy felvehessük a filmeket. És tartoztunk kisebb vagyonnal a helyi videótékának a késett visszavitel miatt.
A lekérhető műsorszolgáltatás azonban megváltoztatta a tévépiacot, ma már sokan az online streamet választják a lineáris tartalomszolgáltatás helyett. Magyarországon is egyre több streamingplatform érhető el (legújabbként március 8-án indul az HBO Gót váltó HBO Max), azonban az öregedő lakosság nehezen barátkozik meg az új technológiákkal.
Általános tévhit, hogy a lekérhető műsorszolgáltatás (VOD) a kilencvenes évek terméke. 1953-ban a Paramount stúdió lehetővé tette Palm Springs lakosainak, hogy 150–450 dollárért kihúzzák hozzájuk a Telemeter-kábelt, amelyhez tartozó beltéri egységbe pénzt kellett dobálni az exkluzív tartalmakért.
A szolgáltatás azonban hamarosan feledésbe merült. Bő negyven évvel később az először a tengerentúli járatokon használt VOD egyre több amerikai szolgáltató kínálatában is elérhetővé vált, és 1994-re már egymillió felhasználó fizetett elő.
Az igazi áttörés a széles sávú internet mindennapossá válásával a kétezres évekre tehető, az eredetileg DVD-kölcsönzőként indult Netflix is ekkor alapozta meg hírnevét. 2006-ban az HBO is meglátta az új formátum lehetőségeit, és tárgyalásokat kezdett a cég megvásárlásáról. A tranzakcióból nem lett semmi, a Netflix pedig az HBO mai legnagyobb vetélytársa a saját gyártású tartalmak tekintetében.
A 2010-es évek végére a VOD-tartalmak annyira átszabták a nyugati tévézési szokásokat, hogy folyamatosan lépnek piacra új streamingszereplők, míg a régiek nemzetközi szinten terjeszkednek. Magyarországon némileg más a helyzet: miközben a koronavírus-járvány itthon is jelentősen növelte a streaming-előfizetők számát, a kábeltévézési kedv sem csökken, miközben egy-egy streamingszolgáltató díja legfeljebb annyi, mint a legolcsóbb kábeles csomag.