Vacogó delfin
Hajós Alfréd, 1896
Hajós Alfréd nem csupán az első olimpiai bajnokunk, hanem az első duplázónk is. Kétszeres aranyérmes tehát Athénban. Egy nappal az olimpiai úszóversenyek előtt hazaírt édesanyjának: „Tennem kellene valamit az amerikaiakkal szemben” – írta, mivel úszásban zömmel tengerentúli sikerek születtek. Elszántan vetette bele magát a jéghideg vízbe, onnan tudta meg, hogy célba érkezett, hogy a tengeröböl mellett a cirka negyvenezer néző moraját észlelte. A „Zito i Ungheria!” („Éljen Magyarország!”) kiáltásokból vette ki, hogy ő nyert.
Naplójába ezt írta első olimpiai győzelméről: „És a versenybírák hajójának legmagasabb árbócán fenségesen magasba emelkedett a mi zászlónk. A zenekar belekezdett az osztrák nemzeti himnuszba, de már az első taktusok után elhallgatott. A rá következő csendben kevesek ajkáról felcsendült a magyar himnusz. Győzelem! Győzelem!”
Hajós 100 méteren 1:22.2 perccel győzött, az 1200 métert 18:22.2 perc alatt úszta le. Amikor 1200-on elvesztette szem elől az 500-on olimpiai bajnok Paul Neumannt, megfordult a fejében, hogy feladja a versenyt. Aztán amikor az osztrák látta, hogy a magyar 20 méterrel előtte jár, ő adta fel. A hidegtől vacogó Hajóst úgy kellett kihúzni a tengerből. Az újságok azt írták róla: „A magyar delfin”. Amikor a király a fogadáson megkérdezte tőle, hol tanult meg ilyen jól úszni, a magyar delfin azt válaszolta: „A vízben.”