– A gyerekkort a vajdasági Nagybecskerek jelentette. Milyen emlékeket őriz abból a korszakból? Arról a városról, ahol minden hetedik ember magyar volt?
– Valójában Magyarcsernyén nőttem fel, csak tízéves koromban költözünk Nagybecskerekre. A mai napig meghatározó élményem a kulturális sokszínűség, az összetartás és általánosságban a vajdasági mentalitás.
– Tizenhárom éves, amikor 1992-ben a család átköltözött Szegedre. Vagy sokkal inkább menekült a délszláv háború elől?
– Elsősorban a háború miatt kialakult nyomasztó gazdasági helyzet és a katonai behívók fenyegetése miatt költöztünk Szegedre. Ha nem lett volna háború, valószínűleg most is Vajdaságban élnénk.
– Az ország legjobb középiskolái között emlegetett szegedi Radnóti Miklós Kísérleti Gimnázium kémia tagozatán érettségizett. A szakmában elismert és tisztelt Meleg István növendéke volt?
– Igen, a legendás Meleg Pista-féle kémia tagozatra jártam, de emellett más tárgyakból is kiváló, máig inspiráló tanáraim voltak, és nagyon összetartó osztályom.
– A szegedi vegyészképzés helyett a budapesti Műegyetemet választotta. Mi vonzotta a fővárosba?
– Mindig is a gyakorlati alkalmazások érdekeltek, így kézenfekvő volt, hogy a Műegyetemen folytatom a tanulmányaimat.
– Repüléstechnikai alkalmazásokhoz fejleszt szerkezeti anyagokat megújuló nyersanyagforrásból származó polimerből. Nem ez az első kutatási terület, amely beugrik az embernek egy vegyésznővel kapcsolatban. Mi ragadta meg ebben a témában?
– Vegyészmérnök vagyok, de a PhD-fokozatom megszerzése után a BME Gépészmérnöki Karán kezdtem el dolgozni a Polimertechnika Tanszéken. Így amikor az EU a repülés környezetbarátabbá tételére létrehozott Clean Sky keretprogramján belül kiírt egy pályázatot megújuló polimerek előállítására, megláttam a lehetőséget a Műegyetemen belül a vegyész- és gépészmérnökök egymást erősítő együttműködésére.
Az alapötlet az volt, hogy akár mezőgazdasági melléktermékekben is előforduló cukor típusú vegyületekből állítsunk elő olyan polimereket – ezek nagyszámú, de azonos atomcsoportokból épülnek fel –, amelyek alkalmasak a jelenlegi kőolajalapú szerkezeti anyagok helyettesítésére.
– Milyen előnyökkel járnak ezek az anyagok?
– A repüléstechnikában már az 1960-as évek óta alkalmaznak szálerősített polimer kompozitokat – ezek hasznos tulajdonságokat kihasználva több összetevőből összeállított anyagok – a fémek helyettesítésére nagy fajlagos szilárdság, jobb korrózióállóság, valamint a jelentős tömegcsökkentés és így kisebb üzemanyag-fogyasztás miatt. A mi fejlesztésünk előnye az, hogy bár megújuló forrásból állítottunk elő polimereket, azok ugyanolyan vagy még jobb hőstabilitással rendelkeztek, mint a kőolajalapú rendszerek. Emellett előállítottuk az égésgátolt változataikat is, amelyek teljesítik a repüléstechnika szigorú biztonságtechnikai követelményeit is.
