Mit seppögsz?

A nyelvészeti-néprajzi leírásokból következtethetünk arra, hogy a suttog, susog jelentésű seppeg szóhoz egyéb sajátos jelentéstartalmak is társulhattak.

Hogy a hangfestő és hangutánzó szavak kapcsolatrendszerében olykor nehéz rendet vágni, arra bizonyíték, hogy a „seppeg” ige az északi országrészben ’lassan jár, ballag, csoszog’ jelentésben él, ez a változat azonban valószínűleg nem a fentiekkel, hanem a „settenkedik” szavunkkal rokonítható, annak egy alakilag némileg elkülönült változata lehet.

Ha igazán mélyre ásunk a szócsalád történeté­ben, becses nyelvemlékünk, az Ómagyar Mária-siralom első sorainak egyik nehezen értelmezhető szöveghelyére bukkanunk: „Volék sirolm-tudotlon / Sirolmol sepedëk, / búol oszuk, epedëk”. A „sirolmol sepedyk” szókapcsolat sok fejtörést okozott a kutatóknak: az igét a sápad, sóhajtozik, süpped szavakkal is kapcsolatba hozták már. Mészöly Gedeon és Benkő Loránd véleménye szerint a ’siránkozik, zokog’ jelentésű „szepeg” egy s- kezdőhanggal ejtett, -d képzős „seped” változata rejtőzhet a régi forma mögött. Erre utalhat, hogy a „sír” és a „szepeg” többször is egymás mellett szerepel a régiségben. 

A Jordánszky-kódex szövegében olvashatjuk: „syrankozik es zepegh vala”, a Margit-legendában pedig ez szerepel: „es nagy syralmakkal zevpegesekkel varya vala”. A részlet értelmezése e szerint ’siralommal szepegek-zokogok’. 

A. Molnár Ferenc egy másik lehetőséget is felvet egy tanulmányában: szerinte a „seped” a régi „sebhed” szavunkkal azonos, amely ’sebesül, kínzó gyötrelmet, fájdalmat érez’ jelentésű; a „sirolmol sepedyk” verssort tehát így magyarázhatjuk: „most siralom sebez’.

A „seppeg” itt-ott az irodalomban, régi és mai szövegekben is felbukkan: „Néhány öregasszony seppegett mellettem a padokban” (Gárdonyi Géza); „Botor beszéd – seppege kifakadva” (Fáy András); „Negyvenhármas seppeg valamit” (Grecsó Krisztián). 

Érdekes, hogy Gárdonyi más szerzőkkel ellentétben nemcsak saját származási helyének, a Dunántúlnak sajátos szavait építette be műveibe, hanem más vidékek tájszavait is sűrűn alkalmazta stílusának színesítésére: ilyen a seppeg vagy a kepickél, ’kapaszkodik’ az Alföldről, de ilyen a cseplesz ’apró, bokros erdő’ kifejezés is a Székelyföldről.
A nyelvészeti-néprajzi leírásokból következtethetünk arra, hogy a ’suttog, susog’ jelentésű seppeg szóhoz egyéb sajátos jelentéstartalmak is társulhattak. Szeged vidékéről imádkozásra vonatkozó adatokat jegyeztek föl a XIX. század végén: „A javasasszony három miatyánkot seppegett a fájós lábamra”, illetve: „Ha seppegve mongyuk [a ráimádkozást], hát anná nagyobb foganattya lösz”.

Borítókép: Illusztráció (Fotó: Pexels)