Minél inkább próbálják lefejezni a mexikói drogkartelleket, annál több csápjuk nő

Brutális leszámolás zajlott le október 5-én a mexikói San Miguel Totolapanban, írja a BBC. A városházán ­történt lövöldözésben a polgármester is életét vesztette. A gyilkosságokért a Los Tequileros nevű bűnbandát ­teszik ­felelőssé, amely a nem sokkal a mészárlás előtt közzétett videójában arról beszélt, hogy „visszatértek” a dél­nyugat-mexikói régióba. Az eredetileg 2015-től 2017-ig működő Los Tequileros tagjai a feltételezések szerint ­rivális ­drogkartell ellen folytatott harc részeként ölhettek. Bár vezetőjüket öt évvel ezelőtt meggyilkolták, úgy tűnik, újjászervezték magukat. Más kartelleket vizsgálva is érdekes jelenség körvonalazódik. Felmerül ugyanis, hogy a csoportok vezetőinek háborítatlansága legalább annyi életet ment meg, mint amennyit tönkretesz.

1326537587 Fotó: Cristopher Rogel Blanquet Forrás: Getty Images

A nemzetközi marihuánanapot ünneplő nő a mexikóvárovárosi szenátus épülete előtt. Fotó: Getty Image

Quintero évtizedeken keresztül a Guadalajara kartell egyik prominense volt. Ez a Mexikó nyugati részében uralkodó szervezet a közép-amerikai ország egyik legrégebben működő drogterjesztéssel foglalkozó bűnszervezete. A mexikói kartellek elődei lassan évszázados múltra tekintenek vissza: egyes csempészcsoportok az amerikai szesztilalom idején kezdték működésüket.

A kokain egyesült államokbeli hisztérikus népszerűségét 1972-től számítjuk. Ezekben az években még közvetlenül Kolumbiából áramlott a kábítószer az észak-amerikai felvevőkhöz – egészen pontosan Florida államba, onnan pedig szerte az országba –, és nagyon gyorsan komoly problémává vált. Az ellátás ugyanis a hatóságok felkészületlensége miatt gyakorlatilag folyamatos volt. A kolumbiai előállítók és szállítók ezen időszak alatt rengeteg pénzt kerestek. Ebben az időben emelkedett fel Pablo Escobar is, aki a maga módján megreformálta az Egyesült Államokba történő drogcsempészetet. Tíz évnek kellett eltelnie, hogy Ronald Reagan amerikai elnök bejelentse a DEA Dél-floridai Akciócsoportjának (South Florida Task Force) megalakulását, amely kimondottan a Florida államba érkező kokaincsempészettel kapcsolatban volt hivatott nyomozni. A South­ Florida Task Force viszonylag sikeresen működött, és Reagan komolyan hitt abban, hogy így sikerülhet megfékezni a kábítószer-őrületet.

Heroint használó férfi a tijuanai vörös lámpás negyedben. Fotó: Getty Images

Az amerikai Vice magazin Háború a drogok ellen című dokumentumfilm-sorozatának írói külön kiemelik, hogy a magára a kapitalizmus feltétlen támogatójaként és megértőjeként hivatkozó Reagan valamiért képtelen volt belátni, hogy a kolumbiai droggyárosok csak azért, mert megnehezítették a dolgukat, nem fognak lemondani a busás haszonnal kecsegtető üzletről. Ennek megfelelően alternatív útvonalakat kerestek, és végül az Egyesült Államok Mexikóval közös, több ezer kilométer hosszan elnyúló, bizonyos részein borzasztó gyatrán védett szárazföldi határszakaszát választották új csempészútvonalnak. Itt már összeálltak közvetítőkkel, jelesül a Juan García Abrego, valamint a Miguel Ángel Félix Gallardo­ által vezetett csempészbandákkal. Ezek ekkor még kisebb csoportokból álló laza hálózatok voltak, azonban egy elmélet szerint mégis ebből az időből ered a „kartell” elnevezés, melyet vagy az egyesült államokbeli elosztók vezetői, vagy a DEA munkatársai ragasztottak rájuk; így vagy úgy, utóbbinak ez különösen kapóra jött, mivel a „kartell” elnevezés önmagában utal a bűnszervezeti jellegre, amit akkoriban az amerikai jogrendszerben a büntethetőség feltétele volt.

