(Nádas Sándor: Fuchs Jenő, Nyugat, 1912/15)
*
Az irigység, a féltékenység, az egyesületek beteges vetélkedése, egészségtelen rivalizálása akadályozta meg, hogy a magánosan álló Fuchs Jenő kivegye méltó részét a magyar vívók neveléséből. Holott óriási tudása, szakértelme, tehetsége, éles esze és épp oly éles megfigyelő képessége erre kiválóan alkalmassá tette volna. Hiszen az első volt a magyar vívás történetében, aki előre kidolgozott terv szerint készült minden versenyére és szisztematikusan edzett. Szinte a legendás, úttörő finn atlétákat előzte meg percre kidolgozott edzésterveivel, orvosi ellenőrzés alá vetett sportolásával. Mindehhez hallatlan szorgalma, kitartása, példamutató következetessége párosult. Óriási tehetségén felül nem kis részben ennek az alaposságnak köszönhette világsikereit. Percnyi pontossággal formába tudott jönni, s amellett senki nagyobb mester nem volt nála atekintetben, hogy hogyan kell versenyezni. Teremben lehetett nála finomabb kezű Berti, ötletesebb Békessy, robbanékonyabb Petschauer, de bizony a legnagyobb versenyeken, a legnagyobb idegcsatákban úgy helyt állni, mint Fuchs, senki sem tudott.
Pedig Fuchs nem volt „vívóalak”. Bár rendkívül izmos, erős, mokány legény volt, de mégis csak alacsony, rövid karú. Amellett erősen rövidlátó, aki már diákkorában is szemüveggel vívott. Viszont hihetetlen jó reflekszszel rendelkezett. Kötélidegei voltak. Taktikában utolérhetetlen. Páratlan szívóssággal mindenkin túltett. Technikában is felvette a versenyt nagy ellenfeleivel. Villámgyors elővágások, halálos pontos, ütembiztos támadásait utánozni sem tudták. Lankadatlan figyelemmel várta a kedvező pillanatot és könyörtelenül és azonnal élt minden ellentámadási lehetőséggel. Az ellenfél egyéniségét következetesen és szinte tudományos módszerrel tanulmányozta. Mindebben Fuchs elvei még a maiaknak is iskolapéldául szolgálhatnak.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!