Népszámlálás: megszépített román statisztikák?

Sok a kérdőjel a napokban nyilvánosságra hozott részleges román népszámlálási eredmények körül. Szakemberek szerint a masszív elvándorlás miatt valószerűtlennek tűnik, hogy az országnak 19 millió fős a lakossága. A magyarság egymilliós lélekszáma is számos kérdést vet föl.

Gyimesbükk Erdély 20190407 Labdarúgás 2019 Hátsó füves Gyimesbükk Fotó: Mirkó István

A 2021-es – a valóságban 2022-ben végrehajtott – romániai népszámlálás előzetes adatait december utolsó munkanapján, 30-án tette közzé az Országos Statisztikai Intézet (INS). A tíz évvel korábbi cenzushoz képest az ország 20,12 millió fős lakossága 19,05 millióra csökkent, a teljes népesség számbeli zsugorodása 1,1 millió. A népességveszteségből a magyarság részaránya is tetemes: a tíz évvel korábbi 1 227 623 fős közösség 1 002 151-re apadt. 2022-ben tehát 225 472 fővel kevesebb magyar élt Romániában, mint 2011-ben. A magyarság számarányának csökkenése meghaladja a románokét: az ország össznépességén belül egy évtized alatt a korábbi 6,5 százalékról hat százalékra zsugorodtunk.

A rendszerváltás óta megejtett három népszámlálás alapján a mostani fogyás a legnagyobb.

A népszámlálás módszertanával kapcsolatban azonban vannak elgondolkoztató adatok. 2,48 millió személynek nem ismerjük a nemzetiségét. Olyan emberekről van szó, akik egyrészt nem nyilatkoztak nemzetiségi hovatartozásukról, másrészt egymillió személy nem vett részt semmilyen formában a népszámláláson. Az ő adataikat különböző közigazgatási adatbázisokból vették át. Ilyen mérvű „nemzetiség és vallás nélküli” tömeg még nem fordult elő a romániai népszámlálások történetében, ami sok kérdést vet föl.

De nem csak ennek megfejtése okoz gondot a szakemberek számára. Az 1,1 milliós népességfogyás összetétele is furcsa. A romániai valóság ismeretében mennyire lehet megbízni olyan statisztikában, amely szerint az ország migrációs vesztesége mindössze 423 ezer fő? A születések és az elhalálozások közötti különbség könnyebben ellenőrizhető.
Demográfiai szakemberek szerint szinte kizárt, hogy tíz év alatt kevesebb mint félmillió román állampolgár telepedett ki nyugat-európai országokba. Ennek ellentmondanak a nagy-britanniai, franciaországi, németországi, olaszországi, illetve más nyugat-európai országok hivatalos bevándorlási adatai, amelyekben tételesen szerepelnek a Romániából érkező tömegek is. Becslések szerint mintegy négymillió külföldre távozott román állampolgárt tartanak nyilván az Európai Unióban, illetve az EU-n kívüli országokban. Igaz, többségük nem az elmúlt tíz ­esztendőben telepedett át, de Romániából a közelmúltban kivándorlók száma jóval nagyobb lehet, mint amennyi a hivatalos bukaresti statisztikákban szerepel a népszámlálási adatok kapcsán.

Kiss Tamás szociológus, a kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézet munkatársa a 19 millió fős romániai lakosság számát irreálisnak tartja. Több erdélyi magyar szociológushoz hasonlóan fenntartásai vannak a statisztikai intézet adataival. A demográfiai szakember elismeri, hogy a népszámlálás módszertana alapján problema­tikus dolog pontos képet kapni a migrációs veszteségről, de az előző romániai népszámláláshoz képest ezt sokkal jobban lehetett volna mérni.

A kérdőívbe olyan kérdéseket kellett volna betenni, amelyekből egyértelműen kiderül, hogy ki él tartósan külföldön, illetve ki itthon. Fel lehetett volna használni a nyugat-európai országokban rendelkezésre álló tükörstatisztikákat is. A mostani kimutatáshoz képest a romániai migrációs jelenséget sokkal pontosabban meg lehetne határozni 

– mutat rá Kiss Tamás. Nem tartja meglepőnek, hogy a romániai népszámlálásról közzétett eredmények célja nem az, hogy pontos képet kapjunk az ország lakosságáról, hanem reprezentációs eszközként akarják azokat használni. Romániának nem az az érdeke, hogy az Európai Unión belül 16-17 milliós lakosságú országként tartsák számon, mert ez a kohéziós alapok csökkenését, kevesebb EP-képviselőt és az Európai Unión belül „kisebb súlyú” Romániát eredményezne.
A kolozsvári szakember úgy fogalmaz, hogy ennek a fajta „statisztikaszépítésnek” mély gyökerei vannak az ország elmúlt kétszáz éves történelmében. A módszerrel Nicolae Ceausescu kommunista diktátor is operált, azonban ekkora „kétes számok” eddig mégsem jelentek meg a hivatalos statisztikákban.

