Túszszedés

Utolsó esély, Küszöbön a megállapodás, Döntő hét, Hamarosan megegyeznek – már hónapok óta ezekkel a reménykeltő címekkel tálalta a világsajtó a Bécsben az iráni atomprogramról zajló tárgyalásokat. Aztán mindig közbejött valami, ami miatt mégsem írták alá a megegyezést. Az egyik új követelés érinti az orosz–ukrán háborút is.

Az osztrák fővárosban az ENSZ Biztonsági Tanácsának öt tagja – Kína, Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Orosz- és Franciaország –, kiegészülve Németországgal és Irán azon tevékenykedik, hogy újból életet leheljen a 2015-ben létrehozott atomalkuba. A tárgyalásokon az Európai Unió szervezőként és közvetítőként vesz részt, ugyanis diplomáciai kapcsolat híján Washington és Teherán nem hajlandó szóba állni a másikkal, EU-s diplomata közvetít a két fél között. Bécsben immár egy éve tart az egyezkedés, természetesen szünetekkel, például Irán képviselője tavaly ősszel öt hónapra hazalátogatott „egyeztetésre”. Ebből talán levonhatjuk azt a következtetést, hogy Teheránnak nem sürgős a megállapodás villámgyors elérése. Az előző, a 2015-ös atom­alkuhoz 12 év tárgyalási idő kellett. Ez szóba sem jöhet most, gyorsabban meg kell állapodni – ezt Antony Blinken amerikai külügyminiszter szögezte le. Ha rövid időn belül nem lesz siker, akkor Washington feláll a tárgyalóasztaltól.

Miről van szó? Még Barack Obama elnöksége alatt sikerült tető alá hozni a megállapodást Iránnal, amelyre az amerikai államfő oly büszke volt. Ezek szerint Teherán felhagy az olyan atomkísérleteivel, amelyek akár nukleáris fegyver kifejlesztésére is alkalmasak lehetnek. Cserébe a másik fél, főleg a nyugati hatalmak megszüntetik az Iránt sújtó gazdasági embargót. Különböző nyugati cégek egymást letaposva rohantak Teheránba, hogy ott üzleteket kössenek. Irán technológialag lepusztult állapotában szó szerint mindenre igény volt. A nyolcvanmilliós ország az olajkivitel engedélyezésével pénzforráshoz jutott, felsejlett egy modern és gazdag kor reménye. Aztán 2018-ban Donald Trump amerikai elnök széttépte ezt az álmot. Szerinte a 2015-ben aláírt szerződés hibás. Ugyanis nem foglalkozik azzal a növekvő katonai szereppel, amelyet Irán a térségben játszik. Az iráni Forradalmi Gárda egységei a Közel-Kelet szinte minden országában felbukkannak. Teherán jelentős sikert ért el a ballisztikus rakéták fejlesztésében. Miként lehet ezt a szempontot kifelejteni a megállapodásból? – vetette fel Trump. Fel is mondta a szerződést, még a korábbinál is keményebb szankciókat vezetett be Teherán ellen, amihez nem oly lelkesen, de a nyugati államok is csatlakoztak.

Joe Biden elnökségének fő diplomáciai célkitűzései közt szerepelt az iráni atomalku visszaállítása. Még ha rövid idő telt is el a felmondás óta, az új megállapodásnak tükröznie kell az azóta bekövetkezett nemzetközi változásokat, és ki nem mondva, de azért Trumpnak jó pár állítása igaznak bizonyult. Ezért a régi megállapodás szó szerinti feltámasztása szóba sem került. Úgy három hónapja derűlátó hangulat uralkodott el Bécsben, a világsajtó is arról cikkezett, hogy bármely pillanatban megszülethet a megállapodás. A felcsigázott reményeket lejjebb kellett lohasztani, mégpedig az iráni Forradalmi Gárdát érintő megállapítás kapcsán. Ez a fegyveres testület felelős Irán külföldi akcióiért. Az Egyesült Államokban terrorszervezetként tartják nyilván.

