Idén a BRIT Awards legjobb előadóművész mezőnyében egyetlen női jelölt sincs, miután a zenei gálán tavaly nemes egyszerűséggel összevonták a férfi és női kategóriákat. Akkor még a szigetország kedvence, Adele nyerte meg a legjobb előadóművésznek járó díjat, ám a 2023-as versenybe Stormzy, Harry Styles, George Ezrá, Fred again és Central Cee került be, azaz kizárólag fickók. És hát szám szerint feleannyian ugye, mint ha két kategória lett volna.
Tavaly az akkori brit kulturális miniszter, Nadine Dorries többször is kritizálta a szervezők döntését, ugyanis éppen attól félt, hogy a nemek összemosásával hosszú távon a női előadók esélyei fognak csökkenni. És lőn: az összevonás támogatói hiába érveltek azzal, hogy majd ezáltal azok is lehetőséget kapnak, akik nem szeretnék eldönteni, hogy férfiak vagy nők, a dolog balul sült el.
Noha az énekes Sam Smith-t 2021-ben azért nem jelölték a zenei díjra, mert korábban bejelentette, hogy nembináris, az egész ügy sok sebből vérzik. Megint egy abszolút kisebbség „kedvéért” adunk egy pofont a női egyenjogúságnak, és noha egy zenei elismerés első világbéli problémának tűnik, mégis tökéletesen példázza, hogy mi a gond a mai társadalmi trendekkel.
Nyakunkon a díjszezon, a fess szmokingok és hasig kivágott estélyik időszaka. Nehéz követni, hogy melyik hétvégén épp ki és hol rebeg köszönőbeszédet, és tulajdonítja kiemelkedő teljesítményét részben anyukája, producere vagy párja érdemének. A vörös szőnyegen aztán a vonulgatás közben megkérdezik a művészektől, hogyan értékelik az estét, a hölgyeket pedig kivétel nélkül ruháikról faggatják. Ilyen ez a show-biznisz: egy színésznő mindig meg fogja kapni azt a kérdést élő adásban, vajon hogyan egyensúlyoz a karrier és az anyaság között, a férfi művészek esetében ezzel szemben fel sem merül, hogy az apaság és a munka kizárná egymást.
Christian Bale színész hiába szedett fel és dobott le harminc-negyven kilókat szerepei kedvéért, a „milyen diétát tartott” kérdést annak idején kolléganőjének, a mellette ülő Anne Hathaway-nek szegezték. A szórakoztatóipar szexizmusa, #MeToo ide vagy oda, nem ismer határokat, ám mind közül is a legcinikusabbak közé tartozik az a felfogás, hogy ha eltöröljük a női kategóriákat, azaz, ha potenciális díjakat veszünk el a nőktől, azzal majd nekik teszünk jót.
Sok dolog könnyű a világon: véletlenül kinyírni egy szobanövényt, felszedni három kilót az ünnepek alatt vagy éppen félreértelmezni dolgokat. A rosszul felfogott feminizmust sokan társítják férfigyűlölettel, a tradicionális női szerepek elutasításával és elítélésével, valamint burjánzó szőrös hónaljakkal, holott semmi másról nem kéne szólnia, mint egyenlő jogokról és a döntés szabadságáról.
Erről mesél a még mindig folydogáló J. K. Rowling-balhé: a transzjogvédők és szimpatizánsok a Harry Potter regényfolyam szerzőjét gyakorlatilag évek óta el akarják törölni, és terfnek, azaz radikális feministának bélyegzik, amiért többször felszólalt a nemek összemosása ellen. Rowling közellenség lett, mostanra pedig elindultunk egy olyan úton, ahol egyre több nőtől akarják elvenni majd a szakmai elismerés lehetőségét, miután néhány híresség, mint például a saját magát nembinárisnak tekintő Emma Corrin színész(nő) hasonló döntések mellett kampányol, csak mert számára kényelmetlen, ha nőnek vagy férfinak nevezik.
A populáris kultúra fontos mozzanatai és kevésbé jeles mémjei óriási hatással vannak a legfiatalabb nemzedékre, a gendersemlegesítés pedig nem csupán a díjátadó gálák zárt és messzinek tűnő elitjében, de a társadalom összes rétegébe lecsorogva egyaránt károkat okoz. A nemi egyenlőségre törekvés teljes zsákutcája.
Borítókép: Adele angol énekes-dalszerző beszél, miután elnyerte Az év dala díjat a Brit Awards elnevezésű brit könnyűzenei díjak 42. átadási ünnepségén a londoni 02 Arénában 2022. február 8-án (Fotó: MTI/EPA/Neil Hall)