Az újdonságot a migrációval kapcsolatos „fluid népesség” jelenti. Tudományosan tarthatatlan az a hipotézis, hogy a romániai népszámlálás objektív valóságot tükröz

– érvel a kolozsvári szociológus.
Kiss szerint szakmai szempontból lehetnek fenntartások a közzétett népszámlálási adatokkal kapcsolatban, ugyanakkor ez a hivatalos statisztika, így ebből kell kiindulni. Többek között ez a romániai magyarság száma, amelyről már első látásra kiderül, hogy nagyobb arányban fogyunk, mint a többségi román nemzet. Az elmúlt jó tíz esztendőben Romániában 644 ezer főt tett ki a természetes apadás – ennyivel haltak meg többen, mint ahányan születtek. Az erdélyi magyarok azonban az ország lakosságán belüli számarányuk kétszeresével szerepelnek az elhalálozási statisztikákban: tíz év alatt 85 ezer erdélyi magyart temettek el, ami a Romániában elhunytak 13 százaléka. E megrázó adat alapján kijelenthető, hogy az erdélyi magyarok korszerkezete kedvezőtlenebb, mint a többségi román lakosságé: a romániai magyarság köré­ben arányaiban jóval több az idős ember, mint a románok között.
Az okokat a kivándorlásban kell keresni. Míg a román lakosság az 1989-es rendszerváltás után kezdett el tömegesen külföldre távozni, a romániai magyarok exodusa korábban, a Ceausescu-rendszer magyarellenessége és üldöztetése miatt indult be, és ez a folyamat az 1990-es években felerősödött. A menekülők többsége a fiatalabb korosztályok soraiból került ki, így az ő gyerekeik már nem Erdélyben születtek meg. Kiss Tamás szociológus szerint az erdélyi magyarok körében a kommunizmus éveiben kisebb volt a termékenység, mint a többségi román lakosság soraiban, ami szintén csökkentette a magyarok részarányát. A termékenységi ráta mára kiegyenlítődött, sőt a szakember szerint az is elmondható, hogy az elmúlt tíz esztendőben az erdélyi magyarok kivándorlása valamivel kisebb, mint a románoké, azonban a korábbi évtizedekből öröklött kedvezőtlen korszerkezet negatív demográfiai következményei velünk élnek.

Viszont ha nem lehet megbízni a román népszámlálási eredményekben, akkor kérdőjelek adódnak a magyarság pontos száma körül is. Ami egy dolgot sejtet: többen vagyunk, mint amennyit a hivatalos statisztikák mutatnak. Az erdélyi magyar demográfus szakemberek eltérően ítélik meg a mintegy 2,5 millió nemzetiségi hovatartozás nélküli román állampolgárt.

Veres Valér szociológus, a Babes–Bolyai Tudományegyetem Szociológia és Szociálismunkás-képző Karának dékánhelyettese a népszámlálás előzetes adatainak feldolgozásáról írott tanulmányában azt az álláspontot képviseli, hogy ebben a tömegben hat százaléknál kisebb, mintegy 4,5 százalék lehet a magyar nemzetiségűek aránya. Az egyetemi oktató tehát további 112 ezer magyarral számol, ami 1 114 ezer főre emelné a romániai magyar közösség lélekszámát. Veres abból indul ki, hogy az RMDSZ széles körű kampányának köszönhetően a magyarok többsége a népszámláláson megvallotta magyarságát, így e „láthatatlan tömegben” a magyarság részaránya alulreprezentált.
Kiss Tamás ezt azonban hipotézisnek tartja. Mint fogalmaz, igazából csak akkor lehet többet megtudni a 2,5 millió fős tábor vélhető nemzetiségi összetételéről, ha a statisztikai hivatal közzéteszi a települési és megyei számadatokat.

