Milyen korszak hozhat Nagy-Britanniának az új király?

Még kérdéses, hogyan emlékezik meg a történelem III. Károlyról.

London, 2022. szeptember 19. III. Károly brit uralkodó érkezik az édesanyjának, II. Erzsébet királynõnek a Westminster-apátságban tartandó gyászszertartására Londonban 2022. szeptember 19-én. II. Erzsébet hosszas betegeskedés után, életének 97., uralkodásának 71. évében, szeptember 8-án hunyt el Balmoralban, a királyi család nyári skóciai rezidenciáján. A királynõt a windsori kastély emlékkápolnájában helyezik végsõ nyugalomra. MTI/EPA/Tolga Akmen Fotó: Tolga Akmen

A Westminster Hallban hétfőig állt II. Erzsébet ravatala. A brit parlament legősibb épületrésze számos történelmi eseménynek adott otthont. Itt ítélték el Guy Fawkest, aki I. Károly apját, I. Jakabot szerette volna megölni a lőporos összeesküvésben. Itt folyt I. Károly pere is, amelyben Oliver Cromwell felségárulásért halálra ítélte, és egyes vélemények szerint itt döntötték el a brit parlament tagjai a cromwelli diktatúra után, hogy II. Károlyként megkoronázzák I. Károly fiát. Az elmúlt évtizedekben a Westminster Hallban fogadták többek között Nelson Mandelát, Benedek pápát, ravatalozták fel az anyakirálynét, most pedig II. Erzsébet négynapos ravatala előtt itt mondott beszédet III. Károly.

Uralkodása igencsak eltér első névrokonáétól. I. Károly Skóciában született 1600-ban meglehetősen beteges gyerekként, nehezen járt, dadogott. Ám mikor idősebb bátyja váratlanul elhunyt, trónörökössé lépett elő. Húszas évei közepén koronázták királlyá, amikorra már többször meggyűlt a baja a parlamenttel. Katolikus feleséget választott, folyamatosan pénzt követelt, és leginkább a főurak nélkül akart kormányozni, ezért az utolsó brit abszolutista uralkodóként sokáig össze sem hívta a parlamentet. Tettei végül 1642-ben polgárháborúhoz vezettek, majd mikor Oliver Cromwell hat évvel később megsemmisítő csapást mért seregére, elfogták, és felségárulásért halálra ítélték. Károly nem volt hajlandó tanúskodni saját perében, mivel úgy vélte, Isten kegyelméből uralkodó királyként egyedül Isten ítélheti el. 1649 januárjában fejezték le egyetlen csapással. A vérpadra tartó úton két inget viselt, mivel a hidegben nem akart reszketni, nehogy a tömeg azt higgye, fél.

Oliver Cromwell lordprotektorként kikiáltotta a köztársaságot, amely lassan diktatúrába fordult. Betiltott minden szórakozási lehetőséget, nem volt színház, sportolási lehetőség, ünnepnapok, tilos volt sminkelni, szitkozódni vagy éppen megünnepelni a karácsonyt. 1651-ben a jövendő II. Károly ugyan szerette volna visszahódítani a trónt, de Cromwell a worcesteri csatában megsemmisítő győzelmet aratott. Károly egy tölgyfában bujkálva menekült csak meg. Cromwell azonban hét évvel később meghalt, ami újabb politikai instabilitást eredményezett, így a parlament a monarchia visszaállítása mellett döntött. 1660-ban koronázták meg II. Károlyt, aki apjával ellentétben a kor legkedveltebb uralkodója lett. Megnyitotta a színházakat, engedélyezte, hogy a női szerepeket színésznők játsszák, támogatta a tudományokat, alkímiai labort tartott a hálószobájában, megalapította a greenwichi obszervatóriumot, és akárcsak mai névrokonát, érdekelte a botanika.

Uralkodása alatt indult meg az észak-amerikai gyarmatok beépülése is. Nagyban hozzájárult az ottani puritán kolóniák kialakításához, mivel Cromwell követőit első intézkedései között büntette meg. Cromwell holttestét exhumáltatta, és feje húsz évig díszítette a Westminster oszlopát. Az apját halálra ítélő harmincegy fős testületből még élő tíz bírót azonnal kivégeztette, három menekült meg. Bostonban telepedtek le mint a helyi puritán közösség oszlopos tagjai. Nevüket ma is több utca őrzi.

II. Károly intézkedései bár kedveltek voltak, folyamatos eladósodásban élt, többek között legalább hét szeretőjének és tizenkét törvénytelen gyerekének eltartása miatt. Még XIV. Lajostól is kért kölcsön, sőt pletykák szerint egyik kedvenc szeretője, a francia Louise de Kéroualle is a Napkirály kéme volt. A későbbi portsmouth-i hercegnő III. Károly mindkét feleségének felmenője. Az eladósodás és az olyan problémák, mint az 1665-ös pestisjárvány, illetve az egy évvel későbbi nagy londoni tűzvész miatt II. Károly kénytelen volt elismerni a parlament jogait, továbbá belenyugodni abba a többé-kevésbé reprezentatív feladatokat jelentő szerepbe, amelyben III. Károlyt ma látjuk.

Minden uralkodó saját korszakának meghatározó személyisége. II. Erzsébetet a nyugodt kitartásáért lehet dicsérni, amely megőrizte Nagy-Britanniát egy soha nem látott módon változó világban. I. Károly abszolutista rendszere a vallási toleranciából üldözők és üldözöttek országává változtatta Britanniát. II. Károly hedonizmusa az erkölcsök lazulását, de a kultúra és a tudomány szárnyalását hozta. Hogy III. Károlyról hogyan emlékezik meg a történelem, még kérdéses, de a lefejezés már biztos nem szerepel a kártyák között.

Borítókép: III. Károly brit uralkodó (Fotó: MTI/EPA/Tolga Akmen)