Kenyereszsák

A hazai élelmiszer-biztonság nincs veszélyben, de a gabona készletezésével, a háborúnak kitett piac mérlegelésével kapcsolatban számos tényezőt kell figyelembe venni. Gyuricza Csaba agrárprofesszor, a Magyar ­Agrár-­ és Élettudományi Egyetem rektora szerint nekünk leginkább arra kell vigyáznunk, hogy mindenképpen maradjon itthon annyi gabona, amennyi a belső igényeket maradéktalanul kielégíti.

Gödöllő, 2021. szeptember 7. Gyuricza Csaba rektor beszédet mond a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem Szenátusának tanévnyitó ünnepi ülésén Gödöllőn 2021. szeptember 7-én. MTI/Mohai Balázs Fotó: Mohai Balázs Forrás: MTI

– Lesz kenyerünk abban az esetben is, ha a háború elhúzódik, és évekre eltűnnek a világpiacról az ukrán mezőgazdasági termékek?
– E téren nincs okunk aggodalomra, mert Magyarország kitettsége az ukrán agrárexportnak igen alacsony. Mintegy ötven olyan ország van a világon, amely a gabonaigényét döntően orosz és ukrán forrásból elégíti ki, Európán belül leginkább Spanyolország ilyen. Magyarország azonban a kalászosokat illetően önellátó, sőt számottevő mennyiséget exportálni is tudunk. Nekünk leginkább arra kell vigyáznunk, hogy mindenképpen maradjon itthon annyi gabona, amennyi a belső igényeket maradéktalanul kielégíti. A háború kitörését követően az agrártárca szinte azonnal reagált, amikor exportengedélyhez kötötte a kivitelt. Ez azt jelenti, hogy ha úgy ítéli meg, a kormány azonnal megálljt tud parancsolni a gabonaexportnak. A termelő számára nagyon csábító dolog ugyanis akkor értékesíteni külföldre, amikor ott hajlandók csillagászati összegeket fizetni érte.

– Az árakkal kapcsolatban mi a várakozás?
– Ukrajna békeidőben hatvan-hatvanötmillió tonna gabonát értékesít a világpiacon. Azzal, hogy vele a világ egyik legnagyobb gabonaexportőre esett ki a világkereskedelemből, az árak villámgyorsan elindultak felfelé. Rá­adásul olyan gabonaárakról beszélünk, amelyek a pandémia után főleg a műtrágya és a növényvédő szerek drasztikus áremelkedése miatt eleve magasak voltak. 

Ez a drágulás már a háború előtt krízist okozott a hazai állattenyésztési ágazatban, ahová a takarmányárakon keresztül gyűrűzött be. Ebben az eleve nehéz helyzetben tört ki a háború két olyan ország között, amelyek együttesen a világpiacon gazdát cserélő gabonamennyiség húsz-huszonöt százalékát termelik! Gondoljuk el: a világon minden negyedik, azaz közel kétmilliárd ember orosz és ukrán földön termett gabonával táplálkozik. Ha ennek a mennyiségnek csak a fele hiányzik a világpiacról, már az is egymilliárd ember élelmezését veszélyezteti!

– Könnyű megjósolni, hogy idehaza is gabonaár-emelkedés várható. Ez hogyan csapódik le az élelmiszerárakban?
– Minden mindennel összefügg, hiszen a gabonafélék a közvetlen emberi fogyasztás mellett takarmánynövények és élelmiszeripari, illetve ipari alapanyagok. A műtrágya, a növényvédő szerek és az összes többi költség növekedése valamennyi termény és termék árára kihat. Reálisan legalább húsz-harminc százalékos élelmiszerár-emelkedésre kell számítani. Ellátási zavarok nem lesznek, mert elegendő készlet maradt az országban, ezt szolgálják a kormányzati intézkedések. Egyébként valamennyi gabonaexportőr ország ugyanígy jár el, mindenki védi saját belső piacát.

