Szentpéterfa visszatért Magyarországhoz

A trianoni békediktátum aláírását követő határmódosítások nyomán száz éve, 1923. március 9-én lett Szentpéterfa ismét Magyarország része, miután másik kilenc vasi falu, Alsó- és Felsőcsatár, Kis- és Nagynarda, Magyar- és Németkeresztes, Horvátlövő, Ólmod és Pornóapáti is visszatért, megkapva a Leghűségesebb község kitüntető címet.

20200602 Szentpéterfa mlékezés Trianonra A Trianon után elcsatolt nyugati területsávból visszatért Magyarországhoz – mert ide akart tartozni – tíz település: a „hűség falvai”. Ezek egyike Szentpéterfa, ahol Geosits Pálné Erzsi néni (90) is él. Fotó: Szendi Péter SZP Vas Népe Fotó: Szendi Péter Forrás: Vas Népe

A Tanácsköztársaság bukása után hosszas vita folyt arról, hová tartozzon Szentpéterfa: Ausztriához vagy Magyarországhoz. A szentpéterfaiak Magyarországot választották, és 1923. március 9-én Magyarországhoz csatolták. Hősies kiállásukért megkapták a Leghűségesebb község, a Communitas Fidelissima megtisztelő címet. 

Szentpéterfa 15 hónapi és nyolcnapi osztrák megszállás után került vissza Magyarországhoz a Magyar Nemzeti Szövetség kezdeményezésére. Három évvel a trianoni diktátum után ez hatalmas jelentőséggel bírt. Hiszen nem csak Szentpéterfáról van szó. Vas megye szombathelyi járásának tíz faluját csatolták vissza 1923. január 10. és március 9. között 

– mutat rá Kovács Örs, a Rubicon Intézet tudományos munkatársa.

Az Összetartozás emlékhelye Szentpéterfán. Trianon és az 1923-as visszatérés mementója. Fotó: Vas Népe/Unger Tamás

Nem ez volt az utolsó ilyen eset, hiszen Somoskő és Somoskőújfalu 1924-ben került ismét magyar közigazgatás alá. Horthy Miklós kormányzó a soproni népszavazás kapcsán jegyezte fel, hogy a Magyarország köré vont falakon ezúton nyílt meg az első rés. A Rubicon Intézet kutatója szerint ennek a résnek a tágulását jelentette a Vas vármegyei falvak visszatérése. 
Az első világháború után elveszített Pinka-völgyi települések megszerzésének lehetőségét az 1921 decemberében született velencei jegyzőkönyv tartalmazta. A jegyzőkönyvbe azt is belefoglalták, hogy a magyar–osztrák határmegállapító bizottság döntését a végleges határvonal kialakításában Ausztria is el fogja fogadni. 
 

Bár a határvonalakat egy szöveges leírásban fix pontok között határozták meg, a fix pontok közti határvonal véglegesítése – a különböző gazdasági és közigazgatási érdekekre tekintettel – a terepen működő határmegállapító bizottság feladata volt. Emiatt a végleges határvonal meghúzásakor apróbb területmódosításokra még sor kerülhetett. Ennek a következménye a tíz vasi falu visszaszerzése.

Kovács Örs eloszlatja azt a tévhitet, hogy Szentpéterfa sorsáról népszavazáson döntöttek. A valóságban az történt, hogy a határmegállapító bizottság végigjárta az érintett településeket, ahol önkéntes alapon mindenki kinyilváníthatta a véleményét – szóban vagy írásban – arról, melyik országhoz kíván tartozni. A nyilvános színvallások következtében Ausztriában retorziók is értek egyeseket. Több mint ezerkétszáz magyar hagyta el ekkor Ausztriát. 
 

A határmegállapító bizottság előtt a többség Magyarországot választotta, ami azért érdekes, mert a térség soknemzetiségű, többségében nem magyarlakta. Szentpéterfa is horvát falu. Erre az a magyarázat, legalábbis a legenda szerint, hogy 450 évvel korábban, amikor a horvátok a török támadások elől menekültek, Magyarország befogadta őket. Ennek a késői honorálása, hogy Trianon után Magyarországot választották a hazájuknak 

– mondja Kovács Örs. 

