Budapest, 2013. április 4.
Az idén Kossuth-díjjal kitüntetett Sajdik Ferenc Munkácsy Mihály-díjas grafikusmûvész, karikaturista, érdemes mûvész budapesti otthonában 2013. április 4-én.
MTI Fotó: Kovács Tamás Fotó: Kovács Tamás
Jobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.
Ugyan ki tenné kockára hírnevét önironikus anekdotázással? Ismerünk olyan hazafit, akinek történelmi szerepvállalását a nemzet emlékezetében ne veszélyeztetné személyének humoros megközelítése, a karikatúra?
Margócsy István irodalomtörténész szerint Petőfi Sándor az egy kivétel: ő az a nemzeti hős, akit szinte személyes közelségbe engedünk magunkhoz, és olyannyira közvetlen viszonyt ápolunk vele, hogy mindannyiunknak megvan a saját Petőfi-képe.
Alighanem ennek a bensőséges irodalmi befogadásnak köszönhető a róla alkotott vélemények, tanulmányok, életrajzi kötetek hosszú sora, amelyek közül szellemességével kitűnik Sajdik Ferenc Vivát Petőfi! – Élet-rajzok című kötete.
Sokakhoz hasonlóan Sajdik is kedveli a lánglelkű költőhöz fűződő anekdotákat, Petőfi gyermekkorának, ifjúságának úti kalandjait. Válogat is szép számmal az adomákból, ám az idézetek közé saját úti rajzait teszi. Így szegődik a költő mellé, mintha csak együtt vándorolnának szerte a hazában, rendszerint gyalog, pénz nélkül.
A kötet előszavában Szakonyi Károly méltán dicséri a Kossuth-díjas grafikus csodaceruzáját, derűs és életvidám rajzait.
Mitől összetéveszthetetlen Sajdik stílusa? Csálé, billenékeny vonalai azt a hatást keltik, mintha bemozdulnának, ettől mozgékonnyá válik a kép: kirajzolódik az emberi arc gazdag mimikája, és máris zajlik az élet körülöttünk, ismerős tárgyak megbillennek, egy könyv eldől a polcon, mire a bútor megreccsen, az idő vasfogai őrölnek.
Sajdik grafikáin a mi tárgyaink és a mi történeteink szerepelnek, persze maga az alkotó sem maradhat ki rajzai világából, ő is benne él a képben: az aszódi algimnázium tanári karában szeretetteljes kíváncsisággal nézi, amint egy vékonydongájú, bátor legényke beajánlja testvérét: „A múlt esztendőben engem itt olyan jól tanítottak, hogy öcsémet is elhoztam magammal.”
Alkotó és olvasó együtt mosolyog a gyermeki öntudat megnyilvánulásain, aztán már szöknénk vándorszínésznek, együtt fagyoskodunk Petőfivel 1843–44 telén Debrecenben, a költő mellé telepedünk az egri kocsmában, bejárjuk vele Pestet, és elkísérjük őt a szabadságharcba is, az utolsó lépésig, ameddig földi halandó elmehet – még éppen látjuk belépni a halhatatlanságba.
Margócsy István kötetzáró, A köztünk élő Petőfi című tanulmányában úgy fogalmaz: egy jelentős művész játékos, de nagyon komolyan vehető vízióit szemlélhetjük. Sajdik megrajzolta a költő útkeresését, sikereit, kudarcait, próbálkozásait, csínyeit, balfogásait, fellépéseit és magányos töprengéseit.
Gazdag és sokrétű világot (kis emberek társaságát, várost, tájat, szobabelsőt, utcát) rajzol Petőfi köré, bár hőse a képek jelentős részénél nem is dominálja az egész táblát. Zsúfolt és mozgékony képein a főszereplő nemegyszer csak mint mellékszereplő kerül a szemünk elé. Sajdik Petőfije az a hős, aki mindennapi emberként közöttünk él.
Hányféle Petőfi-kép él a köztudatban? A költőt már életében a legjelentősebb magyar lírikusként emlegették, Nemzeti dal című versének kitörölhetetlen szerep jutott az 1848-as forradalom kirobbanásában. Petőfi halála, eltűnése a segesvári csatában időben közel egybeesett a szabadságharc bukásával.
Innen ered, hogy alakja a nemzet mitikus képzeletében egybeolvadt a nemzet dicsőségével és tragédiájával. A róla kialakított történelmi kép lényegében szimbólummá nőtte ki magát. E jelképiség működteti a Petőfi-képek pátoszát, a patetikus ünneplő emlékbeszédek vagy a romantikus festmények, grafikák és olajnyomatok magasztosságát.
A hősies Petőfi-kép mellett (vagy alatt) azonban ott az a kalandos életű, vidám fiatalember, aki a szimbolikus aktusokban nem, az anekdotákban viszont annál inkább megtalálható. Ő hitelesíti a hőst, igazolja, hogy valóban létezett, esendő, hús-vér emberi alak volt. Ezt a Petőfit állítja elénk Sajdik Ferenc is a rá jellemző árnyalt humorral.
Az anekdotikus Petőfi-alak mindennapiságát azonban-akarva akaratlan beragyogja a nagyszabású szerepvállalás, így szerző és olvasó egyaránt tudja: ez a Petőfi nem más, mint az a Petőfi.
Borítókép: A Kossuth-díjjal kitüntetett Sajdik Ferenc Munkácsy Mihály-díjas grafikusművész, karikaturista, érdemes művész budapesti otthonában 2013. április 4-én (Fotó: MTI/Kovács Tamás)
A Magyar Nemzet közéleti napilap konzervatív, nemzeti alapról, a tényekre építve adja közre a legfontosabb társadalmi, politikai, gazdasági, kulturális és sport témájú információkat.
A Magyar Nemzet közéleti napilap konzervatív, nemzeti alapról, a tényekre építve adja közre a legfontosabb társadalmi, politikai, gazdasági, kulturális és sport témájú információkat.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.
