Harry és Meghan panaszkodásból él

Kalifornia legdrágább környékén több millió dolláros birtokon élnek, két egészséges gyereket nevelnek, és idejüket azzal töltik, hogy siránkoznak.

BRITAIN-US-TV-ROYALS-NETFLIX-STREAMING Fotó: HANDOUT Forrás: Europress/AFP

Sussex hercege és hercegnéje Amerikába költözésük óta próbálják a világgal megosztani saját igazságukat. Az igazság szabaddá tesz szellemében jelent meg a királyi tudósító Omid Scobie és Carolyn Durand műve, a párt pozitív színben lefestő A szabadság nyomában. Meghan sokáig tagadta, hogy részt vett volna a könyv munkálatai­ban, majd egy peres ügy kapcsán kénytelen volt elismerni, „elfelejtette” a közreműködést. Tavaly márciusban a pár Oprah Winfrey-vel ült le egy interjú erejéig, ami sokkal inkább volt terápiás beszélgetés, semmint díjnyertes újságíróhoz méltó tényfeltárás. Harry nem sokkal később Dax Shepard podcastjében beszélt a királyi családban elszenvedett nehéz gyerekkoráról, majd az Apple TV-n látható, mentális egészséget körbejáró dokumentumsorozatban arról, mindez hogyan hatott rá. Az idei december a pár hatrészes Netflix-sorozatáról szól, jövőre pedig jön a herceg önéletrajzi könyve. Mindegyik mű egyetlen narratívát hangsúlyoz: íme a szerelmespár, akiket tönkretett a gonosz királyi gépezet, de ők millenniumi igazságharcosként kitörtek a toxikus környezetből, és mostantól boldogan élnek, amíg meg nem halnak.

A probléma azonban, hogy mindezt királyi címük felhasználásával teszik. 

A Harry & Meghan egyik legemlékezetesebb képe éppen ezért, mikor a hercegi pár levelet fogalmaz a monarchia szörnyen elnyomó rendszeréről, amelyet aztán Sussex hercegeként és hercegnéjeként írnak alá.

Nem véletlen, hogy Nagy-Britannia-szerte hatalmas a felháborodás a hercegi pár sorozata kapcsán. 

Adott ugyanis két abszolút privilegizált helyzetben lévő ember, akik Kalifornia legdrágább környékén több millió dolláros birtokon élnek, két egészséges gyereket nevelnek, és idejüket azzal töltik, hogy siránkoznak. 

Eközben a britek évtizedek óta nem látott gazdasági válsággal küzdenek, sokan még a sorozat megtekintéséhez szükséges előfizetői díjat sem tudják kitermelni. Hárommillióan nem tudják fizetni a fűtési számlákat, és hétmillióan várnak egészségügyi ellátásra a brit szervek szerint. Ehhez képest arról kell hallaniuk, hogy a brit életérzést meghatározó királyi család tagjának túl kicsi volt egy százharminc négyzetméteres lakás a Kensington-palotában, vagy hogy a hercegnének senki nem segített a protokoll elsajátításában.

Harry és Meghan állításait az elmúlt napokban többszörösen ízekre szedték. Nevetségesnek tűnik például A neveletlen hercegnőt dokumentumfilmként kezelni, főként egy olyan nőtől, aki nemzetközi kapcsolatokat is tanult Amerika egyik legnevesebb egyetemén. Ha ugyanis feltételezzük, hogy a hercegné nem volt tisztában a protokollszabályokkal, akkor az amerikai oktatás színvonalát kell megkérdőjeleznünk. Mivel azonban a nemzetközi kapcsolatok oktatása és kutatása elsősorban amerikai terület, ezért igen kevéssé valószínű, hogy az állítás igaz lenne. Ez pedig a következő feltételezést vonja magával: a hercegné nem volt különösebben jó tanuló. (Ezt támasztja alá Tom Bower életrajza is, amely leírja, Meghan megbukott a diplomáciai alapvizsgán.)

Hasonló probléma Harry herceg kapcsán is észrevehető. Bár bátyjához hasonlóan Etonben érettségizett, de tovább már nem tanult, hanem katonának állt. Ezzel nincs semmi probléma, különösen, hogy az életrajzírók egyetértenek abban, hogy a „partiherceg” a katonaévek alatt nőtt fel, de nem ártana jobban tisztában lennie családja történetével. 

A herceg ugyanis úgy véli, a palota alkalmazottai ezüsttálcán kínálták fel a feleségét a sajtónak cserébe azért, hogy a királyi család magasabb rangú tagjairól ne jelenjenek meg negatív történetek. Márpedig a királyi háztartások ellenérdekeltsége nem új keletű.

A XVIII. században például II. György és fia, Frigyes olyan komoly ellentétben állt, hogy György kitagadta a vagyonból. Frigyes egy német hercegnőt vett el, akinek szülése időpontjáról Frigyes hazudott, hogy a királyi pár ne láthassa az újszülöttet. Harryék valami nagyon hasonlót csináltak háromszáz évvel később Archie születésekor.

A sussexiek történetének lényege, hogy nem állnak egyedül a problémáikkal. Az első világbeli problémák, illetve a biztonságos irodai környezetet megteremteni kívánó panaszkodási kultúra elterjedése azonban azt hozta, hogy a XXI. század embere számára teljesen normális olyan dolgokat tragédiának felfogni, mint hogy nincs az automatában koffeinmentes kávé, vagy nem lehet éppen kerub mintás perzsaszőnyeget kapni. A panaszkodás normális emberi tulajdonság, feszültséglevezetésként hasznos, de pénzt csak korlátozottan lehet belőle csinálni. A sussexiek pedig a brit közvélemény-kutatások szerint túllépték ezt a mértéket.

Borítókép: Harry és Meghan a bajokat feledve egy fotófülkében (Fotó: Europress/AFP)