Magyar–osztrák határátkelő Szentpéterfánál: Ausztriában csak a szőlőhegy maradt. Fotó: Vas Népe/Szendi Péter

Gazdasági tekintetben az lehet rá a magyarázat, hogy amennyiben a határvonalat úgy húzták volna meg, hogy a parasztok megélhetését biztosító szántók ne Magyarországon maradjanak, akkor a gazdáknak át kellett volna járniuk az országhatáron. Ez nem következett be: 1923. március 9-e után csak a szőlőhegy maradt Ausztriában, a földeket nem vették el, a határ pedig átjárható maradt.
A határmegállapító bizottság egyébként francia elnöklet alatt működött, brit, olasz és japán delegátussal, illetve egy osztrák és egy magyar taggal. Magyarországot Villani Frigyes képviselte. Ezzel az összetétellel sikerült elérni a határkorrigálást, ami persze nem ment simán, hiszen voltak megmozdulások, amelyen a lakosság kifejezte nemtetszését. Szentpéterfán három demonstráció is kibontakozott. Egyszer az osztrák katonai kordont is áttörték a tüntetők. 

A térség lakossága 1920 augusztusától adott hangot rendkívüli felháborodásának amiatt, hogy a saint-germaini béke népszavazás nélkül csatolt Ausztriához egy háromszázezer lakosú térséget, amelyet Burgenlandnak neveztek el a Magyarországtól elvett megyék német neveinek alapján (Moson: Wieselburg, Sopron: Ödenburg, Vas: Eisenburg). Itt egy Lajtabánságnak nevezett önálló államot is kikiáltottak, ami szintén hátráltatta a határmegállapító bizottság munkáját. 

Ismert olyan konfliktus is, amely miatt a Népszövetség Tanácsa elnapolta a térségről szóló döntést. Ez 1922 júliusában történt, amikor a Sigray Antal gróf birtokán összegyűlt felkelők összeütköztek Karácsfán, a mai Hagensdorf településen az osztrák katonasággal. De nem ez volt a jellemző

– összegez a történész. 

A Népszövetség Tanácsa 1922-ben Rőtfalvát és Rendek községet csatolta volna Magyarországhoz. Fotó: Vas Népe/Szendi Péter

A Népszövetség Tanácsának 1922 szeptemberében meghozott határozata értelmében Rőtfalva (Rattersdorf) és Rendek (Liebing) is Magyarországhoz tartozott volna. De mivel elválasztotta egymástól Észak- és Dél-Burgenland közúti közlekedését, Ausztria területcserét kezdeményezett, amelyen a magyar fél kapva kapott, és egy nagyobb területet kért a felajánlottnál. 
 

Vas vármegye törvényhatósági bizottságának 1923. január 25-i rendkívüli közgyűlésének jegyzőkönyvében azt írja, hogy a határkiigazításnak köszönhetően az osztrákok 11 632 kataszteri hold területet és 3421 főt adtak vissza Magyarországnak. Szentpéterfa esetében Kovács Örs Németh János tanító és Fischl Ferenc községbíró személyét emeli ki azok közül, akik mindent megtettek, hogy ez valósággá váljon. 

A kutató szerint az első világégés után Ausztriának az volt a célja, hogy ellensúlyozza dél-tiroli vesztességeit. Erre csak Magyarországgal, a másik vesztes állammal szemben nyílt lehetősége. Mivel jó pontot szerezhetett azzal, hogy a területén nem kiáltottak ki Tanácsköztársaságot, és a saint-germaini békében visszautasította az egyesülést Németországgal, az Őrvidéket népszavazás nélkül kaphatta meg. 

Borítókép: A kilencvenéves Geosits Pálné Erzsébet Szentpéterfa határkövénél sarlózik (Fotó: Vas Népe/Szendi Péter)