Abrego bandái végül az Öböl kartellbe tömörültek Mexikó keleti részén, Gallardo pedig a Guadalajara kartellt vezette, amely az ország nyugati partvidékét uralta. Iszonyatos mennyiségű profitot realizáltak mindössze néhány év alatt, ami gyakorlatilag teljhatalmúvá tette a vezetőket; és meglehetősen elbizakodottá. 1985-ben ugyanis nagyképűségük és kegyetlenségük majdnem a vesztüket okozta, mivel Gallardo úgy gondolta, megteheti, hogy – beszervezett DEA-ügynökök támogatásával – elraboltatja az amerikai drogellenes hatóság egyik legtapasztaltabb és legmegbecsültebb ügynökét, Enrique „Kiki” Camarenát, akit aztán a Guadalajara tagjai egy rejtekhelyre szállítottak, ahol megkínozták, majd meggyilkolták.

Eltűnt személyeket kereső csapat ás ki holttestet egy tijuanai ház kertjében. Fotó: Europress/AFP

Camarena halálára vérszemet kaptak a hatóságok, és a Guadalajara több vezetőjét is őrizetbe vették, többek között Rafael Caro-Quinterót is ekkor tartóztatták le először. Börtönbe került maga Gallardo is. Talán annál semmi sem szemlélteti jobban a mexikói kartellekkel kapcsolatos lehetetlen helyzetet, mint hogy Gallardo raboskodása alatt szervezte meg azt az 1985-ben Acapulcóban lezajló találkozót, melyen arról döntöttek a Guadalajara vezető alakjai, hogy az egy személy által menedzselhetetlenül nagyra nőtt kartellt hogyan osszák fel kisebb szervezetekre. A találkozó nyomán jött létre a Juárez, a Tijuana, valamint az El Chapo becenéven hírhedtté vált Joaquín Guzmán vezette Sinaloa kartell. Az Acapulcóban lefektetett elveknek megfelelően a három új szervezet mindegyikének lett volna egy saját „műveleti területe” (plaza), amelyet a többiek tiszteletben tartottak volna. Naiv elképzelés volt, a Juárez, a Tijuana és a Sinaloa létrejöttének másnapján megindult a területszerző háború, amely azóta is tart.

El Chapo kíméletlen profi volt, a Kelet-Mexikóban az Öböl kartellt védő, majd abból kivált, erőszakos Los Zetas vezetői pedig hidegvérű gyilkosok, egykori katonák. A déli részen azonban a Michoacana tartományt uraló „család” szétesését követően a területek egy részét Nazario Moreno González hódította meg, aki saját szervezetének a Keresztes lovagok nevet adta. A Keresztes lovagok minden tagja felszerelése részeként láncinget kapott, illetve González könyvét, amelyben vallási nézeteit írta le, saját magát egy keresztes hadjárat vezetőjeként ábrázolva. Szobrokat is elhelyeztetett magáról, ahogyan lovagi páncélban, jókora pallossal látható. Beceneve nem is lehetne találóbb: El Más Loco, „a Legőrültebb”. Kétségtelen, hogy karizmájával és tanaival egyszemélyű vezetője volt kartelljének, de kérdés, hogy a vezető semlegesítése végtére is mennyire célravezető.

