A magyartanárok körében a másik meglepetés az állandó határozóval kapcsolatos gyakori terminológiai változás. Az állandó határozó viszonylag jól érthető terminus: az alaptaghoz mindig ugyanazzal a raggal vagy névutóval tartozó szó. De nevezték már vonzathatározónak, kötött határozónak, sőt egy igen sikerületlen kifejezéssel aszemantikus (jelentéssel nem bíró) határozónak. De mivel nem tudtak megállapodni, győzött a régi, jó bevált forma: újra állandó határozó.
Bár én a korábbi kis könyvecskéből tanultam, és úgy tűnik, hogy meg is értettem a nyelvtan alapjait (legalábbis többnyire ötöst kaptam magyarból), egy mai tankönyv természetesen egészen más. A mai tankönyvekben a hagyományos táblázatok mellett az áttekinthetőség és a megjegyezhetőség miatt további vizuális megoldások találhatók.
Ilyen vizuális megoldás a gondolattérkép, ennek pedig alfaja a pókábra. A mai nyelvtankönyvben gondolattérképbe foglalták a szófajokat (alszófajokat), elvégzendő feladatként kiegészítendő ábrában találjuk a mondatrészeket.
Pókábrában szerepelnek a digitális kommunikáció leggyakoribb formái és technológiái (elektronikus levelezés, chat, közösségi média). A másik vizuális megoldás a fürtábra, amely föntről lefelé bővülő rendben mutatja a szerkezeti összefüggéseket. Ilyen például a mondat szerkezetének ábrázolása: egyszerű és összetett, az egyszerű lehet tagolt és tagolatlan, az összetett pedig alárendelő és mellérendelő, valamint ugyanilyen fürtábrában mutatják be az uráli nyelveket (szamojéd, finnugor, valamint további nyelvrokonok).
Anyanyelvünk
