Feszes formavilág a minimál kavicskertben

A klímaváltozás és az energiaválság nyomán új szelek fújnak a kertészkedésben. Az elmúlt években elterjedt kavicskerteket Európában egyre kevésbé tekintik fenntarthatónak, azonban Amerikában sokszor még mindig az előnyeit dicsérik. Visszatérnek-e a gyümölcsfák, vagy marad a márványkavics uralma? Jellemző tendencia, hogy az ügyfelek többsége „gondozásmentes” kertet szeretne.

595916780 Fotó: Thomas Trutschel

Augusztusban Ina Scharrenbach, Észak-Rajna–Vesztfália építésügyi minisztere azzal borzolta a kedélyeket, hogy ismét felhozta, ideje lenne szigorítani a tartomány építésügyi szabályzatát, hogy betiltsák a kaviccsal, murvával leszórt kerteket. A miniszter szerint a hasonló térrendezés szűkíti a rovarok élőhelyeit, heves esőzések esetén nem segíti a talaj vízmegkötő képességét, meleg napokon pedig megemeli a kert mikroklímáját, így a sokkal magasabb hőmérséklet csak növeli a klímaváltozás okozta károkat. Scharrenbach tevékenysége nyomán Észak-Rajna–Vesztfália szabályozása már jelenleg is szigorúbb, ezért a terv ellenzői úgy vélik, nem szabad ilyen mélyen meghatározni az emberek ízlését, mivel a mulcs vagy a murva, illetve kavics közti választás végső soron személyes preferencia kérdése.

Tény, hogy az elmúlt években divatos minimál stílusú házak sok esetben a kertekben is hasonló térrendezést hoztak magukkal, amelynek jellemzője a geometrikus formavilág. Ezt legkönnyebben különféle színű kavicsszórásokkal lehet megvalósítani, amelyek esetében ráadásul nem is kell várni, hogy a növények megnőjenek, hanem rögtön végleges formáját mutathatja a kert.

– Önmagában nincs probléma a díszkaviccsal, nagyon szép formák építhetők ki belőlük, de a minimálkertek nem csak ettől lesznek stílusosak. A minimál jellemzője a feszes formavilág, amelyet növényekből is meg lehet teremteni. A tűlevelűek vagy a mediterrán, télálló cserjék kiválóan metszhetők, így kialakíthatók belőlük a megfelelő térformák. Ám nem szabad elfelejtkezni arról sem, hova kerül az adott kert. Ha például egy tölgyes található a kert végében, akkor érdemes somot is ültetni, tehát valami Magyarországon őshonos fajt bevinni a hazai kertekbe – magyarázza Komoróczki Balázs, a Gyepmánia kertépítője.

A szakértő szerint a túlzott kavicsos irányzat a minimálkertek esetén több dolognak köszönhető. Egyrészt a kertmagazinokban gyakoriak a hasonló külső terek, illetve az amerikai tévéműsorokban is gyakran mutatnak be olyan elemeket, például kerti kandallót vagy tévét, amelyek nem feltétlenül valók kültérre, a háztulajdonosok azonban ezeket a túlságosan csillogó kerteket látják, és ezekkel a képekkel fordulnak kertépítőhöz.

– A másik probléma, hogy a kertépítőszakma az elmúlt években felhígult, és a hasonló látványelemek alkalmasak a hanyagságok elfedésére. Avatatlan szem csak a látványt nézi, pedig egy átgondolt kert nem néhány évre épül, hanem évtizedekre. A Városliget is azért újítható fel, mert az alapok megvannak, a platánok százévesek. A túlzott díszkavicshasználat viszont nem fenntartható sem a hőmérséklet szempontjából, sem pedig esztétikailag, mivel a kavicsok között is kinő a gyom, még a legdrágább kavicsok is algásodnak és elszíneződnek, illetve további probléma, hogy az alájuk tett geotextil alatt berohad a föld – teszi hozzá Komoróczki Balázs.

– A túl sok kaviccsal vagy murvával szórt minimálkertek sokkal energiaigényesebbek hosszú távon, mint a kéreggel mulcsozott, növényekkel teli kertek, ráadásul a napsütés visszasugárzása miatt égési sérüléseket okozhatnak az oda telepített növényeknek. Egészen másként néz ki Skóciában vagy Belgiumban egy kővel teli kert, mivel ott az éghajlat miatt harapni lehet a zöldet, mint nálunk, ahol elsivatagosodással küzdünk. Ezt sokszor el kell magyarázni az ügyfeleknek – mondja el Csibi Katalin kerttervező, a Relaxgarden szakértője.

