Főhős vagy tömeggyilkos volt a végsőkig harcoló afgán tábornok?

Hogyan élték meg az afgán kormányerők a nyugatiak kivonulását, majd a tálib hatalomátvételt? Effajta kérdésekre próbál választ adni a Disney+­ streamingszolgáltató kínálatában megjelent Zöldsapkások: Az afgán misszió. A dokumentumfilm elsősorban egy fiatal és mindenre elszánt afgán tábornok, Szami Szadat nézőpontjából, belülről mutatja be a kudarcra ítélt küzdelmet és a villámgyors összeomlást. Aki azonban az egyik oldalon bátor hős volt, az a másikon közönséges tömeggyilkos. Csak arról aligha fognak filmet forgatni.

AFGHANISTAN-US-HISTORY-TALIBAN HECTOR RETAMAL / Europress/AFP Fotó: HECTOR RETAMAL Forrás: Europress/AFP

Szami Szadat tábornok. Fotó: Europress/AFP

Azt az ENSZ jelentései is megerősítették, hogy a nyugati kivonulás hírére kirobbanó harcokban minden korábbinál több civil veszítette életét: 2021 első felében 1659-en haltak meg. Ezeknek persze csak egy részét követték el a tálibok, sőt ebben az évben az amerikaiak mindössze 12 ­esetért vállalták a felelősséget. Korábbi oknyomozó riportokból az is kiderült, hogy a nyugatiak gyakran a helyi erőkre bízták „a piszkos munkát”.

Igaz, ha kemény eszközökkel is, de a tábornok legalább harcolt. Másfél év távlatából már nagyobb rálátással mérleget lehet vonni: ha több Szami Szadat szolgál a seregben, lehetett volna másképpen, vagy elkerülhetetlen volt a kormányerők veresége? Wagner Péter szerint ennek megválaszolására kétféle narratíva létezik: egy nyugati és egy afgán. – Nyugaton abban a hamis hitben éltünk, hogy az afgán kormány hatalma sokkal kiterjedtebb. Még 2020-ban is úgy becsülték, hogy az ország több mint felében aktívan jelen vannak erőik. A valóságban azonban éjszaka a nagyvárosok kivételével a tálibok uralkodtak, vidéken pedig még fényes nappal is – vázolta az alaphelyzetet a Károli Gáspár Református Egyetem oktatója, a Külügyi és Külgazdasági Intézet vezető kutatója. Majd emlékeztetett, hogy Afganisztán két hullámban esett el: a tálibok előbb 2021 tavaszától nyaráig a teljes vidéket elfoglalták immár „hivatalosan” is, aztán nyár végéig kevés harc árán a nagyvárosok is megadták magukat.

De miért nem fogtak fegyvert a kormányerők? A szakértő szerint azért sem, mert pontosan a fenti előzmények miatt már kevesen hittek abban, hogy az amerikaiak kivonulása után az afgán kormány képes lesz megfordítani a trendeket.

– Az utolsó pillanatig az afgán vezetés arra bazírozott, hogy az amerikaiak csak blöffölnek, és végül maradnak – magyarázta. Ehhez még hozzájött az is, hogy az afgán rendőrség és hadsereg jó része az elmúlt években a háttérben lepaktált az ellenséggel, sokszor helyi tűzszüneteket kötöttek, így sok katonának attól sem kellett félnie, mi vár rá egy hatalomátvétel esetén. – Klasszikus afgán történet, mikor egy vidéki családban két gyermek a hadseregben, másik kettő a táliboknál harcolt – mutatott rá az afganisztáni társadalom sajátosságaira.