Öröklés vérfürdővel

El Chapót, aki kemény kézzel vezette a Cullacán központú tartományt gyakorlatilag teljes mértékben uraló, nevét is a tartományról vevő Sinaloát, 2016-ban letartóztatták, és egy szigorúan őrzött egyesült államokbeli börtönbe szállították. Őrizetbe vétele után a Sinaloa kartellben azonban nem kezdődtek jelentős belharcok; jóllehet az öröklést óriási vérfürdő árán sikerült biztosítani. 2019-ben ugyanis megpróbálták az egykori főnök fiát letartóztatni: a mexikói különleges erők már a helyi repülőtéren szállították repülőgépre, amikor hirtelen több száz fegyveres jelent meg, akik össztüzet zúdítottak a rendőrség embereire, így Ovidio Guzmán megmenekült, és azóta is a kartell egyik vezetője.

Tüntetés Mexikóvárosban a 43 diák eltűnésének nyolcadik évfordulóján, 2022. A fiatalokat feltehetően rendőrök hurcolták el és adták át bűnözőknek, akik kivégezték őket. Fotó: Europress/AFP

Minthogy a vezető eltávolítása – ahogyan azt Caro-Quintero esete mutatja – nem egyértelmű siker, sokan megkérdőjelezik az egyszerűen csak „főnökstratégiaként” (kingpin strategy) emlegetett módszer célszerűségét. Ioan Grillo, az El Narco című könyv szerzője egyértelműen elvetendőnek tartja a stratégiát; szerinte a főnökök „levétele” a keletkező hatalmi vákuum miatt csak további vérontást és bizonytalanságot szül.

Egyablakos bandák

A CFR munkatársaként dolgozó forrásunk DEA-nél dolgozó kapcsolataira hivatkozva azonban nem így látja. Mint mondta, a kingpin stratégiát az idők folyamán félreértelmezték a kutatók, a sajtó, de még a szakértők is. Az ugyanis nemcsak a vezetőség semlegesítését takarja, hanem egy ilyen szervezet legsebezhetőbb pontjaira fókuszál: vezetőség, gyártás, terítés és eszközök vagy személyzet. Ennek megfelelően a stratégia része például az is, hogy a hatóságok megpróbálnak nyugodtabb, kiszámíthatóbb (és legális) életcélokat felvillantani az egyszerű munkásoknak, akik például a gyártásban segédkeznek.

Az egyesült államokbeli Belbiztonsági Minisztérium (Department of Homeland Security) a Sinaloa éves forgalmát 19-29 milliárd amerikai dollárra becsüli. A Vice dokumentumfilmeseinek nyilatkozó – arcát takaró, katonai felszerelést viselő, gépkarabélyt tartó és nevét nem vállaló – tagja azt mondta, nagyjából több millió dollár kiesést okozott nekik a pandémia miatt megcsappant kereslet – mind a marihuána-, mind a kokainexport visszaesett. Ez azonban frusztrációt szült, és a kartellek még inkább növelték az erőszakot.

Önvédelmi egység Ario de Rosales határában. A felfegyverzett falusiak megakadályozzák a bűnbandák belépését területükre. Fotó: Getty Images

A drogbárók, bár sokszor egyértelmű hierarchiát építenek ki, gyakran szorulnak partnerekre. Bár a mexikói kartellek igyekeznek „egyablakosan” mindent megoldani a gyártástól a terjesztésig, egyre többször szereznek be Kínából és Indiából a kokain gyártásához szükséges  , vegyületeket. A CFR-nél dolgozó forrásunk szerint erre külön embereket foglalkoztatnak, akik rendszeresen utaznak ezekbe az országokba a kapcsolatok fenntartása érdekében.

Fontos trend az utóbbi években a másik oldalon, hogy a nemzetközi rendőri együttműködés hatékonyabbá vált. Az Orion műveletek keretében az egyesült államokbeli, mexikói, valamint kolumbiai hatóságok – sokszor utóbbiak vezető szerepe mellett – egyre több és mélyebb információt, eszközöket, képességeket osztanak meg egymással annak érdekében, hogy fel tudják venni a harcot a kábítószer-terjesztőkkel.

Borítókép: Önvédelmi egység Ario de Rosales határában. A felfegyverzett falusiak megakadályozzák a bűnbandák belépését területükre (Fotó: Getty Images)