Pestet a magyar nép szabadságharca tette az országgyűlés színhelyévé. Ezt az 1840. IV. törvénycikk mondta ki. Pest előtt a magyar történelem évszázadai során a következő helyeken tartottak országgyűléseket: Pusztaszer, Esztergom, Csanád, Székesfehérvár, Pannonhalma, Tarczal, Vencsellő, Pozsony, Rákos; a XIV. és a XV. században Veszprémben, Zágrábban, Esztergomban, Budán, Hatvanban, Pozsonyban, Szegeden, Tolnán; a XVI., a XVII., a XVIII. században pedig Pozsonyban, Sopronban és Budán.
[…] A mai Kossuth Lajos tér a múlt század első felében „nagy henye terület” volt. Gödörtérnek nevezték. A Honderű egyik 1844-es számában azt írja, hogy a kapitányság munkára fogta a naplopókat és a csavargókat az „Újépület fölötti” roppant tér kiegyenlítésére.
1847-ben már a vasút végzi a betöltést, és gőzmozdonyokat vesz igénybe. Ezen a területen palánkokon, viskókon, düledező házakon kívül egyetlen komoly épület állt, a londoni Lindley vízvezeték-cég pesti vízműve. Az új Országház építésének a földmunkáját 1885 októberében kezdték el, de 1886 májusában abbahagyták, mert a vízmű jelenléte akadályozta a munkát.
A vízművet később áthelyezték a Margit-híd felé eső szomszédos telekre, és 1886 októberében folytatták a földmunkát. A betonozást 1887 júniusában kezdték el. Az Országház összefüggő betonalapra van fektetve, ennek a vastagsága általában két méter, a nagy udvarok alatt azonban csak háromnegyed méter.
Miután a vízmű volt kútjait, csatornáit is bebetonozták, a beton vastagsága számos helyen sokkal több két méternél. Az építkezés hihetetlenül magas, mesebeli összegbe, 37 millió koronába került, s egy olyan országnak, amelyben széles néptömegek éheztek, és százezrek vándoroltak ki, a teherbíróképességét messze meghaladta. Az 1902-ben kiadott Csányi–Birchbauer-féle díszkiadás, amely „Az új Országház” részletes költségvetését is közli, írta meg, hogy az építkezésre felügyelő Országos Bizottság mondta ki, hogy „a tervezés nem korlátozandó pénzügyi tekintetek által”.
