Tiszteletkörök

A nemzetközi sajtó is alaposan meglepődött a magyar parlamenti választások eredményén. Volt, aki kapásból előhúzta a régről ismert politikai sablonokat. Mások megfontoltabbak voltak, megpróbálták a tényekhez ragaszkodva tálalni a történéseket. És feltűntek olyan vélemények is, amelyek egyre nagyobb megértéssel viszonyulnak a magyar eseményekhez.

20220403 orban viktor es felesege szavaznak havran zoltan magyar nemzet Fotó: Havran Zoltán

A nemzetközi médiamegítélésben változásokat elérni talán még négy egymást követő parlamenti választási győzelem is kevés. Évek óta jól megágyaznak ennek: külföldön szakadatlanul megy – magyar baloldali képviselők által – hazánk lejáratása. Elég csak meghatározó fülekbe súgni azokat a hazugságokat a magyar állapotokról, amelyek azonnal megragadnak a tájékozatlan ember fejében: Orbán minden döntésével leépíti a demokráciát, torz és neki kedvező a magyar választási rendszer, most akarják elnémítani a szabad sajtó utolsó hangjait, és közben csak lopnak, csalnak és hazudnak. A magyar ellenzék, mivel semmilyen előrevivő ötlettel nem tud előállni, saját hazája lejáratásában jeleskedik.

Az utóbbi évtizedben ezeket a lesújtó állításokat jól beleverték a megfelelő fejekbe: Hallottad, miről számolnak be a magyar képviselők? Hát ez már mindennek a teteje! Van olyan „testvéri” európai politikai tömörülés Brüsszelben és Strasbourgban, amely ezeket a véleményeket ezerrel felerősítve kürtöli szerteszét. Például első őrjöngésében, amikor tájékozódott magyar társai megsemmisítő vereségéről, a liberálisok egyik vezetője, Guy Verhofstadt kijelentette, hogy „a gyűlölet napja” volt a választás Magyarországon. Tehát nem a demokrácia ünnepe? Vajon hol él ez az ember?

Az újságírók jó része – nyugaton és keleten egyaránt – hallgat az általánosan elterjedt vélekedésre anélkül, hogy a helyszínen vagy legalább otthon, más forrásból is utánanézne a tényeknek. Különösen, ha az iránymutatást felülről kapja. Jó előre megfestett képeket kapunk, és szinte mindig ugyanazokkal a magyar nyilatkozókkal. A másik fél, a hatalom álláspontja jó, ha egy-két mondat erejéig megjelenik a tudósításban.

Még mindig hasonló szellem uralkodik a brit, az amerikai és a német sajtóipari termékek jelentős körében. Olyan „nagy kutyákról” van szó, mint a Guardian, a Financial Times, a BBC, a SkyNews, a Reuters, a The New York Times, a The Washington Post, a The Wall Street Journal, a CNN, a The Times, a Spiegel, a Frankfurter Allgemeine Zeitung, a Die Zeit, a ZDF és az ADF. Ezek a vezető sajtótermékek is elismerik a győzelem „hatalmasságát”, amely arányaiban meglepte még a magyar kormánypártot is. Szinte mindegyik idézte a magyar kormányfő csípős megjegyzését, hogy olyan hatalmas siker volt a vasárnapi, hogy a Holdról is lehetett látni, de „Brüsszelből egészen biztosan”. Az 58 esztendős magyar politikus zsinórban negyedik kétharmados győzelmét aratta, összesen ez az ötödik miniszterelnöksége, amellyel az európai vezetők között doyen, a legrégebben hivatalban lévő politikus, a mostani megbízatásával Angela Merkel volt német kancellárt is lekörözi.

Ezek voltak a kötelező tiszteletkörök, amelyeket még a „nagyok” sem tudtak megspórolni. De már a címadásban is elkezdődött a szurkapiszka: előkerült a „Putyin-barát” jelző, de az autokrata vezetőt, a tekintélyelvűségét, az ellentmondásos személyiséget is beleszőtték a mondandóba.

