Szentpéterfa visszatért Magyarországhoz

A trianoni békediktátum aláírását követő határmódosítások nyomán száz éve, 1923. március 9-én lett Szentpéterfa ismét Magyarország része, miután másik kilenc vasi falu, Alsó- és Felsőcsatár, Kis- és Nagynarda, Magyar- és Németkeresztes, Horvátlövő, Ólmod és Pornóapáti is visszatért, megkapva a Leghűségesebb község kitüntető címet.

20200602 Szentpéterfa mlékezés Trianonra A Trianon után elcsatolt nyugati területsávból visszatért Magyarországhoz – mert ide akart tartozni – tíz település: a „hűség falvai”. Ezek egyike Szentpéterfa, ahol Geosits Pálné Erzsi néni (90) is él. Fotó: Szendi Péter SZP Vas Népe Fotó: Szendi Péter Forrás: Vas Népe

Magyar–osztrák határátkelő Szentpéterfánál: Ausztriában csak a szőlőhegy maradt. Fotó: Vas Népe/Szendi Péter

Gazdasági tekintetben az lehet rá a magyarázat, hogy amennyiben a határvonalat úgy húzták volna meg, hogy a parasztok megélhetését biztosító szántók ne Magyarországon maradjanak, akkor a gazdáknak át kellett volna járniuk az országhatáron. Ez nem következett be: 1923. március 9-e után csak a szőlőhegy maradt Ausztriában, a földeket nem vették el, a határ pedig átjárható maradt.
A határmegállapító bizottság egyébként francia elnöklet alatt működött, brit, olasz és japán delegátussal, illetve egy osztrák és egy magyar taggal. Magyarországot Villani Frigyes képviselte. Ezzel az összetétellel sikerült elérni a határkorrigálást, ami persze nem ment simán, hiszen voltak megmozdulások, amelyen a lakosság kifejezte nemtetszését. Szentpéterfán három demonstráció is kibontakozott. Egyszer az osztrák katonai kordont is áttörték a tüntetők. 

A térség lakossága 1920 augusztusától adott hangot rendkívüli felháborodásának amiatt, hogy a saint-germaini béke népszavazás nélkül csatolt Ausztriához egy háromszázezer lakosú térséget, amelyet Burgenlandnak neveztek el a Magyarországtól elvett megyék német neveinek alapján (Moson: Wieselburg, Sopron: Ödenburg, Vas: Eisenburg). Itt egy Lajtabánságnak nevezett önálló államot is kikiáltottak, ami szintén hátráltatta a határmegállapító bizottság munkáját. 

Ismert olyan konfliktus is, amely miatt a Népszövetség Tanácsa elnapolta a térségről szóló döntést. Ez 1922 júliusában történt, amikor a Sigray Antal gróf birtokán összegyűlt felkelők összeütköztek Karácsfán, a mai Hagensdorf településen az osztrák katonasággal. De nem ez volt a jellemző

– összegez a történész. 

A Népszövetség Tanácsa 1922-ben Rőtfalvát és Rendek községet csatolta volna Magyarországhoz. Fotó: Vas Népe/Szendi Péter

A Népszövetség Tanácsának 1922 szeptemberében meghozott határozata értelmében Rőtfalva (Rattersdorf) és Rendek (Liebing) is Magyarországhoz tartozott volna. De mivel elválasztotta egymástól Észak- és Dél-Burgenland közúti közlekedését, Ausztria területcserét kezdeményezett, amelyen a magyar fél kapva kapott, és egy nagyobb területet kért a felajánlottnál. 
 

Vas vármegye törvényhatósági bizottságának 1923. január 25-i rendkívüli közgyűlésének jegyzőkönyvében azt írja, hogy a határkiigazításnak köszönhetően az osztrákok 11 632 kataszteri hold területet és 3421 főt adtak vissza Magyarországnak. Szentpéterfa esetében Kovács Örs Németh János tanító és Fischl Ferenc községbíró személyét emeli ki azok közül, akik mindent megtettek, hogy ez valósággá váljon. 

A kutató szerint az első világégés után Ausztriának az volt a célja, hogy ellensúlyozza dél-tiroli vesztességeit. Erre csak Magyarországgal, a másik vesztes állammal szemben nyílt lehetősége. Mivel jó pontot szerezhetett azzal, hogy a területén nem kiáltottak ki Tanácsköztársaságot, és a saint-germaini békében visszautasította az egyesülést Németországgal, az Őrvidéket népszavazás nélkül kaphatta meg. 

Borítókép: A kilencvenéves Geosits Pálné Erzsébet Szentpéterfa határkövénél sarlózik (Fotó: Vas Népe/Szendi Péter)