Nyelvészszemmel olvasva a kortárs magyar drámákat az egyéni, új szavak gazdag tárházára lelhetünk, valamint a különböző stílusrétegek tobzódásával és egybecsengésével találhatjuk magunkat szemben.
Mohácsi István és Mohácsi János Csak egy szög című alkotása igazi heterogén szólamok tárháza. A műben végigvándorolhatunk a cigányokkal az egyetemes történelmen Az ember tragédiájának folytatásaként, hogy eljussunk a jelenig, és felvetődjék a kérdés: most hogyan élnek együtt Magyarországon a cigányok és nem cigányok.
Elsőként a hivatali zsargonra következzék példa az ügyésztől: „Kérem a vattacukrot a vádhoz ragasztani! Az ügyészség tehát továbbra is azzal vádolja ezen cigányokat, hogy Csordás Zoltán embert és társait bűnös módon, hirtelen felindulásból, előre eltervelt aljas nyereségvágyból evés által fogyasztották el. Először is megkérdezném a vádlottakat, hogy elismerik-e a vádat, miszerint több rendbeli emberevést hajtottak végre a fent nevezett emberszemélyeken, akiken ezt végrehajtották! És ez kérdés volt!” A tartalmilag abszurd ellentétezés adja a szöveg humorát a következőben. „Ügyész: Nézze, Lakatos, árulja már el nekünk, hogy foglalkozik-e valamilyen foglalkozással! Lakatos: Hát… Telente szénégető vagyok. Nyaranta vályogot vetek, őszönte napszám, a NASA-nál vagyok n-dimenziós feketelyuk-elemző, drótozok, ami akad, kérem.” Alkalmi szóalkotás a képtelenség megfogalmazására két szóösszetétel szójátékszerű egybevonásával keletkezett. „Zolika: Anyuka! Azt álmodtam, hogy robotpilótakeksz vagyok…” A szóláskeveredés sajátos példája ugyancsak egyedi. „Berta: Zolika, megalszik a bunda a szádban!” A szocialista zsargon hiperkorrekt utánzása a rendőr szájából: „Őrmester: Kímélje le magát, elvtársnő! Tette alkalmas arra, hogy a Népköztársaság gazdasági erejét aláássa, illetve a munkásosztály, a dolgozó parasztság és a haladó értelmiség bizalmától megrendüljön. Tizedes: És aki lop, az nem állítja meg az imperializmus szekerét a lejtőn.”
Az 56 06 – Őrült lélek vert hadak című, ugyancsak a Mohácsi testvérek szerezte darab szívesen alkalmaz dalbetéteket, például népies, mozgalmi műdalt:
„Elmaradtam, édes rózsám, a tagdíjfizetéssel, / randevúnkról, nem is tudom, mindig-mindig késel, / pártfegyelmit kapok én az alapszervezetben, / de a szemed, kökény szemed úgyis csak rám rebben.” Népies, kocsmai műdalt: „Bemegyek a Pék utcai italkimérésbe, / menekül már a pálinka ki a Kálvária térre, / ne menekülj, te pálinka, hazug, aki biztat, / hiába a forró könnyek, úgyis jól megiszlak.” Csasztuskát: „A gondolat éles hegyét, / mely a dolgoknak mélyébe vág, / a szenvedély hevületét / nevelte szívembe a Párt!” A Lenin-dalt tört magyarul, kevert nyelven: „A roblánc a lábon nehéz volt, / de széttorte buszken narod, / da zdrasztvujet geroj, kto értünk / feláldozta zsizny életét / Lenyin / da zdrasztvujet Lenyin, míg csak el!”
Stilizált és egyben túlzó formában ismerhetjük meg a szocialista zsargont Hamvai Kornél Szigliget című darabjából.
Az eseményei a Szigligeti Alkotóházban 1953-ban játszódnak, amikor Sztálin halála közeleg, és a Rákosi-rendszer sziklaszilárd. Ebben megjelenik a buta apparatcsik gondnokfigurája, Darányi, aki „szószólója” eme zsargonnak. Íme, a korszellemnek megfelelő, pontba szedett utasításai:
„Első pont. Az író kartársak égve felejtik a villanyokat a folyosókon. A gondnokság részéről én oltogatom. Az árampocséklással aláássuk a népgazdaságot. Ennek értelmében a turnus idejére áramfelelőst jelölünk ki.
Második pont. Az alkotóházba beutalt írók a nyugati sajtó látogatása alkalmából felajánlást tesznek. Miszerint. Az irodalmi termelés fokozása érdekében munkaversenyt hirdetünk. Művenként egy helyett két katarzis. Százszázalékos katarzisemelés.”
Borítókép: Jelenet Hamvai Kornél Szigliget című darabjából (Marton Róbert, Udvaros Dorottya) (Fotó: Nemzeti Színház)