– Vannak agrárvállalkozások, amelyek terményeik nagy részét olyan külföldi vásárlóknak értékesítik, amelyekkel sokéves szerződéses kapcsolatuk van. Az ilyen exportőrök az esetleges exportkorlátozás miatt elveszíthetik stabil vevőkörüket?
– Elvileg előfordulhat ilyen eset, de minden piaci szereplőnek kül- és belföldön egyaránt el kell fogadnia, hogy a rendkívüli helyzetek rendkívüli intézkedéseket tesznek szükségessé. Én inkább abban látok veszélyt, hogy ha minden ország visszatartja a gabonáját, akkor az orosz–ukrán piacnak fokozottan kitett országokban ez áruhiányt, az pedig akár társadalmi destabilizációt idézhet elő. Ezzel nem most azonnal kell számolni, hanem abban az esetben, ha elhúzódik a háború, és a tartalékkészletek kimerülnek. Ennek időpontja attól is függ, hogy az idei aratásból mekkora mennyiség kerül a világpiacra, illetve az idei vetés elmaradása mekkora termeléskiesést okoz majd Ukrajnában. A becslések szerint az őszi vetésűek fele a harcok során megsemmisülhet, a tavaszi vetésűek fele pedig eleve nem kerül a talajba. 

– Eddig csak a gabonákról beszéltünk, amelyekből, mint mondja, önellátóak vagyunk. Vannak egyéb agrártermékek, amelyeket eddig Ukrajnából importáltunk?
– Több is. Nagyobb mennyiségben importálunk például takarmánykukoricát, de ahogy értesültem, még most, a háború alatt is érkezik hazánkba szállítmány Ukrajnából. A másik jelentős importáru a szója, valamint a növényolajipar támaszkodik jelentős mértékben Ukrajnában termett napraforgóra. Emellett a legnagyobb húsfeldolgozó üzemek is rendszeresen importálnak alapanyagot Ukrajnából. 

Nehéz megjósolni, hogy ezek behozatala miként alakul, hiszen a háború dacára nem álltak le teljesen a szállítások. Valószínűnek tartom, hogy lesznek átmeneti alapanyag-utánpótlási nehézségek, azaz más forrásból kell pótolniuk a kieső mennyiségeket, de ezeket az anomáliákat képesek lesznek céges szinten kezelni. Ezzel együtt is minden fórumon hangsúlyozom: hosszú távra is az új piaci helyzethez kell igazítani az ellátási láncokat, mert sajnos kicsi az esélye annak, hogy orosz és ukrán gazdasági kapcsolatainkban gyorsan helyreáll mindaz, amihez hozzászoktunk.

– Nagyon sok hazai termelő használ Belarus traktorokat, adaptereket és egyéb orosz mezőgazdasági gépeket. A háború és az embargós politika mennyiben érinti az alkatrészellátást?
– Nehezen kiszámítható a jövő e téren. Az oroszországi importban már most lassulás érzékelhető, sok áru beérkezése késik, beleértve az alkatrészeket és nyersanyagokat is. Akinek orosz traktorja van, imádkozzon, hogy ne romoljon el, amíg fennáll ez a helyzet, vagy igyekezzen utángyártott, nem orosz alkatrészekkel pótolni, amit kell. Alighanem lesz kreatív feladatuk a mezőgazdasági gépészeknek is.

– Ukrajna Zelenszkij elnöksége alatt feloldotta a földértékesítési tilalmat, azaz külföldi befektetők állítólag immár szabadon vásárolhatják fel az ukrajnai termőföldet. Ez a lehetőség érdekes lehet a magyar nagybefektetők számára is?
– Tény, hogy Ukrajnában vannak a világ legértékesebb, egybefüggő fekete termőföldjei, amelyek méretüknél fogva is alkalmasak nagyüzemi művelésre. Ezek megszerezhetősége alighanem csábító lehet a tőkeerős befektetők számára, ma azonban túlságosan nagy a kockázat. Bárhogy alakul is a háború és a majdani békekötés, az nagyon valószínű, hogy az elkövetkező években kiszámíthatatlan piaci környezet fogja jellemezni Ukrajnát. 

A talajadottságok hiába kiválóak, ha a gazdasági körülményekről ugyanez nem mondható el. De ezzel együtt sem zárom ki persze, hogy akad olyan bátor, akár magyar befektető is, aki hajlandó nagy kockázatot vállalva pénzt fektetni olcsó, de kiváló minőségű ukrajnai termőföldbe, akár spekulációs céllal, hogy aztán valamikor a jövőben profitot rea­lizáljon rajta.

Borítókép: Gyuricza Csaba (Fotó: MTI/Mohai Balázs)