Sokan emlékezhetünk még arra, milyen izgalommal vásároltuk meg a következő heti tévéműsort, hogy két keresztrejtvény mellett bőszen bújhassuk a bemutatott filmek listáját. Gyűjtöttük a kazettákat, majd a DVD-ket, hogy felvehessük a filmeket. És tartoztunk kisebb vagyonnal a helyi videótékának a késett visszavitel miatt.
A lekérhető műsorszolgáltatás azonban megváltoztatta a tévépiacot, ma már sokan az online streamet választják a lineáris tartalomszolgáltatás helyett. Magyarországon is egyre több streamingplatform érhető el (legújabbként március 8-án indul az HBO Gót váltó HBO Max), azonban az öregedő lakosság nehezen barátkozik meg az új technológiákkal.
Általános tévhit, hogy a lekérhető műsorszolgáltatás (VOD) a kilencvenes évek terméke. 1953-ban a Paramount stúdió lehetővé tette Palm Springs lakosainak, hogy 150–450 dollárért kihúzzák hozzájuk a Telemeter-kábelt, amelyhez tartozó beltéri egységbe pénzt kellett dobálni az exkluzív tartalmakért.
A szolgáltatás azonban hamarosan feledésbe merült. Bő negyven évvel később az először a tengerentúli járatokon használt VOD egyre több amerikai szolgáltató kínálatában is elérhetővé vált, és 1994-re már egymillió felhasználó fizetett elő.
Az igazi áttörés a széles sávú internet mindennapossá válásával a kétezres évekre tehető, az eredetileg DVD-kölcsönzőként indult Netflix is ekkor alapozta meg hírnevét. 2006-ban az HBO is meglátta az új formátum lehetőségeit, és tárgyalásokat kezdett a cég megvásárlásáról. A tranzakcióból nem lett semmi, a Netflix pedig az HBO mai legnagyobb vetélytársa a saját gyártású tartalmak tekintetében.
A 2010-es évek végére a VOD-tartalmak annyira átszabták a nyugati tévézési szokásokat, hogy folyamatosan lépnek piacra új streamingszereplők, míg a régiek nemzetközi szinten terjeszkednek. Magyarországon némileg más a helyzet: miközben a koronavírus-járvány itthon is jelentősen növelte a streaming-előfizetők számát, a kábeltévézési kedv sem csökken, miközben egy-egy streamingszolgáltató díja legfeljebb annyi, mint a legolcsóbb kábeles csomag.
Azok hiába vannak tele reklámmal, dolgoznak előre kiosztott műsorstruktúráról és csatorna-összetétellel, a nyelvi korlátok miatt sok magyar nem akar lemondani róluk. A magyaroknak ugyanis kevesebb mint negyven százaléka boldogul idegen nyelveken, és a hetvenes–kilencvenes évek kiváló szinkronjai hozzá is szoktatták a hazai közönséget a filmek magyar követéséhez.
A színészek többsége szinkronszínészként is dolgozik, így a filmkészítőknek sem érdekük, hogy feliratozással segítsék a szegényes nyelvtudás fejlődését. Az internetezők csaknem nyolcvan százaléka részesíti előnyben tehát a szinkronizált tartalmakat, elenyésző a magyar vagy esetleg idegen nyelvű felirattal való filmnézés, és mindössze a felhasználók két százaléka vevő a teljes egészében eredeti tartalomra.
Az HBO Go ezért tudott sokáig piacvezető lenni, mivel ott minden film és sorozat legalább magyar felirattal, de legtöbbször szinkronizáltan volt elérhető. A mostani Max-váltás esetén ez nem teljesen biztos.
A továbbra is elérhető Go-tartalmak természetesen magyarul tekinthetők majd meg, de kérdés, mi lesz a HBO ernyője alá tartozó jóval szélesebb kínálattal, hiszen minden szinkron elkészüléséhez idő kell. A Netflix gyakorta választja a kizárólagos feliratozást, de a magyar nyelv hiánya miatt így is kevesebb tartalom érhető el, mint amennyit a régiós beállítások engedélyeznének. A fifikás felhasználók ezért használják a trükköt, hogy az angol kezelőfelület számos csak angolul elérhető tartalmat jelenít meg.
Az új szolgáltatók piacra lépésével összességében növekedni fog a magyar tartalmak száma, viszont a régóta streamelőknek furcsa lehet majd, hogy megszokott sorozataik és filmjeik hirtelen nem lesznek elérhetők bizonyos felületeken.
A streamingháborúnak nevezett jelenség szerint ugyanis minden márka a saját platformján szeretné adni tartalmait. Eddig a platformmal nem rendelkező stúdiók más streamingszolgáltatóval, tulajdonképpeni versenytársakkal kötöttek szerződést, így könnyen elképzelhető, hogy az HBO Maxon ugyan az összes warneres tartalom megtalálható lesz, de a Gótól eltérően más stúdió termékei már nem.
A nyáron indul Magyarországon a Disney+ és a SkyShowtime is, hogy még inkább jellemző legyen a tartalmak vándorlása.
Így, ha a hétköznapi felhasználó minden korábban megszokott tartalmat továbbra is élvezni szeretne, kénytelen lesz több szolgáltatásra előfizetni. A GKI Digital szerint az átlagos magyar felhasználó négy szolgáltatást ismer, de csak egyet vagy kettőt használ, kimagasló számban a Netflixet vagy az HBO Gót. Mellettük viszonylag könnyen elérhető az Amazon Prime Video, az RTL Most+ és a YouTube Premium is.
Az Amazon bár olcsó havidíjjal, de viszonylag kevés Magyarországon elérhető tartalmat kínál, ezért nem túl jelentős előfizetőinek száma, a magyarok árérzékenysége miatt a YouTube és az RTL prémium streamingszolgáltatása sem kiemelten keresett.
Az HBO Max után a Disney+ és a SkyShowtime kavarhatja fel az állóvizet, különösen, ha a Disney Amerikához hasonlóan itthon is engedélyezi a sportstreaminget. Ez utóbbi jelenleg viszonylag szűk közönség számára fogalom itthon, az Eurosport Player és az Arena 4+ nem túl sok magyar előfizetőt számlál.
A több szolgáltató és az aprózódó piac felveti a digitális rezsi kérdését. Ezen minden, a modern fogyasztási trendekhez tartozó szolgáltatás értendő, legyen szó munkáról vagy szórakozásról. Korábban tízezer forint körüli megterhelést jelentett a tévé-, telefon-, internetcsomag a háztartások számára.
Az irodai Office- vagy Adobe-csomagokat pedig új számítógép vásárlásakor fizették ki a felhasználók. Ma minden online működik, így a munkához Windows 365-öt és éves előfizetésben megvett Adobe-alkalmazásokat használunk, a szórakozáshoz pedig egyre több zene- és filmstreaminget, esetleg sport- és játékstream-szolgáltatást veszünk meg.
Ez pedig, ha mindenre előfizetünk, közel ötvenezer forintba is kerülhet havonta. Megéri? Vagy minimalizáljuk az előfizetéseket, és szép lassan visszatérünk az illegális torrentezéshez?
Borítókép: Szerényi Gábor rajza
