Időutazás az altemplomban

Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a Magyar Nemzet

Ez az előadás, ez a jó értelemben vett történelemóra a XIV. század közepére röpít minket. Ránk fér e röpke időutazás.

KELECSÉNYI LÁSZLÓ
2022. 04. 07. 12:00
Forrás: Andrássy Ariel/Magyarkanizsai Udvari Kamaraszínház
Véleményhírlevél

Jobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Ismeretes a történelmi tudást bulvárszínvonalra süllyesztő gondolkodásmód egyik hamis szlogenje: ha Kleopátra egyiptomi királynő orra nagyobb lett volna, akkor a Római Birodalom krónikája is másként alakul. Ezen ugyebár azt kell érteni, hogy Antonius nem esik halálos szerelembe vele, s többet törődik a birodalommal, mint az érzelmeivel. Mondjuk most azt, megtanulva a rossz leckét, hogy ha nápolyi Johanna kevésbé szép, kevésbé csapodár, kevésbé kéjvágyó, akkor Nagy Lajos édes öccse, Endre nápolyi király nem lesz politikai gyilkosság áldozata?

Ki hát ez a Johanna, aki egy évszázaddal névazonosa, a szentté avatott Jeanne d’Arc előtt beírta nevét a krónikák sötét oldalaira? Akinek nincsen ideje Passuth László könyvtárakban még elérhető vaskos regényét lapozgatni információkért, azok kedvéért zárjuk rövidre a kérdésünkre adható választ. Az ugyan a mai napig tisztázatlan, hogy Johanna, aki bűnéért nem került a lángok közé, személyesen is részt vett-e férje meggyilkolásában, vagy csak felbujtója volt a rémes tettnek, annyi biztos csak, hogy hatalomvágyból, dinasztikus érdekből vetemedett erre a gaztettre. Ha nem nőnek születik… de a történelem nem a „mi lett volna, ha” tudománya.

A mi Johannánk, azaz Andrási Attila író-rendező Johannája saját szenvedélyei áldozata, hiszen a történelem Istenének színe előtt mind-mind áldozatok vagyunk, ám vannak, akik legalább önmagukat le tudják győzni ebben a néha skizofrén küzdelemben. Andrási Johannája veszít ebben a színpadi csatában, ám nem úgy Orbán Bori, a fia­tal színésznő, a felbujtó történelmi alak nagyon is illúziókeltő alakítója. Aki társulatot épít, annak néha szerencséje van, de ezúttal többről van szó, mint Fortuna kegyéről. Orbán Bori már játszott kisebb szerepet a Fehér szarvas című darabjukban, s most meghálálva a belé vetett bizalmat nemcsak névleg vált az est főszereplőjévé. A pompás jelmezek (Papp Janó), a jól működő színpadi gépezet és a rutinos színészek (Dóczy Péter, Jantyik Csaba, Krizsik Alfonz, Csikász Ágnes, Pethő Kincső) között látva őt megkockáztatom – halkan, de határozottan –: színésznő született. Csak kívánhatjuk, hogy ez a tengernyi munka, amelyet a társulat, élén a rendezővel, ebbe az előadásba belefektetett, ne maradjon visszhangtalan.

Az Udvari Kamaraszínház közelében áll Nemes­kürty István író és egykori történettudós professzor mellszobra. Amint a késő esti órán, a premierünnep végeztével gyalog baktattam hazafelé az újlipótvárosi éjszakában, megálltam egy pillanatra néhai atyai barátom bronzalakja előtt. A sötétben, hazugságok és hívságok homályában, mintha bólintott volna egyet. Vagy csak én láttam így.

(Anjou – A liliom útvesztői. Írta és rendezte: Andrási Attila. Udvari Kamaraszínház, Budapest, Pozsonyi úti református templom altemploma)

Borítókép: Mindaz, ami Mohácsig történt velünk, ma felülmúlhatatlan korszaknak tűnik (Fotó: Andrássy Ariel/Magyarkanizsai Udvari Kamaraszínház)

 

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.