Találunk-e jelentős eltéréseket a különböző túlélőcsoportok között? Hogyan viszonyul a túlélők által használt nyelv a korra jellemző közbeszédhez, a korabeli sajtó nyelvezetéhez? Honnan deportálták a túlélőket? Milyen helyeken voltak a holokauszt során? Mi jellemezte a felszabadulásuk utáni időszakot? Milyen útvonalon és hogyan érkeztek vissza Magyarországra? – a kutatás többek között ezekre a kérdésekre keresi a választ a legmodernebb, mesterséges intelligenciával támogatott módszerekkel. A munka a Deportáltakat Gondozó Országos Bizottság (Degob) dokumentumaira épül. A Degob munkatársai mintegy ötezer túlélő visszaemlékezéseit rögzítették rögtön hazatérésük után.
Évtizedekig azonban senki nem foglalkozott a Magyar Zsidó Levéltárban megbújó gyűjteménnyel.
Kiderült, hogy ami csak egy bejegyzés volt a nyilvántartásban, valójában 3600 jegyzőkönyvet takar. Az egyik jegyzőkönyvben ez a visszaemlékezés olvasható:
„Én két hétig dolgoztam a gázkamráknál, aztán sikerült megszöknöm, úgy, hogy egy arra haladó transzporthoz csatlakoztam. A B2 lágerba mentünk. Itt pillantottam meg egyik nap édesanyámat a szomszédos C lágerban. Rosszul nézett ki, és tönkrement. Én mindig beszélgettem vele a dróthatárnál, habár ez tilos volt. Mindig átkiáltottunk egymásnak egy pár szót. Egy reggel megint beszélgettem vele, és volt egy darab kenyerem, amit át akartam neki adni, és azt mondtam: Édesanyám, gyere közelebb, mert át akarok neked adni egy darab kenyeret, és amikor a dróthoz mentem, és a kenyeret átadtam, a ruhám beleakadt a drótba, és kértem édesanyámat segítsen kibogozni, a Wache [őr] meglátott, és édesanyámat rögtön agyonlőtte. Halántékon találta el. Szegény, gyönyörű két szeme volt, és olyan csodálkozva nézett rám, amikor elesett, és utolsó mozdulatával a drót alatt a kenyeret még átnyújtotta nekem, még akkor is rám gondolt. Én abban a percben elájultam, és csak a blokkban tértem magamhoz. Rettenetesen kikeltem Isten ellen, szidalmaztam és ellenszegültem. Összevissza szaladtam, és fejemet a falba vertem. Törtem-zúztam, akkor egy ideig egészen megőrültem, aztán teljesen apatikus állapotba kerültem. Csak ültem a hideg földön, és nem törődtem semmivel.”