Érdekes módon az amerikai kertépítő műsorokat éppen az elsivatagosodó területeken forgatják, és számos cikk jelenik meg például Arizonából, Texasból vagy Kaliforniából, amelyek a kavicskertek előnyeit hirdetik. Elsősorban a könnyű fenntarthatóságot emelik ki, hogy egyszeri beruházásra ugyan drágább a kavicskert, mint a természetes mulcsozás, ám utána nem kell vele törődni. Ezért is tudják kevesen, hogy két-három évvel később még az elvileg teljesen elszíneződésmentes, hófehér márványkavics is besárgul, a gyomok pedig már egy év múltán megjelennek, mivel a szél hordja a port, ami kiváló tápanyag. Tehát nem igaz a fenntartásmentes címke a kavicskertek esetén sem, főként, hogy a gyomok csak erős gyomirtózással tarthatók távol, az odaültetett növényeket pedig erősen kell locsolni a más mikroklíma miatt. A kavicskertek előnyeit hirdetők másik érve, hogy a füves, növényes, mulcsos kertnél a mulcsot minden évben ki kell szórni, a növényeket és a füvet pedig nyírni kell, és ezek a feladatok a kavics esetén mellőzhetők. Szakértők szerint azonban a természetközeli kertnél is megoldható a mérsékelt gondozásigény.

– Ez ma abszolút elvárás az ügyfelek között. Mindenki gondozásmentes kertet szeretne. Ezt úgy tudjuk megoldani, hogy a kert egy-egy kiemelt részére teszünk kavicsot, máshova pedig könnyen gondozható növényeket, amelyeket egyrészt az öntözőrendszer tart nedvesen, másrészt évente egyszer-kétszer kell csak hozzájuk nyúlni, nem kell őket hetente metszeni – magyarázza Somoskői Klaudia kertépítő, az Út a Kerthez alapítója.

Az elmúlt nyáron a különféle kertépítő csoportokban a közösségi médiában egyre gyakrabban került elő témaként a kavicskertek problémája. Több fényképes összeállítás is felkerült, amelyen a kerttulajdonosok kézi hőmérővel mérték meg egy-egy felület hőmérsékletét. A közel negyven fokban a fű rendre legfeljebb 35 fokos maradt, a kőszórás viszont akár hatvan fokra is emelkedhetett. (A tesztek legrosszabb átlagát a műfű hozta bőven hetven fok fölötti melegedéssel.)

A legújabb trendek szerint azonban már a faltól falig tartó egynemű fű sem divat. Brit és Amerika keleti partjáról származó kertépítészek szerint éppen a természetességre való törekvés miatt leáldozott a csak füves kertek ideje. Persze egyre több háznál van robotfűnyíró, amelynek szüksége van a nyílt füves terekre, ám a szemnek a bujább, változatosabb növénytársulások kedveznek inkább. Ez pedig a klímaváltozás közbeszédbe kerülésével már a kerttrendekbe is beépült. Igaz ugyanakkor, hogy Magyarország a lakberendezési trendekhez hasonlóan a kerteknél is két-három évvel követi csak a nemzetközi példákat.

– Két irányzat van, a tulajdonos vagy ugyanolyan minimál formavilágú kertet szeretne, mint a ház, vagy éppen ellenkezőleg, hogy az szoborként emelkedjen ki a buja zöldek közül – mondja el Csibi Katalin.

Az energiaválság nyomán megfordulni látszik az a trend is, hogy az ügyfelek nem kérnek fát a kertbe, illetve az eddig nagyon divatosnak számító óriásfüvek ideje is leáldozni látszik. Egyre többen szeretnék ismét maguk termelni zöldségeiket és gyümölcseiket, így a magaságyások trendje mellett ismét megjelennek a gyümölcsfák. Persze a fenntartásmentesség itt is elvárás, így Németországban már kaphatók olyan gépek, amelyekkel néhány perc alatt meg lehet rázni a fát, ahonnan a gép által kifeszített hálóba esnek a gyümölcsök.

