Amint áthajtunk az érkezésünkre szolgálatkészen feltáruló sorompó alatt, katonás tartású, ám civil ruhát viselő, idős férfiak tűnnek fel. Valamivel odébb középiskolások csoportja követ egy terepmintás gyakorlóruhát viselő hölgyet. Szemből kisgyermekes család érkezik – a látogatóközpont felé igyekeznek éppen.
A pákozdi Katonai Emlékparkban járunk abból az alkalomból, hogy a közelmúltban elnyerte a Nemzeti Örökség Intézete által alapított Év Emlékhelye díjat.
– Itt vívták meg a pákozd–sukorói csatát 1848. szeptember 29-én. Jellasics horvát bán – császári támogatással – szeptember 11-én átkelt a Dráván, hogy megbuktassa Batthyány Lajos miniszterelnököt és márciusban felálló kormányát.
A magyar honvédség sokáig csak hátrált az egyre beljebb és beljebb nyomuló csapatok elől.
A szeptember 28-án Sukorón tartott haditanács döntése értelmében azonban nem tehette ezt tovább, hiszen Jellasics elérte Székesfehérvárt, és onnan már tényleg csak egy iramodás lett volna Buda – idézi fel a történelmi előzményeket Görög István nyugalmazott ezredes. A budapesti születésű, Székesfehérváron felnövő főtisztnek komoly szerepe van abban, hogy a pákozdi Katonai Emlékpark – előzménytörténetét is beleszámítva – közel negyedszázados múltra tekinthet vissza: 1998-ban ő lett az emlékhely létrehozását célzó összefogás titkára, megalakulásakor a létesítmény ügyvezetője. Immár nyugállományú ezredesként – a honvédség és a civil társadalom kapcsolatának megerősítéséért végzett munkájáért – idén márciusban megkapta a Magyar Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetést.
A pákozdi csatára visszatérve: az ütközet elkerülhetetlenné vált. Móga János altárbornagy a Velencei-tó északi partján, védelemre berendezkedve állította fel a magyar sereg fő erőit. Jellasics igyekezett a vízbe szorítani a magyarokat, de kudarcot vallott – ebben az egyetemistákból alakult hazai tüzérségnek, valamint az ütközetbe bekapcsolódó zalai nemzetőröknek volt döntő szerepük. A bán így kénytelen volt fegyverszünetet kérni.
– A magyar fél részéről ez volt a szabadságharc első győztes csatája, egyben a magyar honvédség tűzkeresztsége.