– Népiség, Erdély, Trianon című most megjelent kötetében – amiként az ön egész életművében – Nyirő József központi szerepet kap. Minek köszönhető ez?
– Ez a két szekrény, amelyet itt lát, erdélyi szász bútor a XIX. századból. Nagyapám ügyvéd volt, a szekrényekben iratokat tárolt, de egy részük könyvespolcként szolgált. Nyirő teljes díszben megvolt a családi könyvtárban. Nagyanyám ugyan kivitt két példányt Amerikába a fiának, de egy itt maradt, és az nekem nagyon tetszett. Ez volt az akkor még nehezen hozzáférhető Isten igájában, gyönyörű kötésben. Elolvastam. Az egyetemen sajátos párbeszéd alakult ki az egyik tanárommal. Egyszer bejött a szemináriumi órára, és megkérdezte, hallottunk-e Nyirő Józsefről. Némaság állt be, mert aki hallott, az is inkább hallgatott. Meguntam, és így szóltam: „Tanár úr! – bár lehet, hogy illőbb lett volna elvtársnak szólítani –, úgy látom, a régi polgári könyvtárakban a második sorban megvan Nyirő József.” Elképedt, és így szólt: „Veszélyes, nagyon veszélyes!” Nem voltam vele jó viszonyban, de megköszönhetném neki, hogy sikerült Nyirőre ráirányítania a figyelmemet.
Erdélyi levegő
– Mi az igazság Nyirő esetében? A kérdést ön is felteszi a könyv egyik alfejezetében.
– Nyirő Józsefről máig vita folyik. Pedig a szerzőket nem a blöffök irányából kellene megközelíteni, hanem az értékeik felől. Végigolvastam megjelent könyveit, sőt a publicisztikáját is. Munkásságát erdélyi levegő hatja át, szavai a Székelyföld tájszavai. A művei és a sajtóban megjelent írásai alapján nagyszerű embernek ismertem meg, az őt érő támadások nagyobbrészt kitalációk. Például szeretik bizonyos körök antiszemitaként emlegetni. Márpedig ez olyan vád, amellyel bárkit ki lehet készíteni, pláne azt, aki halott, mert annak nincs lehetősége válaszolni. Nyugodt lélekkel ki merem jelenteni, hogy nem volt az. Ha valakinek a munkásságában elkezdünk turkálni, lehet, hogy negatívumot is találunk. Nyirőt 1942-ben behívták a parlamentbe képviselőnek a Székelyföldről. Négy-öt beszéde hangzott el, az egyikben egyfajta zsidó szemléletet említett. Ez az, amit vele kapcsolatban kifogásolnak. Ha megnézzük olyan emberek életútját, cikkeit, akik a háború után szépen mentek előre, azt látjuk, hogy nem háromsoros megjegyzéseik voltak ebben a kérdésben, hanem sokkal durvábbak. Az Uz Bence Nyirő József legsikeresebb könyveinek egyike. Az izraelita sajtóban igen jó visszhangra lelt. Azt írták róla, hogy magyar író a magyar zsidóságról ilyen szépen még nem írt. A Madéfalvi veszedelem egyik fejezetében pedig ő maga ír egy szász nagygyűlésről kimondottan náciellenes megközelítésben.