– Mindig megpróbálunk vadvirágos jelleget a kertjeinkbe csempészni, ami nem egyszerű, mivel itthon nem kapható megfelelő fűmagkeverék. A legelterjedtebb fűfaj az angolperje, amely viszont egyre kevésbé él meg az éghajlatunkon. Amerikában és Dániában ezért évtizedek alatt nádképű csenkeszből nemesítettek olyan fűfajtákat, amelyek nyírva hasonlítanak az angolperjére, de sokkal mélyebb a gyökérzetük, így nincs szükség mindennapos öntözésre. Vadvirágos fűmagot Németországból lehet rendelni, ám ez sem az igazi, mivel nem őshonos növényekről van szó, hanem Észak-Amerikában honos vadvirágokról, amelyek nálunk termesztett virágnak számítanak – teszi hozzá Csibi Katalin.

A jövő kertjeit illetően a szakértők szerint egyértelműen pozitív irányba, a természetesség felé haladunk. Az elmúlt években elburjánzott kavicskertek átalakítása azonban még hosszú évekig eltarthat majd. Az észak-rajna–vesztfáliai javaslat esetén is az a legnagyobb probléma, hogy a német lakosságnak az energiaválság árnyékában nincs pénze az átalakításokra, márpedig Scharrenbach szerint ez őket terhelné.

Forrás: Nemzeti Értékek Könyvkiadó

Hazai ízlésmustra 

Egy kert többet mond minden szónál – szólhatna a többszerzős, Temesvári Márta által összefogott, A szép magyar kert című kötet jeligéje. Az album egyik legfőbb üzenete ugyanis, hogy a magyar kertészet igen sokszínű, a magyarok ízlése családról családra változik, a megszólaltatott szakemberek pedig szeretnének minél nagyobb választási lehetőséget nyújtani a kerttulajdonosok számára. Ahogy Kosztka Ernő, a Magyar Kertépítők Országos Szövetségének elnöke fogalmaz, minden trendváltozás ellenére a legfontosabb szem előtt tartani, hogy a tisztességesen elvégzett munka hosszú távon meghozza gyümölcsét.

A hazai kerttervezéssel és -építéssel foglalkozó cégek jó részének megvannak a specialitásai. A kötet bemutatja a füves minimálkerteket, a virágtúlsúlyos mediterrán vagy az angol kertet kedvelő cégeket, de a város közepén vagy a tetőkön épült kertekről éppúgy szó esik, mint az eldugott vidéki kertészetekről, faiskolákról, erdészetekről, sőt még a kertikő- vagy műfűgyártókról is. Emellett hangsúlyos szerepet kap a városi közkertek, a kastélykertek, illetve az arborétumok bemutatása. A kötet rövid kertészettörténettel indít, majd később is többször beszél a múlt és a jelen kapcsolatáról.

Az album szépen fényképezett, olvasmányos történeteket tartalmaz a hazai vállalkozások életéből, például Európa legnagyobb mérethelyes domborzati és vízrajzi makettjének számító botanikus kertjének kezelője, Szalontai Tünde arról mesél, milyen komoly földmunkával járt a tereprendezés, mivel a bugaci homokon alig terem meg valami, Magyarország földrajzának megmutatásához szükséges fű semmiképp. 2015 óta ezért harminc mázsa fűmagot vetettek el rengeteg komposzt kíséretében. Egy másik fejezetben Fülöp Attila kertészmérnök a fenntarthatóság fontossága mellett érvel, és vázolja, hogy ezt miként oldja meg a családi házas megrendelői számára. Megint máshol Dlusztus Miklós, a DM Kert tulajdonosa az egzotikumok iránt kelti fel az érdeklődést, amelyeket elsősorban Közép-Ázsiából szerez be, hiszen ha a növény az ottani szélsőségesebb időjárási viszonyokat jól viseli, a magyar kertekben sem fog kihalni.

Az írók közül néhányan a történetmesélést, mások az interjús leírást alkalmazzák. Az eltérő formában készült fejezetek nem valamilyen rend szerint követik egymást. Kár, hogy a történeti részt illusztráló Villandry-kastély kertjét például nem említik meg a szövegben, és a kép alatt sincs utalás, hogy a Loire menti kastélyról lenne szó. Később több helyen is hiányoznak a képaláírások, van, ahol a „képalá” szöveget olvasni az egyébként igényességre törekvő könyvben. A nagyított képek sem mindig tökéletesek, sokszor pixeles egy-egy fejezet kezdő fényképe. Ha ezeken átsiklik a hazai kertművelés iránt érdeklődő olvasó szeme, akkor érdekes délutáni olvasmányként veheti kezébe Temesvári Márta művét.

Borítókép: Egyes külföldi vélemények szerint a murvával, kaviccsal teleszórt kertek magasabb hőmérséklet idején megváltoztatják a hely mikroklímáját (Fotó: Getty Images)