Erőszak – Az újságíró-gyilkosságok többségénél a hatóságok nem találnak gyanúsítottat

Augusztus 23-án ismét meggyilkoltak egy újságírót Mexikóban – adta hírül az al-Dzsazíra hírügynökség. Fredid Román csak ebben az évben már a tizenötödik újságíró, akit eltettek láb alól a közép-amerikai országban. A Riporterek Határok Nélkül nevű szervezet adatai szerint 2000 óta százötven újságírót öltek meg csak Mexikóban. Egy másik érdekvédelmi szervezet, az Újságíróvédő Bizottság mexikói képviselője azt mondta: „a sajtó munkatársai ellen elkövetett gyilkosságok ügyeiben néhány letartóztatás ugyan történt, de a büntetlenség légköre csak ront a helyzeten”.

MEXICO-CRIME-VIOLENCE-MEDIA-PRESS-ROMAN Fotó: PEDRO PARDO Forrás: Europress/AFP

Az év elején készített interjút az egyesült államokbeli közszolgálati rádió (NPR) egy akkori hármas gyilkosság kapcsán. A műsorvezető a Tiju­ana Press című, helyi ügyekkel foglalkozó mexikói hírportál szerkesztőjével beszélgetett. A megkérdezett újságíró elmondta, hogy kollégáival az utóbbi­ időben olyan gyakorisággal szembesül ezekkel az erőszakos cselekményekkel, hogy az már a gyászfolyamatukat is megzavarja. „Egy olyan városban, mint Tijuana, egyszerűen megtanulod kezelni az erőszakot, mert napi szinten kell tudósítanod róla” – fogalmazott Vicente Calderón, majd hozzátette: 

Sajnos nem először kell szembenéznünk ilyen körülményekkel. […] 1988-ban is igazságot követeltem egy lelőtt kollégámnak, és itt vagyunk 2022-ben, és ugyanúgy követeljük, és ugyanúgy szenvedünk.

Meglepő kutatási eredmények

A tehetetlenség érzése ugyanakkor még erősebb lehet, amennyiben a jelenséggel kapcsolatos rendelkezésre álló adatokra tekintünk: 2010 óta több mint ezer eset történt szerte a világban.
Szomorú tapasztalat, hogy a jelenség olyannyira elharapózott, hogy már a tudományos szférában is kutatásra alkalmasnak ítélik. Több tanulmány is megjelent a témában, talán a legátfogóbban a Sabine Carey és Anita Gohdes alkotta kutatópáros járta körül a témát. Ők a 2002 és 2016 közötti időszakot vizsgálva több száz eset adatait vetették össze írásukban, és meghökkentő eredményekre jutottak.
Logikus lenne azt feltételezni, hogy azokon a helyeken, amelyeket „veszélyes országokként” szokott elkönyvelni a közvélemény – autoriter államok, bukott államok vagy a tanulmány szerzőinek módszertana szerint a nem demokratikus berendezkedésű államok –, a leggyakoribbak az ilyen tragikus történések, azonban Carey és ­Gohdes kutatása alapján ezekben az újságíró-gyilkosságok ritkák. Terrorista cselekmény vagy fegyveres konfliktus során sajnos háborús tudósítók is az áldozatok között vannak, de az ilyen környezetben a célzott likvidálás nem jellemző.

A kutatás egyik legmeglepőbb eredménye szerint ugyanis az újságíró-gyilkosságok nagyrészt demokráciákban történnek. 

Az Újságíróvédő Bizottság (Committee to Protect Journalists, CPJ) adatbankja szerint például Afganisztánban 1994 óta 78 eset volt; az egyértelműen bukott államként számontartott Szomáliában 1993 óta 161. Mexikó esetében szintén 1993-tól állnak rendelkezésre adatok – ott 312 esetet regisztráltak. Kézenfekvő lenne a már említett autoriter államokat, diktatúrákat említeni, azonban a tanulmány szerzői rámutatnak: azokban a rendszerekben a hatalmon – uralmon – lévők az újságírók elhallgattatásához sokkal nagyobb eszköztárral bírnak: egyszerűen bezárathatják a kiadókat, megfélemlíthetik, fenyegethetik vagy egyszerűen börtönbe zárathatják a sajtómunkásokat. A demokrácia mint politikai berendezkedés említését azonban muszáj árnyalni: többnyire fiatal demokráciákról van szó, illetve olyanokról, amelyeknél egy nagy államapparátus, illetve népesség mellett a döntéshozatalt a központból tartományi vagy tagállami szintre delegálják – ilyen például Mexikó vagy Indonézia. A Riporterek Határok Nélkül nevű szervezet adatai szerint 2000 óta százötven újságírót öltek meg csak Mexikóban.

