Amikor a veszteségélmény írja a novellát

A hamarosan 85. születésnapját ünneplő Bakacsi Ernő új kötetének minden darabja mély valóság- és emberismeretről tanúskodik. Az egri alkotó úgy ír, hogy mi, olvasók is belépünk a szerzői élettérbe, történeteket, veszteségélményeket idézünk fel életünkből, elindul bennünk az emlékezés, s ezzel egyidejűleg felerősödik a szereplők iránti empátia. Ez az érzés azonban nem térít el bennünket az életesemények objektív szemlélésétől, Bakacsi Ernő realista ábrázolásmódja mindvégig helyes irányba tereli értékítéletünket. 

A Rákosi-korszak, a Kádár-évek, a csernobili katasztrófa rettenete, az ingatag szovjet rendszer is megjelenik a válogatott írásokat tartalmazó kötetben. Hátborzongató történet a Lupusz című, amely a Kőpusztán működő büntetőtábort mutatja meg a maga embertelenségében megdöbbentő hitelességgel, ahol bírósági ítélet nélküli internáltak sínylődtek; kuláknak kikiáltott parasztok, volt ügyvédek, katonatisztek, földbirtokosok. 

Egy gyerek veszteségélménye

A csernobili katasztrófa traumatapasztalását feltáró kettős novella (Hősök vagy áldozatok, Apám hagyatéka) is úgynevezett keresőtörténet, ahol a tragédia bekövetkeztekor mindössze hatéves gyermek konok elszántsággal felvértezve látogat vissza egykori csernobili otthonába, hogy az emlékek között megtalálja elvesztett apját, hogy választ kaphasson a miértekre, s megszabadulhasson a csernobili fóbiától, amely folyamatos készenlétben tartja. 

Bakacsi Ernő elbeszélései már az első történet után magukkal ragadják az olvasót, a részletező, de csöppet sem unalmas, drámai feszültséget közvetítő események, a helyszínek emocionális töltetű leírásai azt sugallják, hogy a novellák szerzője méltán kerülhet az irodalmi kánonban az őt megillető helyre, ahol a maradandó alkotásokat őrzik meg elkövetkezendő nemzedékeknek. 

(Bakacsi Ernő: A tiszai ember. Hét Krajcár Kiadó, Budapest, 2022, 360 oldal. Ára: 2900 forint)