Ez azért fontos, mert ha például azt látjuk, hogy Gyergyócsomafalván 120 személy nem nyilatkozott a nemzetiségéről, akkor azok nagy valószínűséggel magyarok. Ha a rendelkezésünkre bocsátott adatok birtokában utána tudunk ­számolni, kiderülhet, hogy akár további 150 ezer magyarral élünk többen Erdélyben

– magyarázza a demográfiai munka folytatásának lehetőségét a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet munkatársa.

Kislány régi fényképezőgép előtt a székelyudvarhelyi Kováts napfényműteremben. Életlen képek? (Fotó: Beliczay László/MTI)

A romániai népszámlálás részleges adatainak közzététele után heves vita kerekedett a romániai közéletben a magyar közösség létszámbeli fogyásáról. Az RMDSZ elnöke, Kelemen Hunor állásfoglalásában a pohár félig tele részét látta meg, amikor így fogalmazott: 

Egymillió feletti a romániai magyarság száma a népszámlálás előzetes eredményei alapján. Ezzel megőriztük a magyarok hat százalék feletti arányát a romániai társadalmon belül.

Markó Béla, az RMDSZ volt elnöke egy rádióinterjújában a magyar kormányt tette felelőssé azért, hogy bevezette a kettős állampolgárság intézményét, amelynek szerinte nagy elszívó hatása volt az erdélyi magyarok körében. Erre reagálva az RMDSZ ellenzéke, az Erdélyi Magyar Szövetség országos elnöksége kemény hangú állásfoglalásban rótta fel Markó Bélának, hogy közel két évtizedes szövetségi elnöki tevékenységének következményeit nem heverte ki az erdélyi magyarság, és a Markó nevével fémjelzett korszaknak tulajdonítható a gyors létszámbeli fogyás. Vérmérséklettől és politikai hovatartozástól függően a vita áttevődött a közösségi oldalakra is, ahol már vannak, akik az erdélyi magyar közösség teljes eltűnését jósolják.

Kiss Tamás szerint nem ennyire vészes a helyzet. A szakember elismeri, hogy a demográfiai helyzet egész Kelet-Európában problematikus

– Romániában kiemelten az –, azonban foglalkozni kell a mai helyzetből kivezető utakkal. Ami elsősorban az elitek feladata.

Romániában a nemzethalál-félelem eléggé ismeretlen fogalom. A román elit szerint a migrációs hiányt bevándorlással lehet pótolni. Miközben a hivatalos diskurzus arról szól, hogy a Romániába érkező ázsiai bevándorlók kulturális kötődései nem fontosak, a bevándorláspolitika nagyon is szelektív. Románia valójában moldvai és ukrajnai románokat fogad be tömegesen

– magyarázza a szociológus.
Ezzel szemben az erdélyi magyar közösség vezetői számára nincsenek ilyen lehetőségek. Kiss szerint családpolitikával, termékenységnöveléssel lehetne ugyan segíteni a demográfiai folyamatokon, de az RMDSZ-nek nem állnak rendelkezésére ezek a lehetőségek sem. Úgy véli, az erdélyi magyarság vezetőinek nagyon hamar el kell gondolkodniuk azon, hogyan tudnak olyan eszközöket kialakítani, amelyek segítségével a magyarok lakta településeken megjelenő bevándorlókat integrálni tudják, hogy hosszabb távon legalább egy részük magyarrá váljon.

A gyakorlatot már most elkezdhetnék a magyar anyanyelvű romákkal, hiszen százezres lélekszámú közösségről van szó. Ezt a népességet ténylegesen integrálni kellene az erdélyi magyarság körébe. Azon is érdemes elgondolkodni, hogy a székelyföldi városokban vagy Erdélynek a részben magyarok lakta nagyvárosaiban mit tud kezdeni a magyar intézményrendszer azzal a bevándorlónépességgel, amelyre a következő évtizedekben számítani lehet.

Kiss Tamás példaként a kanadai Québec tartomány francia közösségét hozta fel, amely az utóbbi négy évtizedben sikeresen tudta integrálni a francia intézményrendszerbe a bevándorlókat. A kolozsvári szakember szerint különböző forgatókönyveket és megoldási lehetőségeket kell mihamarabb kidolgozni.
Egy dolog bizonyos: a többségi román hatalomnak soha nem fog fájni, hogy a következő évtizedekben mennyire fogyatkozik meg az erdélyi magyarság.

Borítókép: Idős csángó férfi gyimesbükki futballmérkőzésen. Kedvezőtlen korfa (Fotó: Mirkó István)