Az ilyen berendezkedésű országokban azért történhetnek meg a gyilkosságok, mert a demokratikus intézmények kontrollja, a civil társadalom ellenőrző képességei már kevésbé érnek el a távolabbi, vidéki területekre. 

Ezeken a településeken, ezekben a régiókban olyan politikai szereplők tűnnek fel, akik hatalmukat, tekintélyüket, sok esetben karrierjüket féltve próbálnak minden rendelkezésre álló eszközzel beavatkozni az információáramlásba, a lehető legkisebb figyelemfelhívással.

Korrupció, emberi jogok

Emiatt egyszerűen kizárt, hogy ők a számukra kellemetlen részleteket szivárogtató újságírókat börtönbe vessék, megkínozzák vagy megkínoztassák. A fenyegetést és a zsarolást pontosan a demokratikus berendezkedés miatt azok célpontjai sokszor nem veszik komolyan, vagy bátorítólag hat rájuk, mivel így válik biztossá, hogy fontos témához nyúltak. Ez a fontos téma pedig a CPJ adatbankja és módszertana szerint legtöbbször a korrupció, a politika és az emberi jogok kérdésköréhez kötődik. Mivel ezek a témák jóval kiélezettebben jelennek meg helyi szinten, a kisebb közösségekben – és mivel ezeknek a fővárosoktól, azaz a hatalmi központoktól mért távolsága viszonylag nagy –, a tanulmány szerint a helyi szinten, helyi médiumoknak tudósító, „láthatatlanabb” újságírók a gyakoribb célpontjai az elkövetőknek vagy azok megbízóinak.

A tudomány szerint tehát a fiatalabb demokráciákban a helyileg megválasztott és a központosítás tudatos visszafogása miatt relatíve nagy és széles körű hatalommal bíró politikai szereplőket felvonultató területeken gyakoriak az újságíró-gyilkosságok. 

Sajnos a demokratikus berendezkedésből nem következik a hatékony jogérvényesítés és igazságszolgáltatás sem: az újságíró-gyilkosságok túlnyomó többsége esetében fennáll a büntetlenség; egyszerűen nem találnak a hatóságok gyanúsítottat. Scott Griffen, a Nemzetközi Sajtóintézet igazgatóhelyettese a Deutsche Wellének nyilatkozva elmondta, „tudjuk, hogy az esetek legalább kilencven százalékában, mikor újságírók meggyilkolásáról van szó, az elkövetők felelősségre vonására nem kerül sor”.

Ítélethirdetés nélkül

Dzsamál Hasogdzsi szaúdi újságíró 2018-as halála vagy Ján Kuciak szlovák újságíró szintén 2018-ban történt halálának ügyében, bár a bírósági és nyomozati folyamatok más-más szinten állnak, a mai napig nem történt ítélethirdetés. Az újságírók mindezek alapján inkább csak magukra számíthatnak, de ez is nehéz kérdés.

Scott Griffen szerint minden újságírónak felkészültnek kell lennie, mind elméleti, mind pedig gyakorlati szempontból.

 Konfliktuszónákból történő tudósítás esetén ez különösen igaz; ilyen esetekben a médiavállalatoknak biztonsági protokollokat kellene kidolgozniuk. Vicente Calderón az NPR-nek adott interjújában az egyszerű, helyi tudósítóként történő munkavégzésről elmondta, fél, de attól még meg kell találniuk a módját, hogy a híreket megírják és a közvélemény elé tárják. Arról, hogy ez hogyan lehetséges egy olyan országban, ahol szinte hetente számolnak be egy újságíró meggyilkolásáról, Calderón rezignáltan annyit mondott: „Néha egy ideig hagyjuk állni [a sztorit]. Néha a közzététel más módját próbáljuk megtalálni. Néha próbálunk találni valakit a kormányban, aki hajlandó megerősíteni a történetet.”

Borítókép: Jonathan Cuevas mexikói újságíró beszédet mond egy tüntetésen, tiltakozva kollégájuk, Fredid Román meggyilkolása ellen (Fotó: Europress/AFP)