Baksai József kommunikáló képei egy majdnem láthatatlan kiállításon

Baksai nem bonyolult. Könnyen értelmezhető, világos gondolatok közlője. Egyértelmű, de mégsem triviális.

2022. 12. 22. 7:33
Baksai József: Porta című kiállítás Országút Galéria, 1035 Budapest Fotó: Teknős Miklós
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Az ajtóban állva ezúttal nem válik be a professzor tanácsa, mert a „galéria” valójában nem az, a helyszín tárlatnak nem kimondottan ideális: egy látogatók számára nehezen megközelíthető, körfolyosós óbudai irodaépület lépcsőháza, ahol beugró falifülkékben, üveg mögött láthatóak a képek – no meg az üvegben tükröződő lépcsőházi környezet. Hiába is keresnénk a felénk „integető” művet, az ajtó felől nem is látszik egy sem. Majdnem „láthatatlan kiállítás”, de aztán a képek előtt sétálgatva, a lépcsőn az emeletre fellépve, kellő távolságból egyszerre mégis kiabálni kezdenek az üveg mögül. Egyik a másik után szólongat. Elsőként a Félúton című kép, amely egy idősödő, ráncokkal barázdált férfiarc, amely az érett kort és egy üresen hagyott fehér sáv, amely a még el nem múlt, ismeretlen életperiódust jelképezi. Aztán rám szól az Átmenet című akvarell. Egy arc, amely áttör egy falon, valahonnan valahová. Hogy honnan hová, mondjuk a rabságból-e a szabadságba, mindez szabad asszociáció kérdése. Mint az a nyílvesszőt tartó kopasz nőalak, akinek különös tekintetéről nem tudom levenni a szemem.

Baksai nem bonyolult. Könnyen értelmezhető, világos gondolatok közlője. Egyértelmű, de mégsem triviális.

Tág teret enged a befogadó számára, hogy értsen azt és úgy, ahogy az belülről fakad. Így válik az alkotás kommunikációs csatornává, így beszélget a művész a közönségével, így válnak szellemi társakká, és szövődik köztük virtuális barátság. Ez a viszonyulás tökéletes ellentéte annak a gőgnek, ami egy időben divat volt avantgárd művészkörökben, amikor az egyéni formanyelv kapcsán azt hirdették sokan, hogy magasról tesznek a közönségre, szíveskedjen mindenki elfogadni őt, a zsenit, érjenek fel hozzá! Amazok nem kommunikálni akartak, hanem önkifejezni, öncélúan. Nem gondolták át, vajon mit ér az önkifejezés befogadás nélkül? Mit ér az író, aki egy saját nyelvet alkot, melyet kizárólag ő ért, ezen írja versét?

A földszínekkel játszó Munkácsy Mihály-díjas Baksai Józsefre ők azt mondanák: földhözragadt. Én azt mondom, valóban, szó szerint és a legjobb értelemben! Egy nagy formátumú mester, akiben megvan a közönség iránti alázat, aki – talán tanáremberségéből is következően – két lábbal áll a földön, aki egyensúlyt képes tartani a kifejezés szabadsága és a közönség „földhözragadtsága”, értelmezési keretei között. Akinek van mondandója, de nem monologizálni szeret képeivel, hanem beszélgetni, elgondolkodtatni.

(Baksai József festőművész Porta című kiállítása az Országút Galériában [Budapest III., Miklós tér 1., a Selyemgombolyító épülete] látható 2023. február 8-ig.)

Borítókép: A Porta című tárlat tág teret ad a látogatók számára. A művek kommunikációs csatornává válnak (Fotó: Teknős Miklós)

 

Komment

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.


Jelenleg nincsenek kommentek.

Szóljon hozzá!

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.