Nincs szép magyarosított neve, Fuchsnak hívják, kis, kezdő pesti fiskális, alacsony, jelentéktelen fiú, bajusza nincs is, vagy talán borotváltatja, cvikkert hord, lassan, csöndesen beszél, délben mindig a korzón ül és ha van nap, sütteti magát, délelőtt pedig bíróságokon szaladgál, ügyiratokat hajszol, szolgákkal veszekszik és apró ügyeket véd – ez Fuchs Jenő dr., a vívás világbajnoka.
A papája, Fuchs bácsi, nyomdavezető a Pallasnál. Jenő odahaza lakik, Honvéd utca 10. alatt Fuchs bácsiéknál, ott lakott akkor is, mikor még nem volt világbajnok. Van egy udvari kis szobája, vaságy áll benne s egy fapolc teli a Jenő rongyos, öreg könyveivel.
Nekem régi barátom Fuchs Jenő, tíz éve járunk délutánonként a Newyorkba s a Hangliba, közös asztalunk van, néhány újságíró, hivatalnok, ügyvédjelölt asztala ez s a Jenő mindig a legcsöndesebb volt köztünk. Mikor négy év előtt először nyerte meg a vívás világbajnokságát Londonban, épp olyan csöndben ült le a kerti kis asztal mellé, mint azelőtt vagy azóta. Akkor írt egy cikket a Pesti Futárba, hogy odakint Londonban a magyar vívók és jurorok voltak legnagyobb ellenségei. Hazafelé a vonaton nem beszélt a magyarokkal, akik azt terjesztették róla, hogy véletlenül lett világbajnok azért, mert Mészáros és a többi igazán jó magyarok nem mentek ki Londonba. Jenő minden izgalom nélkül beszélt ezekről az irigy és nem okos emberekről. Ha néha találkozott velük, éreztette a lenézését, nem köszönt nekik, nem érintkezett velük, nem vett részt a versenyeiken és nem vállalt szerepet a hivatalos zsűrikben.
[…] Vannak kis dolgok, amik feltétlenül kijárnak valakinek, ki a legnagyobb dicsőséget szerzi hazájának, és egy világversenyen első bajnoka lesz a kardnak. Amerika, London, Párizs vagy Németország a vállán hordaná az ilyen bajnokot és az állam rohanna őt tejbe-vajba füröszteni. Fuchs Jenő öt krajcárral a zsebében állt a pályaudvaron és maga vitte a poggyászát a vasútról a villamosig. Pár napig a gimnazisták utánafordultak az utcán és azt mondták: nézd, a Fuchs! Ez volt minden. Azután a kicsinyes irigyek, akik abból élnek, hogy vívóbajnokok, de életükben nem volt kard a kezükben, vagy ha volt is, rosszul tartották, mesterségesen elfojtottak minden érdeklődést Fuchs világbajnoksága iránt.
(Nádas Sándor: Fuchs Jenő, Nyugat, 1912/15)
*
Az irigység, a féltékenység, az egyesületek beteges vetélkedése, egészségtelen rivalizálása akadályozta meg, hogy a magánosan álló Fuchs Jenő kivegye méltó részét a magyar vívók neveléséből. Holott óriási tudása, szakértelme, tehetsége, éles esze és épp oly éles megfigyelő képessége erre kiválóan alkalmassá tette volna. Hiszen az első volt a magyar vívás történetében, aki előre kidolgozott terv szerint készült minden versenyére és szisztematikusan edzett. Szinte a legendás, úttörő finn atlétákat előzte meg percre kidolgozott edzésterveivel, orvosi ellenőrzés alá vetett sportolásával. Mindehhez hallatlan szorgalma, kitartása, példamutató következetessége párosult. Óriási tehetségén felül nem kis részben ennek az alaposságnak köszönhette világsikereit. Percnyi pontossággal formába tudott jönni, s amellett senki nagyobb mester nem volt nála atekintetben, hogy hogyan kell versenyezni. Teremben lehetett nála finomabb kezű Berti, ötletesebb Békessy, robbanékonyabb Petschauer, de bizony a legnagyobb versenyeken, a legnagyobb idegcsatákban úgy helyt állni, mint Fuchs, senki sem tudott.
Pedig Fuchs nem volt „vívóalak”. Bár rendkívül izmos, erős, mokány legény volt, de mégis csak alacsony, rövid karú. Amellett erősen rövidlátó, aki már diákkorában is szemüveggel vívott. Viszont hihetetlen jó reflekszszel rendelkezett. Kötélidegei voltak. Taktikában utolérhetetlen. Páratlan szívóssággal mindenkin túltett. Technikában is felvette a versenyt nagy ellenfeleivel. Villámgyors elővágások, halálos pontos, ütembiztos támadásait utánozni sem tudták. Lankadatlan figyelemmel várta a kedvező pillanatot és könyörtelenül és azonnal élt minden ellentámadási lehetőséggel. Az ellenfél egyéniségét következetesen és szinte tudományos módszerrel tanulmányozta. Mindebben Fuchs elvei még a maiaknak is iskolapéldául szolgálhatnak.
(Képes Sport, 1955. március 22. Az idézetek forrása: Arcanum Digitális Tudománytár)
Száznegyven éve, 1882. október 29-én született Fuchs Jenő négyszeres olimpiai bajnok kardvívó.
Borítókép: Fuchs Jenő (Fotó: YouTube/Collegium Hungaricum Wien)
