– Mikor volt először moziban?
– Négyévesen, 1946-ban, amikor vendégségben jártunk Sümegen a szüleim barátainál. A tizenöt éves cselédlánnyal küldtek el moziba, ahol Miki egérről néztünk meg egy rajzfilmet. Nagy élmény volt, beteltünk vele egész napra. Onnantól folyamatosan jártam a Petőfi Filmszínházba.
– Ma is néz filmeket?
– Naponta három-négyet, zömében játékfilmeket. Néha többet is, ha filmfesztiválokra hívnak zsűritagnak. Film nélkül nem lehet élni.
– Kamerát mikor látott először?
– Beválasztottak extra statisztának Herskó János Két emelet boldogság című filmjébe 1959-ben. Volt egy jelenetem Mécs Károly bandájával, akikkel együtt táncoltam, de ezt végül kivágták. Mécs Karcsival azóta is barátok vagyunk. Akkor még nem tudtam, hogy ki kicsoda a stábban, csak láttam, hogy egyesek mutogatnak, irányítanak, ami nekem nagyon tetszett. Elhatároztam, hogy én is filmes leszek.
– Színész akart lenni?
– Először színésznek jelentkeztem a főiskolára, mert filmrendező szak csak négyévente indult. Komoly verset mondtam, aztán megkérdezték, hogy tudok-e vidámabbat. Mondtam, nem. Megköszönték, és ezzel a színészi pályám véget is ért. A második felvételin felvettek rendezői szakra Makk Károly és Illés György osztályába.
– Ekkor már járt a Muskátli-körbe?
– Persze. A Muskátli-kör a hatvanas években alakult. Az Egyetemi Színpadon elindult egy sorozat, A jazzmuzsika mesterei címmel, ahová kezdetben hetvenen-nyolcvanan jártak, később több százan. Összeverődött egy társaság, akikkel a Váci utcában, a Muskátli presszóban, a Rotschild Klára Szalonnal szemben, a legócskább, legkoszosabb eszpresszóban találkoztunk. Mindenki a modern zenét, irodalmat és filmművészetet szerette. Valaki mindig ott ült a Muskátliban, és adták tovább a hírt, hogy milyen események, felolvasóestek, koncertek lesznek a városban. Később a társaság közül sokan nívós egyetemekre kerültek be, többen disszidáltak, jó néhányan korán meghaltak.
– Huszonhat évesen kezdte el a főiskolát. Érettségi után mivel foglalkozott, míg felvették rendező szakra?
– Rendezőasszisztens voltam. A hatvanas évek elején a televízióban dolgoztam, 1963-ban már adásrendezőként. Három évvel később onnan kerültem a filmgyárba. Mire elkezdtem a főiskolát, addigra bőven lefociztam a magamét. Én egész életemben dolgoztam, méghozzá komolyan és nagyon sokat. Úgy gondolom, megérte.
– Átvette a diplomáját, majd három évvel később, 1976-ban bemutatták az első játékfilmjét, a Veri az ördög a feleségét, ami óriási siker lett. A puha diktatúrát kritizáló társadalmi szatíráját Francois Truffaut a száz kedvenc filmje közé sorolta. Találkozott is a filmrendezővel?
– A francia filmfesztiválon kaptam egy díjat, amelyet nem tudtam átvenni, de biztatott, ha Párizsban járok, látogassam meg. Nekem ő volt az isten, tiszteltem, imádtam a filmjeit. Amikor meglátogattam, elcsodálkozott, hogy mennyi mindent tudok róla. Jólesett neki, hogy alaposan ismertem a munkásságát. Jean-Luc Godard-ral is találkoztam. Készítettem egy portréfilmet az ötvenedik születésnapja kapcsán, amikor épp Magyarországon járt. Hihetetlenül nagyképűen beszélt, senkire nem volt tekintettel. A film jól sikerült, de a televízióban közölték, hogy mégse vetítik le. Ment a szemétbe. Kiselejtezték, ami akkoriban szokás volt. Nagy kár, mert érdekes film lett.
– A Veri az ördög sikere után az írók üldözték a forgatókönyveikkel?
– Nem, mert már többükkel jó viszonyban voltam. Dobai Péterrel két forgatókönyvet írtunk, és Gion Nándorral is dolgoztunk együtt. Örkény Istvánnal a vasárnap délutánokat Makk Károlyéknál töltöttük. Örkény mindig megmutatta az írásait, ajánlott témákat. Az utolsó, Forgószínpad című művét én olvashattam el először.
– Munkácsi Miklóssal megírták a Veri az ördög a feleségét című film folytatását. Miért nem valósult meg a forgatókönyv?
– Mert a kuratórium úgy döntött, hogy a folytatás már senkit nem érdekel. Érdekes, hogy azok a vezetők mondták ezt, akiknek az idejében a film sikert aratott, és mindenhol úgy beszéltek róla, mint életük legnagyobb eredményéről. Lesöpörték, pedig mindenhol mindenki azt kérdezte: mikor lesz folytatás? A színészek szerint is nagyon jó lett a könyv, de elkaszálták.
– Hány meg nem valósult könyve van?
– Vagy harminc. Ezek közül a legfájóbb az Utas és holdvilág, mert az annyira szép és minőségi történet. De a Gion Nándor és Dobai Péter műveiből készült forgatókönyveket is nagyon sajnálom.
