Gondolattérkép és pókábra

Gazdag szövegvilág színesíti a mai nyelvtankönyveket.

Debrecen, 2015. május 13. Tankönyvek a debreceni Alföldi Nyomdában 2015. május 13-án. A debreceni nyomda a szekszárdi, a gyulai és a lajosmizsei nyomdával közösen, konzorciumban nyerte el - közbeszerzési eljárás eredményeként - a tankönyvgyártást, így július 31-ig elkészülnek a következõ tanév tankönyvei. Augusztus 3. és 25. között minden iskola megkapja a szükséges tankönyveket, amelyeket azután a tankönyvfelelõsök szeptember 1-jéig átadnak a diákoknak, illetve a szülõknek. MTI Fotó: Czeglédi Zsolt Fotó: Czeglédi Zsolt

Két nyelvtankönyv van előttem. Két korszak lenyomata. Az első zöldes borítójú, vékony, tenyérben elférő, amelyikből én is tanultam: Magyar nyelvtan 7., Hernádi Sándor és Szemere Gyula (Kossuth-díjas) munkája 1969-ből. A másik napjainkban, 2020-ban megjelent, nagy alakú, címlapján játékos karikatúrával: Nyelvtan és helyesírás munkatankönyv Széplaki Erzsébet érdemes tankönyvírótól.

Érdekes, hogy alaptantervek, kerettantervek ide-oda, a két könyv tartalmi része szinte azonos. Az év eleji ismétlést (ige, névszó) követi a mondat fajai, az egyszerű mondat részei (állítmány, alany, tárgy, határozó, jelző), majd pedig az év végi ismétlés. 

A mai tankönyvben ezenfelül szó van a magyar nyelv eredetéről, rokonságáról, nyelvtípusáról, változásáról, a szókészlet rétegeiről, valamint a tömeg-, digitális és közéleti kommunikációról és a hagyományos, valamint a digitális szövegről. 

Néhány nyelvtani felfogás és terminus változott csak meg a fél évszázad során. Korábban annyit írt a tankönyv, hogy a mondat két fő (egyenrangú) része az állítmány és alany, majd volt egy közbülső felfogás, amikor predikatív viszonynak vagy hozzárendelő szerkezetnek nevezték kettejük még mindig egyenrangú viszonyát, ma pedig egyedül az állítmányt tekintik a mondat fő részének, amelynek alárendelődik az alany. 

A magyartanárok körében a másik meglepetés az állandó határozóval kapcsolatos gyakori terminológiai változás. Az állandó határozó viszonylag jól érthető terminus: az alaptaghoz mindig ugyanazzal a raggal vagy névutóval tartozó szó. De nevezték már vonzathatározónak, kötött határozónak, sőt egy igen sikerületlen kifejezéssel aszemantikus (jelentéssel nem bíró) határozónak. De mivel nem tudtak megállapodni, győzött a régi, jó bevált forma: újra állandó határozó.

Bár én a korábbi kis könyvecskéből tanultam, és úgy tűnik, hogy meg is értettem a nyelvtan alapjait (legalábbis többnyire ötöst kaptam magyarból), egy mai tankönyv természetesen egészen más. A mai tankönyvekben a hagyományos táblázatok mellett az áttekinthetőség és a megjegyezhetőség miatt további vizuális megoldások találhatók. 

Ilyen vizuális megoldás a gondolattérkép, ennek pedig alfaja a pókábra. A mai nyelvtankönyvben gondolattérképbe foglalták a szófajokat (alszófajokat), elvégzendő feladatként kiegészítendő ábrában találjuk a mondatrészeket. 

Pókábrában szerepelnek a digitális kommunikáció leggyakoribb formái és technológiái (elektronikus levelezés, chat, közösségi média). A másik vizuális megoldás a fürtábra, amely föntről lefelé bővülő rendben mutatja a szerkezeti összefüggéseket. Ilyen például a mondat szerkezetének ábrázolása: egyszerű és összetett, az egyszerű lehet tagolt és tagolatlan, az összetett pedig alárendelő és mellérendelő, valamint ugyanilyen fürtábrában mutatják be az uráli nyelveket (szamojéd, finnugor, valamint további nyelvrokonok).

A mai tankönyvet gazdag szövegvilág színesíti. Idézetek klasszikusoktól: Jókaitól, Mikszáth­tól, Tamási Árontól, Karinthy Frigyestől; Petőfitől, Aranytól, Adytól, József Attilától, Szabó Lőrinctől, Weöres Sándortól. De szeretni fogják a gyerekek Horváth Péter szövegét, a gímszarvas és puma bemutatását (Ieírásukba rejtve számos nyelvi-nyelvtani információt), vagy éppen a palacsinta, a csokoládéparfé receptjét, az érvelő és ünnepi szöveget is. 

Ma már mindenki találkozhat szó szerint úton-útfélen a rovásírással, a tankönyv ezt is bemutatja az írás kezdeteit tárgyalva – de egy mesebeli nagy ugrással a jelenkor szövegtípusai is megjelennek: a hagyományos és a közösségi média műfajai, szövegei. Ezek még bizonyosan nem szerepeltek az 1969-es nyelvtankönyvben, nem is keresném ott őket!

Borítókép: Tankönyvek a debreceni Alföldi Nyomdában 2015. május 13-án (Fotó: MTI/Czeglédi Zsolt)