Nincs az a Tanácsköztársaságról szóló bármilyen újságcikk, könyv, amelynek illusztrációi közt ne szerepelne a kalapácsos izomkolosszus alakja, aki nagy vörös gólemként éppen lesújtani készül a burzsoá imperialistákra. A Szociáldemokrata Párt emblémájává vált figura alkotója Biró Mihály (1886–1948), akinek plakátjaiból állított össze kiállítást az óbudai Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum. A február 23-án nyílt tárlat A magyar plakát mesterei sorozat legújabb epizódja.
Biró Mihályt politikai plakátjai révén nem alaptalanul ünnepelték „proletárművészként” a szocializmusban. Biró (felvett név) édesapja Weinberger Dávid zsidó fűszeres, édesanyja Neu Róza, tehát asszimilálódott budapesti kispolgári családból származott. Mint oly sokakat a hasonló szociokulturális közegből, valamiért őt is vonzották a kor szociális problémáira kihegyezett, azokra radikális választ kínáló baloldali ideák, de mint azt a kiállítás művészettörténész kurátorától, Veress Kingától megtudtuk, bár vállaltan szociáldemokrata érzelmű volt, ez nem jelenti azt, miszerint a kommunistákkal vagy akár a szocialistákkal is azonosult volna. Kérdés persze, mennyire lehet mindezeket szétszálazni.
Angliai siker
A Budapesti Iparművészeti Főiskola kisplasztika szakán szobrásznak tanuló, majd 1910-ben ösztöndíjjal Angliába utazó művész a The Studio plakátpályázatán első díjat nyert. Ez a siker terelte át érdeklődését a szobrászattól a grafika felé. Ismertségét az akkoriban szociáldemokrata pártlap, a Népszava hasábjain megjelenő politikai grafikái teremtették meg, melyek legismertebbike a felvezetőben is említett 1911-es kalapácsos ember. A figura jelentőségéről sokat elárul a tény, hogy a rendszerváltás után újjáalakuló, önmagát antikommunista baloldali pártként meghatározó MSZDP sem volt képes megszabadulni a kalapácsos embertől mint logótól.
Politizáló művészek
A kalapácsos embert egy birkózóbajnokról mintázta, akivel közös fényképével a tárlaton is találkozhatunk. A „tőkét döntő” munkásosztályt megtestesítő kalapácsos ember idővel számos plakátján, többféle szerepkörben is feltűnt. Egyik plakátján például a Parlament vörösre mázolásában jeleskedik, vagy éppen a Déli Hírlap plakátján meztelenül, lándzsaméretű tollal láthatjuk, amint éppen döf. Szecessziós szenvedélytől, később konstruktivista hatásoktól sem mentes stílusát, illetve hangvételét érdemes a korszellem kontextusában vizsgálni. Ehhez elég gondolatban politikai témájú plakátjai mellé helyezni Berény Róbert (Fegyverbe! Fegyverbe!), Pór Bertalan (Világ proletárjai egyesüljetek!), Kónya Sándor (Te! Sötétben bujkáló, rémhírterjesztő ellenforradalmár, reszkess!) és Dankó Ödön (Védd meg! A proletárok hatalmát feliratú) 1919-es plakátjait.
Maró gúny jobbról
De a nemzeti jobboldal ikonikus plakátfestője, a görög származású Manno Miltiades plakátjait is érdemes ellenpólusként mellé helyezni, mivel ő Biró kalapácsos emberére reflektálva azt éppen ellentétes előjelű üzenettel ábrázolta, mint aki szétveri a magyar címert (Trianon), vagy mint aki Mosakodnak! című plakátján a vörösterrorra utalva éppen a kezéhez tapadt vért próbálja magáról lepucolni. Ez a kontextusba helyezés sajnos nem történt meg, pedig úgy izgalmasabb lehetett volna a tárlat. Biró plakátjait a kor gyakorlata szerint tussal rajzolta és temperával színezte, ezekből készültek aztán a hirdetőoszlopokra való nyomatok. Közel száz figyelemre méltó kereskedelmi plakátot is készített, melyeken hasonló a vizuális kódrendszer. A jómódú embert itt is minden esetben kerekfejű, kövér férfiként ábrázolja, míg a nőket inkább karcsú, a szecessziót egyértelműen idéző alakként, mint például az Edison mozi plakátján.
