Parazita eszmék és fertőzött rendszerek

A nyelvi ideológiákat kutató posztmodern dekonstruktivisták megkérdőjelezik a néven nevezett nyelvek létét.

Balázs Géza 
2022. 09. 30. 10:00
null
Vélemény hírlevélJobban mondva- heti vélemény hírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz füzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Nem elég, hogy szórványban, diaszpórában és a mai magyar beszédben elvesznek egyes szavak, ahogy a költők mondják, feslenek, elbitangolnak, ezzel veszélyeztetve az anyanyelvet, hanem most már a nyelvtudomány is teljes fegyverzettel nekiment az anyanyelvnek.

A nyelvművelést már korábban áltudománynak, sarlatánságnak nevezték, most viszont kiderült, hogy a trendi nemzetközi kutatások szerint magyar nyelv és anyanyelv voltaképpen nincs is.

A nyelvi ideológiákat kutató posztmodern dekonstruktivisták megkérdőjelezik a néven nevezett nyelvek létét. Szerintük nincsenek „egymástól elkülönülő nyelvek”. Puszta konstrukció, hogy „egy igazi nyelvnek tiszta és éles határai lennének, valamint olyan módon strukturált szókészletből, grammatikai és hangrendszerből épülne fel, hogy azokkal dolgokra lehessen hivatkozni”.

Konkrét nyelvek tehát nem léteznek, azaz angol, német, bengáli és tegyük hozzá, magyar nyelv sincs, ezek pusztán „ideológiai konstrukciók, amelyek történetileg a nemzetállamok 19. századi megalakulásához köthetők, amikor az ágenciától (?) és az egyedi intervenciótól független nyelvek elképzelése egybefonódott a néplélek esszenciájára alapozott egymástól való megkülönböztetésével…” (A kérdőjeles szó az eredetiben szerepel, hiszen szinte akadémiai elvárás ma már egy tanulmányban homályos kifejezéseket használni.) 

A nyelvek kijelölésével, megkülönböztetésével, leírásával, kodifikálásával (normalizálásával, nyilván beleértve a helyesírást is) „a nyelvtudomány vezető szerepet játszott az európai nemzetállam létrejöttében, illetve birodalmak szervezésében és terjeszkedésében […] A néven nevezett nyelvek tényszerűsége a mai napig magától értetődő maradt az intézményi alapelvek és gyakorlatok döntő részében…”

Ha jól értem, akkor a XIX. századi nyelvtudomány a nyelvek leírásával, szabályozásával, a nyelvi műveltség létrehozásával és terjesztésével (talán az iskolai oktatásával is) nacionalista és birodalmi, azaz hódító érdekeket szolgált, és ennek máig ható következményei vannak. 

Az eredmény, hogy a nyelv hagyományos felfogása „nagyerejű ideológiai alkotmány: a modern kormányzati rendszerek eszköztárának meghatározó eleme, széles körben érvényesítik […], és szenvedélyes személyes kötődés tárgyául szolgálhat” – olvashatjuk Jan Blommaert holland és Ben Rampton angol nyelvész tanulmányában a Replika című folyóirat 2021/1–2. számában.

Nincsenek egyedül ezzel a felfogásukkal. Álláspontjuk szerint a nemzeti nyelvek kijelölése valójában ideológiai homogenizáció, mert nem nyelvek vannak, hanem szub- és transznacionális stílusok és regiszterek. 

Ezért a modern nyelvész feladata: a nemzet és a nép fogalmának kritikai elemzése, az elkülönülő „nyelvek” ideáljának dekonstrukciója. Az „anyanyelv”, az „anyanyelvi beszélő” jelentős ideológiai erővel bír, de semmi keresnivalója nincs a nyelvtudomány eszköztárában, inkább azzal kell foglalkozni, hogy az emberek hogyan alkalmazzák a különböző nyelvi formákat, amikor egyes csoportoktól elszakadnak, másokkal közösséget vállalnak, hogy életük során milyen pályát jár be a csoportokkal való azonosulásuk.

Gad Saad A parazita elme című, most megjelent könyvében a villámgyorsan terjedő fertőző eszmékről ír: „Az emberi agy parazita vírusai közé sorolom a posztmodernizmust, a radikális feminizmust és a társadalmi konstruktivizmust, amelyek ugyanabban a fertőzött ökoszisztémában vannak jelen: az egyetemeken […] őrültségekkel fertőzik az agyunkat.” Ő a kanadai, amerikai és nyugati egyetemeken izolálta a fertőzést. Én már itthon is.

 Borítókép: Illusztráció (Fotó: Pexels)

 

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.