– Filmrendező szakon végzett. Honnan tudta, hogyan kell forgatókönyvet írni?
– Akkor már jó tíz éve benne voltam a szakmában, és nagy mesterektől tanulhattam. Fábri Zoltán mellett több filmben dolgoztam rendezőasszisztensként, például A Pál utcai fiúkban. Az mindennél többet ért. Mire bekerültem a főiskolára, addigra gyakorlatilag már elvégeztem. Szász Pétertől és Bacsó Pétertől leshettem el a szakmát, akik tudtak forgatókönyveket írni. Méghozzá nagyon. Radványi Géza és Szőcs István rendezők voltak a példaképeim. Óriási hatással voltak rám. A főiskolán az osztálytársaimnak is írtam filmeket. Soha nem voltam bajban, ha egy jelenetet meg kellett írni.
– Csehszlovákiában a hetvenes években elhallgattattak, bebörtönöztek számos alkotót, művészt. Magyar értelmiségiekkel együtt aláírta a Charta 77 elnevezésű politikai nyilatkozatot tiltakozásul a diktatúra intézkedései ellen. Parkolópályára állították ezért?
– Nagy botrány lett belőle, az igaz. Az feltűnt, hogy nem készíthetek mozifilmeket, de azt is olyan ügyesen elmismásolták. Most nincs rá pénz, majd, ha lesz, akkor megcsinálhatod – mondták. 1990-ben a Történelmi Igazságtétel Bizottságból felhívott Gáspárné, és megkérdezte, hogy milyen kárpótlást szeretnék kapni azért, hogy öt évig nem készíthettem játékfilmet. Mondtam neki, hogy borítsunk rá fátylat, mert azt az időszakot már nem lehet visszahozni. Tőle tudtam meg, hogy indexen voltam, mert velem soha senki nem közölte. Azokban az években tévéfilmeket folyamatosan forgathattam, azt engedték. Akkor készült a Végkiárusítás, amelynek ugyanolyan sikere lett, mint a Veri az ördögnek, talán még nagyobb is, mert amikor levetítették a tévében, ötmillió ember látta. Margitai Ági frenetikus volt. Azt a mondatát a filmből, hogy „Ide verek, oda verek, itt vannak a pulóverek” az utcán skandálták az emberek. Ági hihetetlenül népszerű lett.
– A Dögkeselyű forgatókönyve könnyen átment?
– Azzal semmi baj nem volt. Miamiban egy filmgyártulajdonos látta a filmet, és a bemutató után elém tett egy előszerződést tíz filmre. Azt mondta, arról és azokkal készíthetem el, akikkel akarom. Nem írtam alá.
– Nem bánta meg?
– Akkor volt a lányom kicsi, és itthon szinte minden évben rendezhettem filmet a televízióban. Nem akartam amerikai rendező lenni, mert nekem sok problémám van a filmjeikkel. Nálunk filmművészet van, náluk filmipar, ami óriási különbség.
– Miért csak tavaly kezdett el tanítani a Színház- és Filmművészeti Egyetemen? Előtte nem akart, nem ért rá?
– Akartam, csak nem hívott a kutya se. Megtisztelő, hogy Sára Balázs, a filmes tanszék új vezetője felkért a rendezőosztály vezetésére. Néhány nappal ezelőtt a diákjaim eljöttek hozzám Kővágóörsre, és megbeszéltük a vizsgafilmjeiket.
– Szeret tanítani?
– Nem nevezném tanításnak, inkább beszélgetünk. Ötven év rutinom van, ha a diákok valamit kérdeznek, talán tudok rá válaszolni. Tehetséges fiatalok. Más a gondolkodásuk, sokkal inkább a szexualitás áll az érdeklődésük középpontjában. Nem úgy, mint nekünk a politika. A mi időnkben akárhová tettük le a kamerát, film lett belőle.
– Mióta él a Balaton-felvidéken, Kővágóörsön?
– Húsz éve. Szomjas György arrafelé forgatta a Rosszembereket, és rábeszélték, hogy vegyen ott egy parasztházat. Ő rávette Kardos Ferenc rendezőt, aki Kende János operatőrt, Sára Sándort, Simó Sándort és másokat. Mindannyian letelepedtünk ott. Nagyon nagy korszak volt, és a kritikus időkben összetartotta a filmes szakma egy részét. Most már egyedül vagyok. Fájdalmas.
– Mikor forgat legközelebb?
– Temesi Ferenccel beadtunk egy forgatókönyvet Záróra címmel. Jelenleg úgy néz ki, elkészíthetjük. De hogy mikor…?
Névjegy András Ferenc, Balázs Béla- és Kossuth-díjas filmrendező, forgatókönyvíró, producer 1942-ben született Budapesten. 1973-ban végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskola filmrendező szakán. 1991-től a Dialóg Filmszúdió igazgatója, hét évvel később a Duna Televízió szinkronstúdiójának vezetője lett. Legsikeresebb filmjei a Veri az ördög a feleségét, a Végkiárusítás, a Dögkeselyű, A nagy generáció. 2006-ban mutatták be a Még mindig veri az ördög a feleségét, két éve az MMA Kiadó sorozatában Végkiárusítás címmel jelent meg könyv róla.
Borítókép: András Ferenc (Fotó: Bach Máté)
