Karikó Katalin szeptember végétől lemondott a BioNTech alelnöki posztjáról, hogy újra a tudományos munka felé fordulhasson. Amit azzal magyarázott – illetve akkor még csak előrevetítette ezt a lépést – idén júliusban az ELTE-n, ahol díszdoktorrá avatták, hogy ha az ember profitorientált kutatóintézetbe megy, akkor nem azzal foglalkozik, amivel akar, hanem ami bevételt hoz a cég számára. Benne meglehetősen erős a kutatói szabadság vágya, ezért dönthetett úgy, hogy távozik a koronavírus elleni vakcinát gyártó BioNtechtől, és visszatér az amerikai egyetemre. A szabadság mellett azért is volt okos ez a döntés, mert a svédek az alapkutatási eredményeket szeretik támogatni, azt kevéssé díjazzák, ha a tudós kutatási eredményének a hasznából is részesedik. Pedig éppen az az értelme az új tudományos eredménynek, hogy mielőbb szolgálja az emberiséget.
Vannak esetek, amikor szinte azonnal díjaznak egy-egy tudományos felfedezést, de nem példa nélküli az sem, hogy egy-egy úttörő munka elismerésére akár negyven évvel később kerül sor. Olykor egy évszázadot kell várni. A gravitációs hullámok létezését Albert Einstein 1915-ben jósolta meg, de egy évszázadba telt, mire kifejlesztették az észlelésükre alkalmas eszközöket. A kutatók 2016 februárjában jelentették be felfedezésüket, 2017-ben elnyerték a fizikai Nobel-díjat.
A tavalyi kémiai Nobel-díj – erről a Lugasban írtunk – húsz évvel korábbi felfedezésért járt, a fizikai Nobel-díjas Syukuro Manabe az 1960-as években alapozta meg a földi éghajlat modellezésére kidolgozott eljárást, a német Klaus Hasselmann az 1970-es években megalkotott modellje kapcsolja össze az időjárást és az éghajlatot. Az orvosi Nobel-díjat a hőérzékelés és a tapintás magyarázatáért adták – ezen a téren az első meghatározó eredmény 1997-ben született. Ez a késleltetés lehet a magyarázat? Santo Fortunato fizikus, az Indiana Egyetem igazgatója korábban arról szólt, hogy a díj alapítása óta egyre több idő telt el a felfedezés és annak elismerése között, ez most átlagosan több mint harminc év.
Az első kísérleti mRNS-vakcinákat a kilencvenes évek közepén tesztelték, de a koronavírus ellen kifejlesztett vakcinákat megalapozó felismerések a 2000-es évekre estek. Karikó Katalin és Drew Weissman 2006-ban nyújtotta be az mRNS-terápiára vonatkozó két szabadalmát, azokat 2014-ben, illetve 2015-ben kapták meg. Ha ez a szempont a döntő, akkor éveket várhat a két kutató.
A Nobel-bizottságok ritkán tévednek, de azért erre is volt példa. Az 1926-os orvosi Nobel-díjat Johannes Fibiger dán patológus kapta a rákot előidéző paraziták felfedezéséért, az eredményről később kiderült, hogy tévedés. Az 1949-es orvosi Nobel-díjat a portugál António Egas Moniz kapta az egyes elmezavarok gyógyítására 1935-ben kifejlesztett halántéklebeny-metszésért. Ez a módszer páciensek ezreinek okozott maradandó károsodást, ezért az ötvenes évektől nem alkalmazták. Olykor felettébb kínos dolgok derülnek ki a díjazottakról – és most nem arra gondolok, hogy az 1976-os év orvosi Nobel-díjasa, az amerikai Daniel Gajdusek 1997-ben egy évre börtönbe került gyerekmolesztálásért. (Gajdusek anyja Debrecenben született, apja szlovák volt.)
A baltimore-i Johns Hopkins Egyetem kutatója, Gregg Semenza 2019-ben kapott megosztott orvosi Nobel-díjat az oxigénszabályozás molekuláris mechanizmusainak kutatásában végzett munkájáért. Néhány hete négy korábbi publikációját vonta vissza, mivel az azokban található képeket manipulálhatták. (Gregg Semenzának ez már a második ilyen esete – 2011-ben egy másik cikkét vonta vissza.) Semenza nincs egyedül, több Nobel-díjas is hasonló lépésre kényszerült az utóbbi két évtizedben. A 2011-es élettani és orvostudományi Nobel-díjas Bruce Beutler – erről a telex.hu írt – 2017-ben vonta vissza egyik tanulmányát, miután nem tudta megismételni az eredményeket. Hasonlóképpen járt Frances Arnold is, aki a 2018-as kémiai Nobel-díjat megosztva kapta meg, de nem tudta megismételni egy 2019-es tanulmánya eredményeit.
A nemzetközi tudományos életben általános a vélemény, hogy Karikó Katalin és Drew Weissman Nobel-díjat érdemel. Kérdés, hogy mikor jön el ennek az ideje. Erre talán még Stockholmban sem tudják a választ.
Borítókép: A Nobel-medál gyártása a svédországi Eskilstunában. A nők alulreprezentáltak a teljesítmények elismerésekor (Fotó: Europress/AFP)