Esőisten haragszik Mexikóban

Miközben a lakossági vízfogyasztást korlátozzák, a nagyvállalatok termelése mit sem változott.

MEXICO-DROUGHT-WATER-RATIONING Fotó: ALFREDO ESTRELLA

Én mondom, Isten megharagudott ránk. Ott vannak a felhők az égen, mégsem esik soha

 – idézte a Los Angeles Times riportjában az egyik monterrey-i panaszát.

Fotó: Alfredo Estrella

 „Nem, csak minket lehet okolni. Nem törődtünk a környezetünkkel” – szállt vitába vele a szomszédja. Úgy tűnik, hogy a többség viszont nem az égiekben és nem is magában látja a hibát, inkább a politikusokra, valamint a környéken üzemelő gyárakra mutogat. Az utóbbi hetekben több tüntetést is szerveztek, egyszer például az autópályát zárták le, máskor vízvezetéket gyújtottak fel. Szó se róla, miközben a lakossági fogyasztást alaposan korlátozták, a vízhiány egyáltalán nem látszik a vállalatok termelésén, ezek magánkézben lévő kútjaikból zavartalanul szivattyúznak. Egyes számítások szerint a városlakók által fogyasztott mennyiség közel hatvanszorosát, évente közel kilencvenmilliárd liter vizet használnak fel, amelyből az általános vélekedés szerint ilyen vészterhes időkben igazán juthatna a szomjazó embereknek is. 

Az elégedetlenek között mind gyakrabban hallani a „no es sequía, es saqueo” szójátékot, ami magyarul annyit tesz: „ez nem szárazság, hanem rablás.” 

Osztja a véleményüket Andrés Manuel López Obrador mexikói elnök is, aki már hetekkel ezelőtt felszólította a gyárakat, hogy fogják vissza termelésüket. 

Mi a fontosabb, a sör vagy a közösség?

 – fakadt ki a fent idézett riportban egy másik helyi, utalva arra, hogy a térségben több sörüzem is működik, amelyek többségé­ben az Egyesült Államok piacára termelnek. 

Hallgatva erkölcsi kötelességükre – vagy meghajolva a politikai nyomás előtt – több nagyvállalat már bejelentette, hogy a lakossággal is megosztja vízkészleteit. A nemzetközi Ternium acélipari cég közvetlenül a városi vízrendszerbe pumpál saját kútjaiból, a holland Heineken sörgyár húsz százalékot, az amerikai Coca-Cola és helyi palackozója 28 százalékot ajánlott fel, továbbá ingyen használható csapokat nyitott a portfólióhoz tartozó Topo Chico ásványvízüzemnél, a szintén amerikai PepsiCo pedig több ezer palackozott vizet osztott szét. Ám hiába a nemes gesztus, ezzel rengetegen továbbra sincsenek kisegítve, hiszen a gyárak túl messze vannak, illetve a palackozott víz árát nem tudják megfizetni (miközben egyébként lakosságarányosan az egész világon Mexikóban fogyasztják a legtöbb ásványvizet).

Azért nem lehet mindent a nagyvállalatok számlájára írni. 

A szárazság Mexikóban és Monterrey-ben sem szokatlan jelenség, az idősebbek emlékeznek arra, hogy a 70-es és 80-as években is volt már hasonlóan tartós aszály, és rövidebb ideig, de már az elmúlt nyarakon is vízhiánytól szenvedtek. A probléma gyökere, hogy az amerikai határ közelében fekvő település az egész ország egyik leggazdagabb és legdinamikusabban gyarapodó térsége, amely az elmúlt négy évtizedben megháromszorozta népességét. Nem fejlesztették viszont ezzel egy ütemben a kizárólag a Rio Grande folyóra támaszkodó vízellátó rendszert, így borítékolható volt, hogy előbb-utóbb, egy igazán szűk esztendőben komoly problémák lesznek.

A városnak most új vízforrások után kellene néznie, ami nem könnyű feladat, de például hatékonyabb újrahasznosítással, új gátak építésével és kutak fúrásával enyhíthetne a bajon. Ha meg is lesz a politikai akarat és az anyagi háttér, ez viszont biztosan időbe, hosszú évekbe telik, úgyhogy a monterrey-iek valószínűleg kénytelenek lesznek hozzászokni a kútra járáshoz. Vagy esetleg járhatnak még esőtáncot, hogy áldozatukkal Tlalok kedvére tegyenek.

Borítókép: Évtizedek óta nem látott aszály Maxikóban (Fotó: AFP/Alfredo Estrella)