– Mi vette rá arra, hogy Kádár János és Grósz Károly kapcsolatával foglalkozzon?
– A szegedi Móra Ferenc Múzeumba, amelynek a történésze vagyok, 2011-ben bekerült egy igen jelentős fotógyűjtemény a Kádár-korszakról és a rendszerváltásról. Enyedi Zoltán egykori fotóriporter negyvenezer fényképéről van szó, amelyek között számos olyan fotót is felfedeztem, amely akkor készült, amikor Grósz Károly 1988. augusztus 28-án visszatért Aradról a Ceausescuval folytatott tárgyalásokról. Ebben az évben 13 éves voltam, és a barátaimmal kimentünk a makói főút mellé meglesni a konvojt, amellyel Grósz visszajött. Ekkor még mindenki úgy volt vele, milyen bátor, hogy szembe mer nézni Ceausescuval. A szegedi televíziónak adott interjújából derült ki, hogy a megbeszélés kudarcba fulladt. Később elnyertem a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Molnár Tamás Kutatóintézetének egyik ösztöndíját, amelynek köszönhetően megírhatom Grósz Károly életrajzát. Menet közben fogalmazódott meg, mi lenne, ha szűkebb nézetből is megközelíteném a témát, és populárisabb formában feldolgoznám Kádár János és Grósz Károly kapcsolatát. Ez az ötlet vezetett el az Apagyilkossághoz.
– A cím hallatán krimire gondol az ember. Valójában mire utal az apagyilkosság?
– Tisztában vagyok azzal, hogy ez vad cím, maga a szöveg viszont reményeim szerint szelíden elemző. A metafora mögött a következő szempont áll: amikor az 1988. évi májusi pártértekezleten Kádár János átadta a hatalmat Grósznak, új Politikai Bizottság (PB) is alakult. Az 1980-as években és már korábban, a kommunista diktatúra időszakában a PB döntéshozó szervként működött. Kádár két-három főt akart volna lecserélni a bizottsági tagok közül 1988-ban, hogy ne tűnjön úgy, mintha maga a rendszer bukott volna meg, de a pártértekezlet küldöttei – valószínűleg Grósz Károly és a központi bizottság titkára, Berecz János közreműködésével – kiseperték az összes egykori kádáristát. Ezért is mondhatjuk, hogy Grósz nem Kádár Jánost buktatta meg, hanem a kádárizmust. Ő lett az új főtitkár, Kádár a Magyar Szocialista Munkáspárt elnöki titulusát kapta meg. A címben használt metafora onnan ered, hogy az értekezlet után Kádár azt mondta a titkárságvezetőjének, Katona Istvánnak, hogy megjelentek a környezetében a Brutusok. A történeti legendárium szerint Brutus az apagyilkosság jelképe. Bár a kapcsolat nem szakadt meg Kádár és Grósz között, Kádár sosem tudta feldolgozni, hogy Grósz fontosabbnak tartotta a lojalitásnál a radikális politikai változtatást. Furcsa mentori viszony volt az övék. Kádár méltányolta, hogy Grósz munkásszármazású, és úgy érezte, megbízhat benne.
– A pártfőtitkári csere Kádár döntése volt, vagy a Szovjetunió is hatott rá?