– A gyerekkort a vajdasági Nagybecskerek jelentette. Milyen emlékeket őriz abból a korszakból? Arról a városról, ahol minden hetedik ember magyar volt?
– Valójában Magyarcsernyén nőttem fel, csak tízéves koromban költözünk Nagybecskerekre. A mai napig meghatározó élményem a kulturális sokszínűség, az összetartás és általánosságban a vajdasági mentalitás.
– Tizenhárom éves, amikor 1992-ben a család átköltözött Szegedre. Vagy sokkal inkább menekült a délszláv háború elől?
– Elsősorban a háború miatt kialakult nyomasztó gazdasági helyzet és a katonai behívók fenyegetése miatt költöztünk Szegedre. Ha nem lett volna háború, valószínűleg most is Vajdaságban élnénk.
– Az ország legjobb középiskolái között emlegetett szegedi Radnóti Miklós Kísérleti Gimnázium kémia tagozatán érettségizett. A szakmában elismert és tisztelt Meleg István növendéke volt?
– Igen, a legendás Meleg Pista-féle kémia tagozatra jártam, de emellett más tárgyakból is kiváló, máig inspiráló tanáraim voltak, és nagyon összetartó osztályom.
– A szegedi vegyészképzés helyett a budapesti Műegyetemet választotta. Mi vonzotta a fővárosba?
– Mindig is a gyakorlati alkalmazások érdekeltek, így kézenfekvő volt, hogy a Műegyetemen folytatom a tanulmányaimat.
– Repüléstechnikai alkalmazásokhoz fejleszt szerkezeti anyagokat megújuló nyersanyagforrásból származó polimerből. Nem ez az első kutatási terület, amely beugrik az embernek egy vegyésznővel kapcsolatban. Mi ragadta meg ebben a témában?
– Vegyészmérnök vagyok, de a PhD-fokozatom megszerzése után a BME Gépészmérnöki Karán kezdtem el dolgozni a Polimertechnika Tanszéken. Így amikor az EU a repülés környezetbarátabbá tételére létrehozott Clean Sky keretprogramján belül kiírt egy pályázatot megújuló polimerek előállítására, megláttam a lehetőséget a Műegyetemen belül a vegyész- és gépészmérnökök egymást erősítő együttműködésére.
Az alapötlet az volt, hogy akár mezőgazdasági melléktermékekben is előforduló cukor típusú vegyületekből állítsunk elő olyan polimereket – ezek nagyszámú, de azonos atomcsoportokból épülnek fel –, amelyek alkalmasak a jelenlegi kőolajalapú szerkezeti anyagok helyettesítésére.
– Milyen előnyökkel járnak ezek az anyagok?
– A repüléstechnikában már az 1960-as évek óta alkalmaznak szálerősített polimer kompozitokat – ezek hasznos tulajdonságokat kihasználva több összetevőből összeállított anyagok – a fémek helyettesítésére nagy fajlagos szilárdság, jobb korrózióállóság, valamint a jelentős tömegcsökkentés és így kisebb üzemanyag-fogyasztás miatt. A mi fejlesztésünk előnye az, hogy bár megújuló forrásból állítottunk elő polimereket, azok ugyanolyan vagy még jobb hőstabilitással rendelkeztek, mint a kőolajalapú rendszerek. Emellett előállítottuk az égésgátolt változataikat is, amelyek teljesítik a repüléstechnika szigorú biztonságtechnikai követelményeit is.
– Korábban arról beszélt, hogy egy kutatónak előnyös, ha van élő kapcsolata az iparral. Összejött, hiszen kutatócsoportjával olyan ipari vállalatóriások számára fejlesztettek új polimer kompozitokat az EU Clean Sky keretprogramján belül, mint például az Airbus Defence and Space és a Dassault Aviation. Hogyan találtak egymásra?
– Az Airbus a kompozit repülőgépek villámvédelmével kapcsolatos probléma megoldására keresett partnert. A polimerek rossz hővezető képessége miatt jelenleg rézhálókat helyeznek a kompozitokba, ez azonban drága, és növeli a tömeget. Mi nanoméretű szénszálak előállítását céloztuk meg, amelyek alkalmazásával a kompozitok hővezető képessége jelentősen megnövelhető. A Dassault Aviation esetén pedig a már említett cukoralapú biogyantákkal kezdődött az együttműködés.
– Időről időre felvetődik, hogy milyen áldozatot kell hoznia egy kutatónőnek a család érdekében. Érezte hátrányát az anyaságnak, hogy gyermekei miatt lassabban halad a ranglétrán?
– Kisgyerekes kutatóknál számszerűen kimutatható a publikációs teljesítmény és ennek következményeként a későbbiekben a hivatkozottság csökkenése.
Nekem már nagyobbak a gyerekeim, de a Fiatal Kutatók Akadémiájának és a BME Tehetségsegítő Tanácsának tagjaként azon dolgozom, hogy a kutatói pályázatok esetén a kisgyermekneveléssel kapcsolatos karrierszünetet vegyék figyelembe, illetve legyenek reintegrációt segítő pályázatok.
– 2009-ben a L’Oréal–UNESCO Nőkért és a Tudományért díjat vehette át. Miért van szükség erre az elismerésre? Például azért, mert egyetlen nő, aki idén Gábor Dénes-díjat kapott?
– A természettudományos területeken kiemelten fontosak a pozitív példaképek. Ebben kiemelkedő szerepe van az idén húszéves L’Oréal–UNESCO Nőkért és a Tudományért díjnak, amely láthatóvá teszi a sikeres kutatóként dolgozó nőket. A Műegyetem is résztvevője a nagy sikerű Nők a Tudományban Egyesület által szervezett Lányok Napja pályaorientációs rendezvénynek, amelyben középiskolás lányoknak mutatjuk be, hogy mivel foglalkozunk.
– Szakterületének elismert alakja, a Műegyetem professzora. Milyen célok foglalkoztatják az egykori vajdasági kislányt?
– Jelenleg olyan polimer rendszerek fejlesztésén dolgozunk, amelyeket már célzottan úgy terveztünk, hogy életciklusuk végén könnyen újrahasznosíthatóak legyenek. Bármennyire is meglepő, ez nem áll távol a gyerekkori elképzeléseimtől.
Borítókép: Toldy Andrea (Fotó: Teknős Miklós)
