A saját gyerekkorához mindenki másként viszonyul. Van, aki őszinte örömmel, szeretettel gondol rá, más keveset vagy egyáltalán nem beszél róla, esetleg nem múló haraggal idézi fel korai emlékeit. Az ellentmondásos érzéseket, a szülőkkel szembeni erős indulatokat úgy is lehet értelmezni, mint meghívást az önismeretre.
Időnként azok is rácsodálkoznak az életükben ismétlődő alaphelyzetekre, akik egyébként azt vallják, hogy ami elmúlt, az elmúlt, jobb nem bolygatni a gyerekkort, amelynek amúgy sincs semmi köze a felnőttléthez.
A pszichológia mai tudása szerint alapszemélyiségünk nyolcvan százaléka három-hat éves korunkra kialakul. A korai, ismétlődő élmények spontán módon rögzülnek, és később mint minták, tulajdonságok, képességek, értékek és hiedelmek automatikusan aktiválódnak a nekik megfelelő helyzetekben. Ilyen módon szinte észrevétlenül befolyásolják, ki merre indul el az életében, mennyire tudja szeretni embertársait és önmagát, hogyan neveli a gyerekét.
A helyzet összetettségét mutatja, hogy életünk első három évéből nem is nagyon vannak emlékeink. Berentés Éva Mindenható gyermekkor – A korai életévek hatása a felnőttkorra című munkája a fogantatástól kezdődően módszeresen végigvezeti az olvasót ezen a kezdeti, homályban lévő időszakon, miközben arra is rávilágít, mi segíti és mi gátolja az érett személyiség kialakulását.
Ősbizalom
– De mit jelent egyáltalán az érzelmi érettség? Tanítható, tanulható ez a személyiségállapot?
– Hasonló kérdések vezettek a könyv megírásához – meséli a szerző.
– Egész életemben tanítottam, az egyetemen leendő tanárokat, pszichológusokat és jogászokat, a felnőttképzésben vezetőket. A tanácsadásokon és a terápiák alkalmával sorra olyan esetekkel, elakadásokkal találkoztam, amelyeknek a hátterében szinte mindig megjelent a gyerekkor. Az évek során egyre határozottabban rajzolódott ki bennem az a felismerés, hogy létezik egy olyan személyiségállapot, amely lehetővé teszi a mindenkori társadalmi környezethez való eredményes alkalmazkodást, az egyéni és közösségi sikerek elérését, amely egyfajta belső szabadságot és boldogságélményt ad.
Ennek hatására írtam meg Az érett személyiség című könyvet. A megjelenés után azonban egyre-másra tették fel nekem a kérdést: ki lehet-e alakítani az érett személyiségre jellemző tulajdonságokat felnőttkorban is? Hogyan lehet szülőként érett személyiséget nevelni? És még sok hasonló, szerteágazó összefüggésre kérdeztek rá az olvasóim. Válaszképpen megszületett a Mindenható gyermekkor.
A pszichológia klasszikusait, a legfrissebb kutatási eredményeket és a szerző szakmai tapasztalatát sűrítő hatszáz oldalas munka megismertet az élet első, döntő jelentőségű hat hónapjának történéseivel, a kötődés, az ősbizalom kialakulásával, az anya és az apa szerepével.
Bemutatja a leggyakoribb fejlődési traumákat, a mérgező és az érzelmileg éretlen szülő típusait, nevelési módszereit és azok hatásait a gyermeki személyiségfejlődésre, a későbbi felnőttéletre. Berentés Éva megerősíti a szülőkkel való kapcsolat gyógyításának szükségességét, és összefoglalja annak javasolt módszereit is. A kötet végén található, közel harmincoldalas ajánlott irodalomjegyzék pedig továbbolvasásra és a téma továbbgondolására, önismereti munkára késztet.
– Alapvetés, hogy érett embert csak tendenciájában érett személyiség tud nevelni, vagyis szülőként mi magunk is ebbe az irányba haladunk. Százszázalékos szocializáció nincs – szögezi le a szerző –, hiszen mindenkinek az életében vannak és lesznek is deficitek, elakadások. A személyiségfejlődést az öröklött, veleszületett és a szerzett tulajdonságok, valamint a korai nevelési hatások együttesen alakítják, ezért mindannyiunk mintázata egyedi.
Az egyedisége mellett azonban három alaptulajdonsága biztosan megragadható az érett személyiségnek: önmagával és másokkal elfogadó, magát egyenrangúnak tekinti másokkal, és feladatközpontú. Erre a három tulajdonságra elsősorban a szülő tanítja meg a gyerekét az első néhány életévében. Hangsúlyozni kell azonban az egyén felelősségét is, hiszen az érett személyiségre jellemző tulajdonságok fejleszthetők. Mindenki tehet magáért, a saját lelki érettségéért.
Milyen környezetbe születtünk? Kikkel és hogyan teltek napjaink az első három életévünkben? Ezekre a kérdésekre leginkább családi beszélgetésekben kaphatunk választ, ahogyan szüleink, nagyszüleink élettörténetére is. A múltban gyökerező, megoldandó, feldolgozandó feladatokra ugyanakkor a felnőttkori nehézségek – például az intenzív szorongás, a folyamatos betegség vagy a visszatérő párkapcsolati problémák – is utalnak.