Tálib fegyveresek ünneplik a hatalomátvételük elsõ évfordulóját a kabuli amerikai nagykövetség elõtt 2022. augusztus 15-én. 
Fotó: MTI/AP/Ebrahim NorooziFotó: Ebrahim Noroozi

Nagy túlélők

Ami pedig az afgán narratívát illeti, eszerint Asraf Gáni elnök és nemzetbiztonsági tanácsadói teljesen elszakadtak a valóságtól, nem hallgattak a tanácsokra, és az utolsó pillanatban sem engedték harcolni katonáikat. Wagner Péter ehhez hozzátette, a legtöbb afgánt aligha érdekelte a demokrácia. – Az afgánok nagy túlélők. Mindenki mindent megtett a boldogulásért. A rendőri és katonai vezetés egy része kábítószer-kereskedelemmel is foglalkozott, és ott lopta a pénzt, ahol tudta. Nem véletlen, hogy sokuknak van villája Dubajban. Emellett egy hétköznapi afgán katona ugyan miért harcolt volna? Ő nem érezte azt, hogy valamitől meg kell védenie az országot – magyarázta.

A dokumentumfilm magyar címe kicsit megtévesztő, az angol Retrograde, azaz „visszavonulás” találóbban lefesti a hangulatát. A kint szolgáló amerikai katonák döbbenetét és tehetetlen haragját, amikor ráébrednek, hogy hiába harcoltak. Az afgánok fokozatos kétségbeesését, amikor megértik, hogy tényleg csak magukra számíthatnak. És hogy még saját szövetségeseik sem bíznak sikerükben: a nyugatiak saját felszerelésüket inkább szétverik, mint hogy átadják a kormányerőknek, mert tudják, hogy úgyis tálib kézre kerülne.

Demokrácia a törzsi világban?

De miért nem látta ezt a Nyugat, ha pedig látta, miért nem tett ellene? A szakértő emlékeztetett, hogy a Nyugat óriási pénzt és energiát ölt bele Afganisztánba. – Pénz, paripa, fegyver megvolt. Csakhogy az afgán hadsereg is úgy működött, ahogy az afgán állam, az pedig alapvető kihívásokkal küzdött. Az Egyesült Államok és szövetségesei valójában nagyon szűk pályán mozogtak. Ahol a társadalom hatvan százaléka írástudatlan, szűk réteg az értelmiség és szakértelem, akinek befolyása van, annak gyakran vér tapad a kezéhez, ott nagyon nehéz csodát tenni – értékelte a problémákat. Wagner Péter rámutatott, a Nyugat inkább azzal égette meg nagyon magát, hogy törzsi, a mi fogalmaink szerint középkori társadalomra próbálta ráhúzni a modern demokratikus berendezkedést, államot építeni, ami kudarcot vallott.

Szami Szadat mindenesetre nem adta fel, tavaly nagyot futott a nemzetközi sajtóban, hogy londoni száműzetéséből fegyveres ellenállást szervez Afganisztán felszabadítására.

Ebből egyelőre nem sok valósult meg, de ha másutt nem is, a közösségi médiában rendületlenül vívja szabadságharcát. Úgy tűnik, azért közben elég jól berendezkedett, ugyanis saját biztonsági és tanácsadó céget is alapított Londonban.

Fotó: WAKIL KOHSAR

Wagner Péter azért teljesen nem zárta ki a lehetőségét annak, hogy a Nyugat ismét beavatkozzon Afganisztánban, vagy valamilyen fegyveres ellenzéket támogasson. De úgy vélte, erre nagyon kevés az esély, az ügy egyelőre lekerült a napirendről, a Nyugat inkább el akarja felejteni a kudarcos kalandot. – Ez a háború egyáltalán azért történhetett meg így, mert az Egyesült­ Államok hatalmának fénykorára esett. Afganisztán jelentősége nagyon csekély, de Washingtonnak akkoriban nem volt nagyobb problémája. Most az ukrajnai háború, a pénzügyi válság, Kína felemelkedése is fontosabb – zárta szavait.

Borítókép: Amerikai harci járművek roncsaiból emelt győzelmi emlékmű az afganisztáni Gazni határában (Fotó: Europress/AFP)