Korabeli italcímke így hirdeti termékét: „Magyar gyártmány – Karneválpuncs – Zettl József, Sopron Likőrgyárából”, ahonnan számos italkülönlegességet szállítottak még Bécsbe is. A Balfi utcai családi vállalkozás a következő nemzedék, a műgyűjtőként is nevet szerző Zettl Gusztáv irányítása alatt élte fénykorát. Sopron levéltárában található a ház 1890-es tervrajza, amely arról tanúskodik, hogy a művészetpártoló tulajdonos, aki diákkorában barátjával, ifjabb Storno Ferenccel festőművészpályáról álmodozott, a férfiszalonban kívánta felhalmozott műtárgyait elhelyezni. Otthona ma múzeum és lakás egyben. Az örökséget gondozó dédunoka, Langer Ágnes a családi receptek életre keltésével is megpróbálkozott. Át kellett tenni a XXI. századra – mondja az örökös –, helyenként meg is kellett fejteni őket, mert nincs minden leírva, hiszen az ujjukban volt a családtagoknak a házi receptúra.
– A hozzávalók osztrák és magyar latban, bécsi meszelyben, fontban szerepelnek – meséli tovább a történetet a MATE adjunktusa –, először tehát értelmezni kellett a dokumentumokat, hogy lássam az arányokat, majd átfordítani mai mértékegységekre. A hozzávalókkal is gondban voltam, hiszen például tiszta szesz nem volt az 1840-es években. A mai alapanyagokhoz adaptáltam a recepteket, és a mai orrnak, nyelvnek élvezetes italokat fejlesztettem: odenburger bittert, vagyis soproni keserűt, köménylikőrt gyomorbántalmakra, paprikalikőrt, valamint ibolyaszirom-likőrt. Az elmúlt években megbízást kaptunk arra is, hogy az oltalom alatt álló szomolyai rövid szárú fekete cseresznyéből készítsünk férfiaknak és hölgyeknek egyaránt kellemes gyümölcslikőrt. Összeállítottunk vagy huszonötfélét az alapanyagokból – eltérő cukor-, alkohol- és savtartalommal –, volt miből válogatnia a megrendelőnek! Hasonló megkeresés Erdélyből is érkezett, csak ott az alapanyag az áfonya volt.




















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!