A Putyin-barátság megmagyarázásába egyedül a gazdasági kérdésekkel foglalkozó amerikai CNBC tévécsatorna vágott bele, megemlítve, hogy Magyarország nagyban függ az orosz energiahordozóktól, a gáz 85 százaléka, az olaj 64 százaléka Oroszországból jön. A The New York Times szerint Orbán az olcsó orosz gáznak is köszönheti győzelmét, de ezt az állítását nem fejtette ki bővebben. Természetesen nem mentek el szó nélkül amellett sem, hogy az ország viszonya „feszült” az Európai Unióval, sőt a német lapok szerint Orbán újabb „hadüzenetet” intézett Brüsszelhez. Ezt a következtetést a „hatalmas” győzelem kezdő mondatából szűrték ki. A Spiegel meg azt tartotta fontosnak kiemelni, hogy az EBESZ milyen nagy számú megfigyelőcsapattal volt jelen a választásokon. Kicsit kellett volna várni arra, hogy a bécsi szervezet különösebb kivetnivalót nem állapított meg.
Valószínűleg a magyar kormányfő sem gondolta, hogy értékelő beszédének egyetlen szava ilyen általános nyugati felhördülést vált ki. Ez pedig az a mozzanat, amikor Zelenszkijt az ellenfelek közé sorolta. Az ukrán elnök a liberális sajtónak szent. Még zsúfolt háborús teendői közt is – hisz egy ország védelmét kell szerveznie – talált időt arra, hogy felszólaljon a nemzetközi zenei díjátadón. Elvégre a magyar kampány hajrájába háromszor avatkozott be. Orbán csipkelődve utolsó helyen említette nevét, ez Nyugaton elfogadhatatlan. Azt viszont jól vették észre ezek a lapok, hogy a kampány utolsó része szinte kizárólag az orosz–ukrán háborúról szólt. Hozzánk kicsit közelebb zajlik ez a pusztítás. Azt is helyesen látták, hogy az ellenzék megsemmisítő vereséget szenvedett, miniszterelnök-jelöltje még a saját választókerületében sem aratott sikert. A német lapok többségének jóslata szerint az ellenzéki összefogás nem bír ki négy évet. Jegyezzük meg, az elképzelés csak arra volt jó, hogy – történjék bármi – a pártelitek bejussanak a parlamentbe, és annak minden előnyét még négy évig élvezzék, az összefogás szavatossága már lejárt.

Hogy milyen okokból következett be ez a nem várt arányú győzelem, az már kevésbé érdekli ezeket a sajtóorgánumokat. Ha ebbe belemennének, akkor dicsérniük kéne az Orbán-rezsimet. Ez pedig ott nem dívik. Az SRF svájci lap megállapította, hogy valamit csak jól kell csinálnia a Fidesz-kormánynak, ha zsinórban negyedszer is, alkotmánymódosító többséggel megválasztják. Az ORF osztrák tévécsatorna is azt a következtetést vonta le, hogy Magyarországon sokan elégedettek a kormánypárt teljesítményével, ezt tükrözi a nagyarányú győzelem. A Tagesschau német hírportál is erre a következtetésre jutott: a választók elégedettek az Orbán-kormánnyal, sok magyarnak javultak az életkörülményei, és a médiahelyzet is kiegyensúlyozottabb, mint azt Nyugaton állítják.

Mintha a francia sajtó egy része is kezdene leszokni a sztereotípiák használatáról, többnyire kiküldött tudósítókkal számoltak be a választásról. A Le Point politikai magazin szerint a nagyarányú Fidesz-diadal alaposan feladta a leckét az Európai Uniónak, amely most akarja a demokratikus értékeket felhánytorgatni Magyar- és Lengyelországnak. Vajon ki meri ezt megtenni a továbbra is kétharmados többséggel kormányzó Orbán Viktornak? A Figaro napilap sem önkényúrnak minősíti cikkében az ország vezetőjét, hanem szuverenista politikusnak, ami vállalható. És persze vannak egyértelműen támogató sajtótermékek, mint a brit Spectator jobboldali lap. A magyar választásokról szóló elemzésében a szerző megállapítja: „A (magyar) többség nem akar »szocialista utópiában« élni, és nem kíváncsi az »európai értékek utópiájára« sem.” Ezt pedig a Fidesz védőszárnya biztosítja. A cikkíró úgy látja: „Amíg ez így folytatódik, addig Orbán győzni fog.”

Borítókép: Orbán Viktor miniszterelnök Budapesten a sajtó kereszttüzében, miután leadta szavazatát, 2022. április 3. (Fotó: Havran Zoltán)