Meglepő kutatási eredmények
A tehetetlenség érzése ugyanakkor még erősebb lehet, amennyiben a jelenséggel kapcsolatos rendelkezésre álló adatokra tekintünk: 2010 óta több mint ezer eset történt szerte a világban.
Szomorú tapasztalat, hogy a jelenség olyannyira elharapózott, hogy már a tudományos szférában is kutatásra alkalmasnak ítélik. Több tanulmány is megjelent a témában, talán a legátfogóbban a Sabine Carey és Anita Gohdes alkotta kutatópáros járta körül a témát. Ők a 2002 és 2016 közötti időszakot vizsgálva több száz eset adatait vetették össze írásukban, és meghökkentő eredményekre jutottak.
Logikus lenne azt feltételezni, hogy azokon a helyeken, amelyeket „veszélyes országokként” szokott elkönyvelni a közvélemény – autoriter államok, bukott államok vagy a tanulmány szerzőinek módszertana szerint a nem demokratikus berendezkedésű államok –, a leggyakoribbak az ilyen tragikus történések, azonban Carey és Gohdes kutatása alapján ezekben az újságíró-gyilkosságok ritkák. Terrorista cselekmény vagy fegyveres konfliktus során sajnos háborús tudósítók is az áldozatok között vannak, de az ilyen környezetben a célzott likvidálás nem jellemző.
A kutatás egyik legmeglepőbb eredménye szerint ugyanis az újságíró-gyilkosságok nagyrészt demokráciákban történnek.
Az Újságíróvédő Bizottság (Committee to Protect Journalists, CPJ) adatbankja szerint például Afganisztánban 1994 óta 78 eset volt; az egyértelműen bukott államként számontartott Szomáliában 1993 óta 161. Mexikó esetében szintén 1993-tól állnak rendelkezésre adatok – ott 312 esetet regisztráltak. Kézenfekvő lenne a már említett autoriter államokat, diktatúrákat említeni, azonban a tanulmány szerzői rámutatnak: azokban a rendszerekben a hatalmon – uralmon – lévők az újságírók elhallgattatásához sokkal nagyobb eszköztárral bírnak: egyszerűen bezárathatják a kiadókat, megfélemlíthetik, fenyegethetik vagy egyszerűen börtönbe zárathatják a sajtómunkásokat. A demokrácia mint politikai berendezkedés említését azonban muszáj árnyalni: többnyire fiatal demokráciákról van szó, illetve olyanokról, amelyeknél egy nagy államapparátus, illetve népesség mellett a döntéshozatalt a központból tartományi vagy tagállami szintre delegálják – ilyen például Mexikó vagy Indonézia. A Riporterek Határok Nélkül nevű szervezet adatai szerint 2000 óta százötven újságírót öltek meg csak Mexikóban.
Az ilyen berendezkedésű országokban azért történhetnek meg a gyilkosságok, mert a demokratikus intézmények kontrollja, a civil társadalom ellenőrző képességei már kevésbé érnek el a távolabbi, vidéki területekre.
Ezeken a településeken, ezekben a régiókban olyan politikai szereplők tűnnek fel, akik hatalmukat, tekintélyüket, sok esetben karrierjüket féltve próbálnak minden rendelkezésre álló eszközzel beavatkozni az információáramlásba, a lehető legkisebb figyelemfelhívással.
Korrupció, emberi jogok
Emiatt egyszerűen kizárt, hogy ők a számukra kellemetlen részleteket szivárogtató újságírókat börtönbe vessék, megkínozzák vagy megkínoztassák. A fenyegetést és a zsarolást pontosan a demokratikus berendezkedés miatt azok célpontjai sokszor nem veszik komolyan, vagy bátorítólag hat rájuk, mivel így válik biztossá, hogy fontos témához nyúltak. Ez a fontos téma pedig a CPJ adatbankja és módszertana szerint legtöbbször a korrupció, a politika és az emberi jogok kérdésköréhez kötődik. Mivel ezek a témák jóval kiélezettebben jelennek meg helyi szinten, a kisebb közösségekben – és mivel ezeknek a fővárosoktól, azaz a hatalmi központoktól mért távolsága viszonylag nagy –, a tanulmány szerint a helyi szinten, helyi médiumoknak tudósító, „láthatatlanabb” újságírók a gyakoribb célpontjai az elkövetőknek vagy azok megbízóinak.
A tudomány szerint tehát a fiatalabb demokráciákban a helyileg megválasztott és a központosítás tudatos visszafogása miatt relatíve nagy és széles körű hatalommal bíró politikai szereplőket felvonultató területeken gyakoriak az újságíró-gyilkosságok.
Sajnos a demokratikus berendezkedésből nem következik a hatékony jogérvényesítés és igazságszolgáltatás sem: az újságíró-gyilkosságok túlnyomó többsége esetében fennáll a büntetlenség; egyszerűen nem találnak a hatóságok gyanúsítottat. Scott Griffen, a Nemzetközi Sajtóintézet igazgatóhelyettese a Deutsche Wellének nyilatkozva elmondta, „tudjuk, hogy az esetek legalább kilencven százalékában, mikor újságírók meggyilkolásáról van szó, az elkövetők felelősségre vonására nem kerül sor”.
