Trianon, a férfiasság próbája

XVI. Lajos impotenciája és a magyarok tragédiája közös helyszínre kalauzol bennünket. Trianon nem csupán a francia király életében volt a férfiasság próbája.

People walk in the gardens near Le Petit Trianon, in the gardens of the Versailles castle on november 2, 2017, in Versailles, south of Paris. (Photo by LUDOVIC MARIN / AFP) Fotó: AFP

Hogy mindez mit sugall éppen most? Voltaképpen semmit, mégis mindent, nem kevesebbet, mint hogy az újkori magyar történelem – még a posztmodernnek mondott jelenben is – maga Trianon. A rendhagyó történelemóra kerete esetünkben történetesen egy baráti beszélgetés a Székelyföldön, az előadó pedig Kápolnási Zsolt, székelyudvarhelyi történelemtanár, sőt történész, barátainak Kápi.

Kedves barátom arra a kérdésre adta elő XVI. Lajos és Mária Antónia frigyének kezdetben kínos történetét, hogy miképpen ültetheti el ma egy történelemtanár a közösségi média rabságában szocializálódó diákok fülében, fejében, szívében Trianon üzenetét.

Kápi stílusát, pláne egyszerre emelkedett és oldott hangulatban, meg sem próbálom visszaadni, mert lehetetlen. Egyedi, utánozhatatlan figura. Kitérőkkel gazdagon ékesített felszólalását érthetően némi gyanakvás kísérte a társaság vele csak frissiben megismerkedő tagjainak köré­ben. De hát Kápi két és fél éve a Duna Tv riporterét is megtréfálta amúgy halálosan komolyan. Amikor Romániában beiktatták a Trianon-törvényt, amely többek között nemzeti ünnepnappá nyilvánította június negyedikét, meginterjúvolták mint székelyudvarhelyi történelemtanárt. Megbotránkozó választ remélve, természetesen. Ám Kápi a neki szegezett Mit szól hozzá? kérdésre úgy válaszolt, hogy örvend neki. Meg is indokolta, miért. Hosszú évek óta mindhiába próbált vetélkedőt, történelemversenyt hirdetni Trianon-témában, éppen melyik szinten az igazgató, a tankerület, a megyei tanácsos nem adott rá engedélyt. Mostantól a törvény támogatását élvezve ennek nem lehet akadálya, felelte Kápi. Aki bohókás természete dacára ötgyermekes családfő és régi vágású tanárember, az oktatás neki nem munka, hanem hivatás.

Ars poeticáját egyszer úgy fogalmazta meg, hogy ha a fiatalok randevút beszélnek meg Udvarhely emblematikus első világháborús emlékművénél, a Vasszékelynél, akkor tudják, hogy a szobor a legendás 82-es székely gyalogezrednek állít emléket.

Azoknak a hősöknek, akik az 1916-os román betöréskor saját kérésükre tértek haza Galíciából, mondván, ki másnak lenne kötelessége megvédeni a szülőföldet, ha nem nekik, s akik szicíliai hadifogságban sínylődtek 1918 tragikus őszén, amikor Erdély odaveszett.

Gombóc, katarzis, függöny.

Ahogy az élet nem áll meg, a beszélgetésnek sem itt volt vége. Trianon közvetlen és elsősorban a folyamatos népességvesztésben megmutatkozó közvetett hatása közismert. A felgyorsult, kinyílt, globalizálódott világban közös kihívás az el- és kivándorlás.

A magyar fiatalok már nem csupán a határokon túlról indulva keresnek külföldi boldogulást a jobb munka-, tanulmányi, netán sportolási lehetőség igézetében. A határ két oldalán immár közös a sorsunk. Ez a harmadik évezredbeli Trianon.

A mai közízlés már nem ezt diktálja, sőt gyakran gúny tárgyává teszi, de mégiscsak azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne. Hogy ne csak a pátoszt olvassuk ki belőle, talán aktualizálhatjuk az évszázada megfogalmazott bölcsességet. A fiaknak az a dolguk, hogy meghódítsák a világot. Az apáké, hogy felkészítsék és hazavárják őket.

Trianon nem csak XVI. Lajos életében volt a férfiasság próbája.

Borítókép: A Kis-Trianon kastély