Az angol zenetudós korábbi munkáját a magyar karmesterről kiegészítette Richter János vezénylési naplóival, ami azért különleges, mert hang- és filmfelvétel hiányában nyomon követhetjük előadásait. Az utolsó bejegyzés 1912 nyarán Bayreuthból, a híres ünnepi játékok helyszínéről tudósít. Richter ekkor már visszavonult, de még vállalta, hogy A nürnbergi mesterdalnokok, a középkori céhes világ alakjairól, hagyományokban élő közösségéről írt, máig népszerű Wagner-mű dirigenseként fellépjen.
Az utolsóként vezényelt opera pályafutásának kezdeténél is szerepel: Richard Wagner a fiatal Richter Jánost alkalmazta titkárként kottái letisztázására e mű keletkezésekor, aki a Wagner családnál kapott elhelyezést. A bécsi konzervatóriumban kürtösként végzett Richter így ír édesanyjának a helyszínről: „A házunk félórányira fekszik Luzerntől, és húsz vagy harminc lépésre a tótól. Wagner, a Bülow család, én és a szolganép lakik benne. Már egy hajókázáson is túl vagyok. A környék hihetetlenül szép, még mindig virágzanak a rózsák, és ez a tiszta levegő!”
A család megkedvelte, A nürnbergi mesterdalnokok müncheni bemutatóján már karnagyként működött közre. Élete végéig vezényelte Wagner operáit, így a teljes Ring-ciklus ősbemutatóját az első Bayreuthi Ünnepi Játékokon.
További híres ősbemutatók dirigense: Csajkovszkij Hegedűversenye, Brahms Harmadik szimfóniája, Bruckner Hetedik, Nyolcadik szimfóniája és Te Deuma, Liszt Ferenc Krisztus oratóriuma az ő vezényletével hangzott fel először. Dvorák neki ajánlja a Hatodik szimfóniáját, Elgar az Első szimfóniáját. Mindeközben a bécsi Udvari Operaház és Filharmonikus Zenekar karmesterévé nevezik ki, császári és udvari karnagy 1898-as lemondásáig. A Birminghami Zenei Fesztivál karmestere, Manchesterben a Charles Hallé alapította Szimfonikus Zenekar vezetője, és ő dirigálja a Londoni Szimfonikus Zenekar bemutatkozó koncertjét 1904-ben.
Az Oxfordi Egyetemen tiszteletbeli doktorrá avatják, és a Királyi Viktória-rend tiszteletbeli parancsnoka címet is elnyeri. E szereplések és kinevezések után nem csodálkozunk, hogy a róla írt monográfia szerzője angol zenetudós.
Budapesten nevezik ki 1871-ben zeneigazgatóvá Liszt Ferenc javaslatára. 1875-ben operaigazgatói kinevezést kap Bécsben, így a magyar fővárosban Erkel Sándor, Erkel Ferenc fia veszi át posztját. Búcsúkoncertjét követően bankettet adnak a Hungária szállóban, ahol Apponyi gróf szólal fel, a kórustól ezüsttel díszített babérkoszorút kap. Naplójába ezt a bejegyzést írja: „Nehéz szívvel mentem el Pestről.”
