A Magyar Természettudományi Múzeum kiállítóteréből alig észrevehető szolgálati ajtón át lépünk át a kutatóknak fenntartott épületrészbe. Míg felérünk a tetőtérbe, a közintézmény főállású arcrekonstruktőre, Gábor Emese elmeséli, hogy amikor először járt itt, azt hitte, lefelé halad, a pincébe, hiszen egyre sötétebb lett. Főként azután érezte ezt, miután több száz koponyát meglátott a tárlókban. Azóta megbarátkozott a különleges miliővel. Műhelyében, amelyet akár műteremnek is nevezhetnénk, avar kori férfi „mosolya” ragadja meg a tekintetemet. Ezen a koponyára épített arcrekonstrukciót kell érteni. Mellette negyven év körüli, szintén avar kori nő szomorkodik. Ő Avarin, így nevezte el a múzeum korábbi arcépítője.
Csontok a mocsárban
A nő arccsontja széles és erős, az orrcsontja kicsi, alig látszik, a szemfogárka tömött. Az Alföldön élt, és volt egy fülbevalója. Erre utal a koponya egyik oldalának elszíneződése. Tőle eltérően a férfi európai típus. Orrcsontja a nőénél jóval hosszabb, a szemfogárka mély, de az agykoponyája, a homloka, a szemürege és az állkapcsa is különbözik a hölgyétől, sokkal markánsabb.
– Az ázsiaiak állkapocscsontja olyan, mint egy hintaszék alja. Az európai emberé inkább egyenes, gyakran hegyes – magyarázza a szakember. A figyelmemet egy honfoglalás kori férfi kelti fel. Apró, húzott szemeivel szimpatikusnak tűnik, mintha kokettálna. A zalavári templomban találták, a genetikai vizsgálata baskír jegyeket is mutatott. Valószínűleg egy ázsiaibb jellegű törzzsel érkezhetett a mai Magyarország területére. Mivel a teljes csontváza előkerült, tudni lehet, hogy százhetven centi magas volt, a koponyája viszont robusztus, ami harcias férfira utal. Gábor Emesének ehhez a karakterhez kellett alkalmazkodnia a lágy arcrétegek felvitelekor.
De látok itt balkáni fejet is, hatalmas orral, és szép vonású germán koponyát. Míg előbbi egy 23 éves, Fonyódon fellelt férfié, utóbbi egy 190 centi magas férfié lehetett, akinek Gábor Emese a Herman nevet adta. És köztük van az 52 éves Dobó István egri várkapitány arca is. A szobrászművész szinte minden forrást elolvasott, hogy a rekonstrukció hiteles legyen. A koponya csupán gipszmásolat, hiszen az eredetit visszatemették.
Gábor Emese maga is történelmi család sarja, az ágyúöntő Gábor Áron leszármazottja. Tanulóéveit magyar történelmi famíliák, a Czirákyak és az Almásyak külföldi kastélyaiban töltötte, festményeket másolt.
Múzeumi munkája mellett köztéri mellszobrokat készít, most Baktay Ervin orientalista büsztjén dolgozik épp. Nemrégiben a harmadik verseskötete jött ki a nyomdából. 2004 óta több mint ötven magyar mesekönyvet jelentetett meg saját illusztrációkkal. Pósa Lajos műveit például hosszú hagyatéki kutatómunka után támasztotta fel Csipkerózsika-álmukból.