Mi segíti és mi gátolja az érett személyiség kialakulását?

Az érzelmileg érzékeny, együttérző szülő arra tanítja a gyerekét, hogy ismerje fel a saját szükségleteit, tudjon kérni és együttműködni. Az éretlen, énközpontú szülő gyereke sokszor inkább elrejti a saját érzelmeit, igényeit, és kialakítja magában a „hamis ént”, csak hogy valahogyan elnyerje a szülő figyelmét, szeretetét – mondja Berentés Éva, a pszichológiai tudományok kandidátusa, a Mindenható gyermekkor című könyv szerzője.

20220925 Debrecen A Táncpedagógusok Országos Szövetsége szervezésében immár negyedik alkalommal kélt táncra több magyar város szeptember 25-én. A szövetség a Magyar Táncművészeti Egyetemmel karöltve három éve, a tánc világnapja alkalmából, hagyományteremtő szándékkal indította útjára a rendezvényt, azért, hogy elérhetővé tegye gyermek, junior, ifjúsági, felnőtt és senior korosztályok számára a táncválasztás lehetőségét. Fotó: Czinege Melinda CZM Hajdú-Bihari Napló Fotó: Czinege Melinda Forrás: Hajdú-Bihari Napló

Ennek hatására írtam meg Az érett személyiség című könyvet. A megjelenés után azonban egyre-másra tették fel nekem a kérdést: ki lehet-e alakítani az érett személyiségre jellemző tulajdonságokat felnőttkorban is? Hogyan lehet szülőként érett személyiséget nevelni? És még sok hasonló, szerteágazó összefüggésre kérdeztek rá az olvasóim. Válaszképpen megszületett a Mindenható gyermekkor.

A pszichológia klasszikusait, a legfrissebb kutatási eredményeket és a szerző szakmai tapasztalatát sűrítő hatszáz oldalas munka megismertet az élet első, döntő jelentőségű hat hónapjának történéseivel, a kötődés, az ősbizalom kialakulásával, az anya és az apa szerepével. 

Bemutatja a leggyakoribb fejlődési traumákat, a mérgező és az érzelmileg éretlen szülő típusait, nevelési módszereit és azok hatásait a gyermeki személyiségfejlődésre, a későbbi felnőttéletre. Berentés Éva megerősíti a szülőkkel való kapcsolat gyógyításának szükségességét, és összefoglalja annak javasolt módszereit is. A kötet végén található, közel harmincoldalas ajánlott irodalomjegyzék pedig továbbolvasásra és a téma továbbgondolására, önismereti munkára késztet.

– Alapvetés, hogy érett embert csak tendenciájában érett személyiség tud nevelni, vagyis szülőként mi magunk is ebbe az irányba haladunk. Százszázalékos szocializáció nincs – szögezi le a szerző –, hiszen mindenkinek az életében vannak és lesznek is deficitek, elakadások. A személyiségfejlődést az öröklött, veleszületett és a szerzett tulajdonságok, valamint a korai nevelési hatások együttesen alakítják, ezért mindannyiunk mintázata egyedi. 

Az egyedisége mellett azonban három alaptulajdonsága biztosan megragadható az érett személyiségnek: önmagával és másokkal elfogadó, magát egyenrangúnak tekinti másokkal, és feladatközpontú. Erre a három tulajdonságra elsősorban a szülő tanítja meg a gyerekét az első néhány életévében. Hangsúlyozni kell azonban az egyén felelősségét is, hiszen az érett személyiségre jellemző tulajdonságok fejleszthetők. Mindenki tehet magáért, a saját lelki érettségéért.

Milyen környezetbe születtünk? Kikkel és hogyan teltek napjaink az első három életévünkben? Ezekre a kérdésekre leginkább családi beszélgetésekben kaphatunk választ, ahogyan szüleink, nagyszüleink élettörténetére is. A múltban gyökerező, megoldandó, feldolgozandó feladatokra ugyanakkor a felnőttkori nehézségek – például az intenzív szorongás, a folyamatos betegség vagy a visszatérő párkapcsolati problémák – is utalnak.

