Százhúsz évvel ezelőtt tartotta meg a képviselőház első ülését a budapesti Országházban

Az Országház elkészítéséhez több mint félmillió faragott kődarabot használtak fel, a falazatokba pedig negyvenmillió téglát építettek be.

Pestet a magyar nép szabadságharca tette az országgyűlés színhelyévé. Ezt az 1840. IV. törvénycikk mondta ki. Pest előtt a magyar történelem évszázadai során a következő helyeken tartottak országgyűléseket: Pusztaszer, Esztergom, Csanád, Székesfehérvár, Pannonhalma, Tarczal, Vencsellő, Pozsony, Rákos; a XIV. és a XV. században Veszprémben, Zágrábban, Esztergomban, Budán, Hatvanban, Pozsonyban, Szegeden, Tolnán; a XVI., a XVII., a XVIII. században pedig Pozsonyban, Sopronban és Budán. 

[…] A mai Kossuth Lajos tér a múlt század első felében „nagy henye terület” volt. Gödörtérnek nevezték. A Honderű egyik 1844-es számában azt írja, hogy a kapitányság munkára fogta a naplopókat és a csavargókat az „Újépület fölötti” roppant tér kiegyenlítésére. 

1847-ben már a vasút végzi a betöltést, és gőzmozdonyokat vesz igénybe. Ezen a területen palánkokon, viskókon, düledező házakon kívül egyetlen komoly épület állt, a londoni Lindley vízvezeték-cég pesti vízműve. Az új Országház építésének a földmunkáját 1885 októberében kezdték el, de 1886 májusában abbahagyták, mert a vízmű jelenléte akadályozta a munkát. 

A vízművet később áthelyezték a Margit-híd felé eső szomszédos telekre, és 1886 októberében folytatták a földmunkát. A betonozást 1887 júniusában kezdték el. Az Országház összefüggő betonalapra van fektetve, ennek a vastagsága általában két méter, a nagy udvarok alatt azonban csak háromnegyed méter. 

Miután a vízmű volt kútjait, csatornáit is bebetonozták, a beton vastagsága számos helyen sokkal több két méternél. Az építkezés hihetetlenül magas, mesebeli összegbe, 37 millió koronába került, s egy olyan országnak, amelyben széles néptömegek éheztek, és százezrek vándoroltak ki, a teherbíróképességét messze meghaladta. Az 1902-ben kiadott Csányi–Birchbauer-­féle díszkiadás, amely „Az új Országház” részletes költségvetését is közli, írta meg, hogy az építkezésre felügyelő Országos Bizottság mondta ki, hogy „a tervezés nem korlátozandó pénzügyi tekintetek által”.

[…] Közben hihetetlen, már-már keleties pompával, valamivel több mint három holdon felépült az akkori világ egyik legnagyobb épülete. Ez az épület nemzeti kincseink közé tartozik, de nem haszontalan felvillantani keletkezésének körülményeit. Onódy Géza képviselő például a nemzeti ínségről és a nemzeti nyomorról szólt, mikor a törvényjavaslatot tárgyalták. 

Az új Országház elkészült, hossza 268, legnagyobb szélessége 118 méter, a kupola 96 méter magas. Az épületnek tíz udvara, csaknem harminc lépcsőháza, majdnem hétszáz helyisége van, lépcsőinek hossza húsz kilométer. Több mint félmillió faragott kődarabot használtak fel hozzá, a falazatokba negyvenmillió téglát építettek be. 

Minden erőnket túlhaladó fénnyel épült: süttői, almási, piszkei, haraszti, besztercebányai, kolosmonostori, várpalotai, medolini köveket, a csarnokoknál, termeknél siklósi, gyüdi, vaskohi, girolamói, castelvenerei, sarrancolini, siennai márványt, mauthauseni és svéd gránitot használtak, a főbejárat díszlépcsőinek anyagát a Görz melletti bányából hozatták, a kupolacsarnok padlózatát pedig siklósi vörös, piszkei sötétvörös, gyüdi sötétbarna és sárga, oberalmi szürke márványból fűrészelt és kialakított mozaikborítással fedték. 

A helyiségeket márvánnyal, parkettel vagy terrazzóval burkolták, a faburkolatok szlavóniai tölgyből készültek, a miniszteri szobák burkolata tölgyből, dióból és mahagóniból, a személyfelvonók fülkéi is mahagóniból.

A folyosók párkányaira aranyozott szivartartók kerültek, a képviselőház üléstermében olyan csillárt építettek, amelyhez a padlásról külön hágcsó vezet a körték kicserélésére; a villámütés ellen az épület legkiemelkedőbb pontján 63 olyan vörösréz villámhárítót helyeztek el, amelyeket platinacsúcsokkal láttak el. Az épület felső részeit 90, a belső részeket 162 szobor díszíti – baldachinokkal koronázva. 

A volt felsőházban, a 20-30-40 ezer holdakat képviselő oligarchák széksorai közelében helyezték el például a Kritika és a Jótékonyság (!) szobrait.
[…] A képviselőház főfalára a honfoglalást ábrázoló képet szánták. 

Munkácsyt kérték fel, Munkácsy lelkesedéssel vállalta, hazajött Párizsból, típusokat keresve bejárta az országot, vázlatokat készített, fényképfelvételeket csináltatott. Egy Szeged környéki tanyára Mikszáth vitte le: „Volt mit nézegetni Munkácsynak… Ősarcok, szőrrel benőve egész a szemig, csontos, körteképű kunok, laposfejű tatárok keresztbevágott szemmel, nyomott pogácsaképű besenyők, széles girbe-gurha fiziognómiájú, zömök termetű magyarok, apró, mélyen bennülő szemekkel… Egy vén pásztor, aki azóta vezér lett Árpád környezetében, akkor még a tokányt kavarta.” 

A Honfoglalás elkészült, Munkácsy a párizsi Salonban kiállíttatta, aztán átadta a magyar országgyűlésnek, az ábrázolás azonban nem fedte az uralkodó osztályok politikai elképzeléseit, és Munkácsy remekét nem a képviselőházban helyezték el, a kép a Szépművészeti Múzeum egyik oldalfolyosójára került. (A Honfoglalás ma az Elnöki Tanács elnökének a fogadószobájában van.)

(Ruffy Péter: Az Országház, Magyar Nemzet, 1963. február 24. Az idézetek forrása: Arcanum Digitális Tudománytár)

Százhúsz éve, 1902. október 8-án tartotta meg a képviselőház első ülését a Steindl Imre tervezte budapesti Országházban.

Borítókép: Parlament a Bem (Margit) rakpartról nézve. A előtérben az Esztergom lapátkerekes gőzhajó. A felvétel 1900 körül készült.  (Fotó: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára/Klösz György)