Ismeretes a történelmi tudást bulvárszínvonalra süllyesztő gondolkodásmód egyik hamis szlogenje: ha Kleopátra egyiptomi királynő orra nagyobb lett volna, akkor a Római Birodalom krónikája is másként alakul. Ezen ugyebár azt kell érteni, hogy Antonius nem esik halálos szerelembe vele, s többet törődik a birodalommal, mint az érzelmeivel. Mondjuk most azt, megtanulva a rossz leckét, hogy ha nápolyi Johanna kevésbé szép, kevésbé csapodár, kevésbé kéjvágyó, akkor Nagy Lajos édes öccse, Endre nápolyi király nem lesz politikai gyilkosság áldozata?
Ki hát ez a Johanna, aki egy évszázaddal névazonosa, a szentté avatott Jeanne d’Arc előtt beírta nevét a krónikák sötét oldalaira? Akinek nincsen ideje Passuth László könyvtárakban még elérhető vaskos regényét lapozgatni információkért, azok kedvéért zárjuk rövidre a kérdésünkre adható választ. Az ugyan a mai napig tisztázatlan, hogy Johanna, aki bűnéért nem került a lángok közé, személyesen is részt vett-e férje meggyilkolásában, vagy csak felbujtója volt a rémes tettnek, annyi biztos csak, hogy hatalomvágyból, dinasztikus érdekből vetemedett erre a gaztettre. Ha nem nőnek születik… de a történelem nem a „mi lett volna, ha” tudománya.
A mi Johannánk, azaz Andrási Attila író-rendező Johannája saját szenvedélyei áldozata, hiszen a történelem Istenének színe előtt mind-mind áldozatok vagyunk, ám vannak, akik legalább önmagukat le tudják győzni ebben a néha skizofrén küzdelemben. Andrási Johannája veszít ebben a színpadi csatában, ám nem úgy Orbán Bori, a fiatal színésznő, a felbujtó történelmi alak nagyon is illúziókeltő alakítója. Aki társulatot épít, annak néha szerencséje van, de ezúttal többről van szó, mint Fortuna kegyéről. Orbán Bori már játszott kisebb szerepet a Fehér szarvas című darabjukban, s most meghálálva a belé vetett bizalmat nemcsak névleg vált az est főszereplőjévé. A pompás jelmezek (Papp Janó), a jól működő színpadi gépezet és a rutinos színészek (Dóczy Péter, Jantyik Csaba, Krizsik Alfonz, Csikász Ágnes, Pethő Kincső) között látva őt megkockáztatom – halkan, de határozottan –: színésznő született. Csak kívánhatjuk, hogy ez a tengernyi munka, amelyet a társulat, élén a rendezővel, ebbe az előadásba belefektetett, ne maradjon visszhangtalan.