Úgy élsz, ahogy születsz

A pszichológia tudománya ma már kompetens magzatról beszél, aki az édesanyján keresztül kapcsolódik a külvilághoz és a körülötte zajló eseményekhez. Berentés Éva elmondása szerint a kompetens magzat valójában minden őt érintő információnak, élménynek a birtokában van. Terápiás üléseken ezek a nagyon korai élmények is felszínre hozhatók. A szakirodalomban megtalálható például a rebirthing technika, amellyel ráláthatunk a születésünkre és a születés körülményeire: hogyan zajlott, milyen érzésekkel fogadtak bennünket? Egyáltalán minket vártak-e, vagy más nemű gyerekre számítottak a szüleink? 

Ezek az élmények végigkísérik az életünket. A korai traumák bizonyított összefüggésben állnak többek közt a pszichoszomatikus megbetegedésekkel, a rendszeresen visszatérő kínzó lelki tartalmakkal, a fóbiákkal, a depresszió vagy az öngyilkossági hajlam megjelenésével. A perinatális pszichológia nem véletlenül állítja: úgy élsz, ahogy születsz.

Azt, hogy a mindennapokba beszűrődnek a korai élmények, könnyen beláthatjuk, gondoljunk akár egy illatra, amelyre fogékonyak vagyunk, de fogalmunk sincs, miért olyan fontos az nekünk. Lehet, hogy kis korunkban a nagyi vigyázott ránk, és az ő lakásának, a főztjének az illata az, amely évtizedek távlatából is ismerős? Elraktározzuk, és amikor évtizedek múltán megérezzük, akkor előjön egy régi érzés vagy hangulat.

Aranyóra

– Az orvostudomány sokáig tagadta, hogy az ember megélheti, megőrizheti a saját születésének élményét. Mára viszont már a kórházak is biztosítják a születés utáni „aranyórát” annak érdekében, hogy a gyermek első élményei zavartalanok, szeretetteliek legyenek. Az orvostudomány ma már a kompetens magzat fogalmát is elfogadja – erősíti meg Berentés Éva. 

– Ugyanilyen fejlődésnek látom azt, ahogyan a pszichológia tudományában Bert Hellinger egyre inkább az őt megillető helyre kerül. Hellinger nagy tudású, felkészült pszichoanalitikus volt. 

A pszichológia sokáig kétkedve fogadta az általa kidolgozott, spirituálisan színezett családállítás technikáját, holott aki életében volt már Hellinger-féle családállításon, onnan mélyreható élmények nélkül biztosan nem jött el. Érdemes saját élettörténetünk előzményeire, a transzgenerációs traumákra rátekinteni, hiszen ha akarjuk, ha nem, szüleink történetét a saját életünkben is hordozzuk. Onnan jönnek a mintáink.

A szülővel való kapcsolat gyógyítására többféle módszert kínál a pszichológia. Berentés Éva tanácsa: ismerjük fel önmagunkban gyermekkorunk nyomait. Ez nemcsak az önismeretet gazdagítja, hanem a megbékélésben is segít. 

A harag a gyermeki szerepet konzerválja, ezért az, aki felnőttként is haragot érez a szüleivel szemben, nem fog ténylegesen felnőni, éretté válni. Amíg arra lehetőség van, érdemes megismerni a szülő sorsát, és ítélkezés nélkül elfogadni, hogy ő így „működött”, tőle ennyi telt, ő ezt tudta adni. Ahogy a lelki működés, úgy a szülői viselkedés sem morális kategória: nem jó vagy rossz. De az érzelmileg éretlen szülőtől azt várni, hogy majd megváltozik, és kárpótol bennünket a gyerekkor nehézségeiért, önámítás.

Borítókép: Debreceni előadás a tánc világnapja alkalmából, 2022. szeptember 25. Alkalmazkodás belső szabadsággal és boldogságélménnyel (Fotó: Hajdú-Bihari Napló/Czinege Melinda)