Ezt még egy esetleges megállapodás esetén is fenntartják az amerikaiak, törvények írják elő, hogy ilyen csoportokkal nem szabad kereskedni. Meg kell akadályozni azt, hogy terrorizmussal vádolt szerv olyan bevételhez juthasson, amellyel külföldi terrorcselekményeket finanszíroz. Igen ám, de a Forradalmi Gárda több mint terrorsejt. Ráadásul Iránban ez a katonai-gazdasági konglomerátum jelentős iparágakat birtokol, az iráni gazdaság fele kapcsolatba hozható vele, köztük a kőolajexportotot biztosító vállalatok. Teheránnak abban igaza van, ha így fogadják el a megállapodást, akkor bármikor ráhúzható, hogy megsértette a megegyezést. Ez komoly akadály a megállapodás útjában.

De más, nem várt gond is nehezíti a tárgyalást. Február 24-én Oroszország megtámadta Ukrajnát. Moszkva eddig nem hallatta különösebben hangját a megbeszéléseken, belesimult a folyamatba, tudván ez a tárgyalás elsősorban az Egyesült Államokról és Iránról szól. Aztán az orosz–ukrán háború miatt a Nyugat gazdasági szankciókkal sújtotta. Moszkva előállt azzal a követelésével, hogy ezek nem vonatkozhatnak az Iránnal folytatott kereskedelmi kapcsolatokra, beleértve a két ország közti polgári célú atom-együttműködést. Putyin túszul ejtette az egész atomalku-tárgyalást – ez volt a nyugatiak reakciója. Elmúltak azok az idők, amikor a fejlett Nyugat csak úgy keresztülvitte akaratát. A putyini új világrend, ahol tud, keresztbe tesz, akadályoz, semmibe vesz. Erre kell felkészülnünk. Oroszország megítélése kapcsán nyugati részről lehet dobálózni a felelőtlen jelzőkkel, de inkább hozzá kell szokni, hogy vége a „konstruktív együttműködésnek”. Megoldásként kínálkozik például, ha kihagyják Oroszországot ebből a megegyezésből. De ez sem olyan egyszerű, ugyanis Kínának is és főként Iránnak el kell látnia hitelesítő aláírásával a dokumentumot. Ők vélhetően nem értenek egyet Oroszország nélkülözésével. Gyors megállapodás valószínűleg nem lesz. Moszkva ezzel a húzásával megfricskázta az amerikai diplomácia orrát.

A másik aggasztó tényező az idő múlása. Irán jól érezhetően erre is játszik. Trump döntésével nemcsak Amerika táncolt ki a 2015-ös atomalkuból, hanem 2018 után Teherán sem tett eleget az abban megfogalmazott elvárásoknak. Felpörgette az atomdúsítást, korszerűbb centrifugákat állított be. A korábbi szerződésben engedélyezett 3,67 százalékos dúsítású uránium helyett áprilisban már hatvanszázalékos szinttel rendelkezett. Az atombombához kilencvenszázalékos dúsítás szükséges. A szakértők szerint ezt egy éven belül eléri, azaz fel tudja szerelni hadi eszközeit nukleáris töltetekkel. A közelmúltban iráni ballisztikus rakétatámadás ért egy kurdisztáni kiképzőközpontot. Tehát a hordozóeszköze már megvan ahhoz, hogy atomtöltettel szereljék fel.

Mit szólnak ehhez a térségben? Az arab államok úgy vélik, hogy fel kell készülniük az atomfegyverrel rendelkező Iránra. Szaúd-Arábia Bagdadban még tavaly tavasszal tárgyalásokba kezdett Teheránnal a kapcsolatok tisztázása érdekében. A két nagynak, a muzulmán vallás szunnita és síita ága fő képviselőinek van mit elrendezniük. Egyebek közt a jemeni háború kérdését, ahol kiválasztottjaik fegyveres harcot folytatnak. Mit tesz Izrael látva a Bécsben zajló folyamatokat? Állítólag már rég azt sürgeti, hogy az amerikaiak álljanak elő B tervvel, nem bíznak a jelenlegi tárgyalások sikerében.

Közben kiderült: Izrael önállóan soha nem rendelkezett akkora erővel, hogy elpusztítsa az iráni atomlétesítményeket. Különösen most nem, amikor Irán különböző sarkaiba telepítették szét azokat. Üres fenyegetés volt, de jó pár évig bejött.

Borítókép: Illusztráció (Fotó: MTI/AP/Iráni Atomenergia Szervezet)