A magyartanárok körében a másik meglepetés az állandó határozóval kapcsolatos gyakori terminológiai változás. Az állandó határozó viszonylag jól érthető terminus: az alaptaghoz mindig ugyanazzal a raggal vagy névutóval tartozó szó. De nevezték már vonzathatározónak, kötött határozónak, sőt egy igen sikerületlen kifejezéssel aszemantikus (jelentéssel nem bíró) határozónak. De mivel nem tudtak megállapodni, győzött a régi, jó bevált forma: újra állandó határozó.
Bár én a korábbi kis könyvecskéből tanultam, és úgy tűnik, hogy meg is értettem a nyelvtan alapjait (legalábbis többnyire ötöst kaptam magyarból), egy mai tankönyv természetesen egészen más. A mai tankönyvekben a hagyományos táblázatok mellett az áttekinthetőség és a megjegyezhetőség miatt további vizuális megoldások találhatók.
Ilyen vizuális megoldás a gondolattérkép, ennek pedig alfaja a pókábra. A mai nyelvtankönyvben gondolattérképbe foglalták a szófajokat (alszófajokat), elvégzendő feladatként kiegészítendő ábrában találjuk a mondatrészeket.
Pókábrában szerepelnek a digitális kommunikáció leggyakoribb formái és technológiái (elektronikus levelezés, chat, közösségi média). A másik vizuális megoldás a fürtábra, amely föntről lefelé bővülő rendben mutatja a szerkezeti összefüggéseket. Ilyen például a mondat szerkezetének ábrázolása: egyszerű és összetett, az egyszerű lehet tagolt és tagolatlan, az összetett pedig alárendelő és mellérendelő, valamint ugyanilyen fürtábrában mutatják be az uráli nyelveket (szamojéd, finnugor, valamint további nyelvrokonok).





















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!